Napkorong

A SZEMÉTBEN

Tulajdonképpen, az ember az életét egy nagyon szűk földrajzi térben éli le- sóhajtotta a pincebogár.
Ez a hat szemetesedény itt a melléklépcsőház félhomályában, számomra az egész világ.
Persze hallomásból tudom, hogy hatalmas a világ, tele lépcsőházakkal és szemétládákkal, azt is tudom, hogy átköltözhetnék egy másik házba, de ott is csak ugyanazok a szemetek találhatók, mert ugyan az, az állatfajta szórja bele a feleslegét mindenütt.
Nagy bonyodalmak közepette elvándorolni, és ugyanabból, ugyanabba kerülni, egy nagy hülyeség.
Hátnaná, hogy az- rikácsolta érdes hangján az a hatlábú fekete valami, akit a pincebogár még sosem látott. Én megfordultam sok helyen, sok ottani lakóval beszéltem, de be kellett látnom, hogy bogár, bogártól sosem lesz okosabb.
Hát ez meg hogy lehetséges?- álmélkodott a pincebogár. Azt mondják, minél több helyen megfordulok, minél több bogárral beszélek, annál többet fogok tudni.
De mit?- harsogta a hatlábú. Mindenki ugyan arról, ugyan azt gondolja, senki nem lát az orránál tovább, csak egyhelyben topogva éli a tyúkszaros életét, örvendezik, ijedezik és képzeleg.
Olyan bután hal meg, mint ahogy született, mert a lényegről fogalma sincs.
Az elképedt pincebogár döbbent csendben hallgatta a hatlábú kirohanásait.
Akkor hiába az életben szerzett minden tapasztalat?- így a pince.
Hát mindegy minek nevezed, de az biztos, hogy nem visz előre a lényeges dolgokban, mert azt sosem tudod meg, olyan fontos tudáshalmaz birtokába kerülhetsz csak, hogy nem rakod az ételt a füledbe, nem akarsz állva aludni, és nem mész neki menet közben a falnak. Megtanulod, hogy hátsó szándék nélkül nem élet az élet, és ha nagyon ügyes vagy, időben észreveszed, ha át akarnak ejteni. Az egész léted egy délibáb, egy virtuális valóság, mert itt, a szemetesedények árnyékában fantáziálsz, száguldozol az elképzelt, és sosem látott világban, meghúzva magad egy tojáshéj biztonságában, és azt sem fogod jószerivel észrevenni, ha áttotyogsz a nemlétbe.

Szerinted, most a létben, vagy a nemlétben hisszük, hogy a létben vagyunk?- kérdezte a pincebogár gondterhelt képpel.
Jó!!…harsant fel a hatlábú. Ez az első megnyilvánulásod, ami elismerést érdemel. Hát, ha pontos választ vársz tőlem, akkor azt kell mondanom, hogy fogalmam sincs. Vagy ebben múlunk, vagy abban, ránk nézve nincs jelentősége.
Az egészben annyi érint, hogy mindkét esetben elmúlunk, átfantáziálunk a másik partra, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk itt.
Hát ez meglehetősen kiábrándító- motyogta révedező tekintettel a pincebogár.
Valahol biztos, - így a hatlábú, de ki mondta neked, hogy ez máshogy van?
Senki- mondta a pince.
Na, látod- szólt a hatlábú, és elégedett képpel tovarohant.