Napkorong

Mesenovella
Leírhatatlan volta a mai napkelte. Narancs- vörösben úszott az égbolt. Volt benne élénk vörös és titokzatos halvány rózsaszín is. Karikás szemekkel, gyűrött arcocskával ébredt a természet. Arató-cséplő gép dübörgött végig a gabonaföldeken. Nyomán porfelhő kavargott a levegőben, s a földön ott maradt a tarló. A szalmát apróra zúzták, hogy majd szántáskor visszakerüljön tápanyagként a földbe. Néhány forduló után, miután megtelt a kombájn kiürítették a magtartályát. Pillanatok alatt pótkocsira került a friss árpa és búzaszem. Régen a család együtt takarította be a búzát. Kézzel dolgoztak. Férfiak arattak, a nők kévét kötöttek. Aztán a kévéket lovaskocsira rakták és úgy vitték el a falu határában levő cséplőgéphez a szemeket. - Bizony! - Látjátok? Most gépekkel sokkal könnyebb. A tarló fölött varjak keringtek élelem után kutatva. „Kár- kár” - kiáltották boldogan!
A közeli erdőben elcsendesedtek a dalos madarak, csak a Vörösbegy és az Ökörszem dalolt a fákon. A Szarvasbikák agancsukat ékszerként viselték s a fák törzséhez dörzsölgetve tisztogatták. A tisztáson szinte vibrált a levegő a forróságtól. – De jó lenne egy kis eső! - mondta a Bársonyos kakukkszegfű. – Úgy szomjazom! Már több hete nem láttam még egy ici pici felhőt sem, mondta szomorúan a Vajszínű ördögszem, a Pelyhes kenderkefű és az Erdei csillaghúr is. Ekkor csilingelni kezdett a Harangvirág szirma. Mindenki felnézett az égre és örömmel vett észre egy aprócska felhőt, majd utána még egyet és egyre többet. Vágyakozva dalra fakadtak a felleghez: „Ess eső ess” - énekelték. Hirtelen villámlás, majd dörgés verte fel a tisztás csendjét. S hirtelen égi háború vette kezdetét. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is ment. Nyomán gyönyörű szivárvány jelent meg az égen, ahogy a verőfényes Napban megcsillantak az esőcseppek. Ó, de gyönyörű! - kiáltottak fel a növények, hangosan fellélegezve. Az eső nyomán hirtelen növekedésnek indult a Sereges tölcsérgomba, a Pöffetegek, az Őzláb és a Fenyőtinorrú is. Közben éjszaka borult az erdőre. Felkapcsolták lámpásukat a Szentjánosbogarak. Az égen pedig gyönyörű látványt nyújtott a lehulló meteorraj. Meghatottan, tátott szájjal nézték az ébredező erdei állatok.