Napkorong

_hu. se. t

"József Attila 100" Göteborgban

Ott lebeghetett a lelke fölöttünk. Egészen közel. Hányszor dobbant meg a szívünk a büszkeségtõl, hogy magyarok, svédek, fiatalok és idõsebbek József Attila verseit mondták, énekelték ott, azon az estén a göteborgiVärldskulturmusè et-ben?
Születésének századik évfordulóját ünnepeltük. Szinte valamennyi magyarországi barátomnak, gyermekkori városnegyedem mai honlapjának is eldicsekedhettem vele: mi itt, Svédországban, Göteborgban József Attilára gondoltunk. Válaszaikat olvasva úgy éreztem, mintha személy szerint engem dicsérnénekr30;
Göteborgban a Kõrösi Csoma Sándor Mûvelõdési Kör titkárának, Sall Lászlónak támadt az ötlete, hogy ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. A Mûvelõdési Kör segítségét kérte és kapta meg. Amikor a svédországi Magyar Nagykövetségnek is elmesélte, milyen tervei vannak, onnan a legteljesebb támogtásról biztosították. Így azután Sall Lászlónak már csak annyi teendõje maradt, hogy megszervezze ezt az ünneplést.
A Göteborg szívében álló Världskulturmusè et falai felépítésük után még szinte száradófélben voltak, de valaki máris kopogtatott: ½mi, magyar göteborgiak, arra gondoltunk, hogy szívesen megünnepelnénk egyik legnagyobb költõnk születésének századik évfordulóját, csak segítségeteket kérnénk, hadd jöhessünk ide svéd tisztelõivel együtt, s hadd akaszthassunk fel néhány festményt, vers-illusztrációt, meg ha netán még egy termet is kaphatnánk, ahol kb. száz emberr30;?½. Nos, kopogtatni tudni kell, mert Sall Lászlónak azt mondták: ½Ni är välkomna!½. Ez pedig jó jel volt, hiszen máris lehetett folytatni a szervezést annál is inkább, mert László - már ebben a szinte még ötleti szakaszban is -, ott tudhatta a magyar nagykövet úr, Dr. Szõke László és a kultúrattasé, Tábori György úr támogatását. Bátorították és felajánlották Würtz Ádám remek, de jelentõs mennyiségû vers-illusztrációjának szállítását, a szállítás összes költségét, s egy esetleges - az estét bezáró -, fogadás étel-ital-költségeinek részbeni fedezését. Amikor már majdnem csak az apró, gyakorlati részletek elvégzése volt hátra, kiderült, hogy ennek az estét záró falatozásnak a színhelye a Valand Képzõmũ vészeti Fõiskola egyik terme, amely csak egy kódolt kártyával nyitható meg. A kártya pedig ½fejvesztés terhe mellett½ Urbán Attila zsebében volt. Attila azonban (nekünk) váratlanul bejelentette, hogy az orvosi vélemények szerint éppen az ünnep napján válhat idõszerûvé várva várt gyermekük megszületése, de vállalja a ½fejvesztést½ és minden törvénnyel ellenkezve Sall Lászlóra bízza a kártyát (még a toalettekhez is szükség volt rá). Ez szép jele a bizalomnak. Köszönjük, Attila!
Megérkeztek a rajzok, a festmények, s közben telefonok, drótposták és SMS-ek surrogtak az éterben: alakult az est, az ünnep, a mûsor részleteinek megformálása. Itt nem sorolom fel, kik azok a magyarok és svédek, vagy Svédországban született fiatalok, akik verset mondtak, zenéltek, énekeltek, vagy vállaltak egyéb módon közremûködést, de nagyon ide kívánkozik Ove Berglund, az ½En eld som bränner mig½ c. József Attila kötet fordítója nevének kiemelése, akit ízes hangján olyr17; kellemes volt hallgatni, miközben ráismertünk az eddig magyarul hallott-olvasott sorokra.
- Bea, tudod, hogy tervezzük megünnepelni József Attila születésénekr30;
- Tudom, persze! r11; mondta Maróti Beáta, s már gyanította, hogy feladatot kap.
- Igen r11; folytatta Sall László r11;, de azután lenne egy kis fogadás és jól jönne valami harapnivaló, meg egy kis üdítõ.
Ezzel ez a kis részlet is elintézõdött, mert Beáta, részben Kók György segítségével, megvásárolta, amit kellett, s barátnõjével, Szabó Katarinával hatalmas asztalt terítettek abban a ½belépés csak kódolt kártyával½ teremben. Volt magyar kenyér, magyar kolbászokr30; karikákra vágva (mindketten alaposan elvágták az ujjukat), savanyú uborka, körözött, téliszalámi, pogácsa, édes sütemények, sajtok, szõlõ, kristályvíz, más üdítõ, meg egyebek. E sorok írója is segédkezett, de nem vágta el az ujját. Terítés közben megérkezett boraival az Egerben gazdálkodó svéd borász, mondhatnánk a hazánkba szakadt hazánk fia, Lars R. Nilsson, aki szintén ½feltöltötte½ asztalát poharakkal, fehér és vörös egri borokkal (ld. www. eged-mountain. hu). Kostolónakr30;

Abban a kellemetlen, hûvös, esõs idõben együtt hajtottunk át a Världskulturmusè ethez, s még jókor. Alig, hogy üdvözöltünk néhány régen látott svéd és magyar ismerõst, épp, hogy megnéztünk egy-két festményt, rajzot, máris tapsolhattunk a mikrofon elé álló magyar nagykövetnek, dr. Szõke László úrnak, aki alaposan kifáradva az elõzõ napi miniszterelnöki tárgyalások miatt, csak rövidítve mondhatta el sokkal hosszabbra és személyesebb hangvételûre tervezett megnyitóját. Sajnos, így a késõbbi fogadáson sem kóstolhatta meg a finom falatokat.
Hogyan hagyhatnám elmondatlanul, hogy 1957-ben egy teljes nyáron át zongoráztam Balatonszárszón, s dobos kollégámmal együtt annak a háznak a falszomszédságában laktunk, amelybõl József Attila rohant végig azon a ma is létezõ keskeny, kitaposott ösvényen, amely - neki r11; ott végzõdött a vágányoknál, amelyen már lassított az állomáshoz közeledõ vonat. Pedig annak a keskeny ösvénynek ott volt a folytatása a vágányok túloldalán isr30;
Végezetül még annyit, hogy ennek a kis beszámolónak megírásakor nem akartam szóvirágokkal díszítve ½elmagyarázni½ az olvasónak, milyen sokat jelent egy ilyen rendezvény a magyar kultúra terjesztése szemszögébõl nézve, s hogy milyen rendkívül felemelõ érzés volt hallani és látni a fiatal és nem-fiatal fellépõk igyekezetét, érzelmileg maximálisan átélt bizonyítását annak, hogy József Attila itt él közöttünk, a szívünkben, azok szívében is, akik Svédországban tanulták a magyar szót, vagy svéd nyelven ismerték meg József Attila verseit.
Köszönjük a Världskulturmusè etnek, hogy nem csupán alkalmat adtak, de még írásbeli szerzõdést sem tartottak fontosnak, hogy a magyar szó, a magyar gondolat megnyilatkozhassék. Lehet, hogy újra kopogtatr30; Ja, egyébként Sall Lászlónak most van egy ötleter30;

Maróti László
Göteborg

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - június 24 2008 08:53:15
Most olvastam, kedves László, írásodat. A végére érve könnybe lábadtak a szemeim.
Elgondolkodtam azon, hogy amikor 1957-ben egy teljes nyáron át zongoráztál Balatonszárszón, és hogy annak az ösvénynek a közelében laktatok, ahol József Attila útja (életútja) megszakadt, - pedig az ösvény ott folytatódott a túloldalon... és én 1957-ben csak még 4 éves voltam!!!
Kívánom, hogy a Te életútad még soká ne érjen véget! És sok ilyen szépet írhass még a jövõ nemzedékének!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

PiaNista - június 25 2008 10:24:02
Köszönöm szépen, Zsuzsanna, hogy elolvastad. Mi kerítés-szomszédok voltunk a J.A. házzal, ill. amelyikben õ lakott.
Hát, igen! 57-ben játszottam ott 18 évesen...
Üdvözlettel: Maróti László (nahát, most látom a szavazatot. Túl kedves vagy hozzám...!)