|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
LEVÉL A KEDVESNEK
Este van. Itt ülök az íróasztalomnál, és neked írok levelet.
Mostanában többször gondolok rád, főként éjszaka, a sötétség és a csend élesen segít felidézni emlékeket, hajdanvolt történéseket.
El tudok emelkedni a jelen valóságától, terhüktől megszabadult gondolataim szálnak súlytalan, az emlékek kéklő végtelenében, végigjátszom, mi lehetett volna ha, és helyette mi történt.
A lezajlott, és elképzelt események, mint dokumentumfilm peregnek csukott szemeim előtt, nézőként kirekesztődve figyelek, tehetetlenül hánykolódva örömök és haragok között.
Körülvesznek hangok, szagok és illatok, az élet hangjai és szaga, mert a létezésnek nem csak illata van.
Érintések emlékei, sírás és vidám nevetés, minden, ami egy ember hétköznapjait kíséri.
Este van. Itt ülök az íróasztalomnál, és neked írok levelet.
Mert meg kell tanulni a múltban és jelenben egyszerre élni, mert a kettő együtt tehet csak
teljessé, mert valójában emlékeidben élsz, és a jelenben teszed, ami folyton táplálja a múltat.
Az egyre dagadó, sokasodó múltban zsugorodik a most, lecsendesülnek a vágyak gyötrő hullámverései, kezdődik a nagy meditáció, az utólagos ki és átértékelések vég nélküli időszaka, a bölccsé válás rögös útja, ami a végtelenben vész el.
Az élet, egy egyszemélyes program, akár a levélírás, vagy az alvás, evés.
Írni, lehet egy általunk elképzelt, és életrehívott személyhez is, hiszen Mikesnek sem volt nénje, és mégis számtalan levelet írt neki.
Sőt. Egy fiktív kedvesben az külön kedves, hogy velünk, egy véleménnyel van a világ dolgairól.
Mindig társ, meghallgat, és nem válaszol.
Árnyékokkal harcol az ember egész életén át. Hogy egyel több vagy kevesebb, teljesen mindegy. Legalább magam teremtette kedvesről van szó, a többi árnyékkal szemben ez hatalmas előny.
A mi helyzetünk ez esetben speciálisnak mondható.
Te nekem váltál árnyékká, amúgy megvagy. Hogy kinek vagy meg kézzelfoghatóan, az engem nem érint. Én kimerevítettelek a magam számára a múlhatatlan időben, megközelíthetőséged csak számomra lehetséges, jelen állapotodban addig létezel, ameddig én.
Nem öregszel, nem születnek gyerekeid, nem mész férjhez, nem válsz, csak vagy, csendben és észrevétlenül, várakozva az érzékelhetetlenség határain, és olvasod leveleimet, ha netán írni van kedvem.
Most itt ülök az íróasztalomnál, és neked írok levelet.
Írás közben hallgatom szíved alig hallható dobbanásait, mindkettőnket beborít az éjszaka lágy köpenyével, szemeid lassan kúsznak soraim monoton csordogáló patakjának fodraiban, és mosolyogsz.
Árnyékmosolyod lomhán szétterül soraimon, csillogó betűimen szivárvány játszik, csak vég nélkül rakom le írásjeleimet, mint halak az ikráikat, te végtelen türelemmel rovod soraimat, én meg írom és írom őket, időm végéig.
|
|
|
- február 14 2018 19:27:46
Kedves Gyuri! Ez nagyon édes! Gratulálok! Szerencse, ha az embernek van egy fiktív kedvese : "Aki nem öregszik, nem születnek gyerekei, nem megy férjhez, nem válik, csak van, és csendben, észrevétlenül olvassa leveleidet..." Gyönyörűen írtál róla.  |
- február 17 2018 16:35:45
Na, Gyurikám, ez is nagyon jó volt. Privibe is írtam
PiaNista |
- február 17 2018 21:53:16
Pia Nista
Örülök a véleményednek, köszönöm, hogy olvastál.
gyuri |
- február 20 2018 00:32:21
Kedves Irénke.
Örülök a véleményednek, remekül érzed, a hangulatát, azokat a gondolatokat, amik benne élnek, és nincsenek leírva.
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál.
Szeretettel.
gyuri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
