|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Egy utcabéli virágot szeretõ ember emlékére
Józsi bácsi néhány évvel ezelõtt vesztette el feleségét, akivel együtt csinosították parkszerû virágos kertjüket. A kert azóta is meg van, annyi virággal, hogy még a számát sem tudták soha, s még többnek a nevét sem ismerték hivatalosan.
- Annyi pénzt ráköltöttem ezekre a virágokra az évek során, hogy abból már egy arannyal kirakott kerítést is építhettem volna - mondta többször is Józsi bácsi. De a virágok magukért és gazdáikért beszéltek. Mindenki láthatta, hogy nekik nem a gazdagság a fontos, hanem az, hogy a házat virágok öleljék körül, amelyekbõl mindig éppen virágzott jónéhány. Nem volt olyan hónap - a télieket kivéve - amikor nem nyújtott volna pompás látványt egyik-másik, naponta megcsodáltam õket.
S nem igen volt olyan nap, amikor ne láttam volna Józsi bácsit a feleségével együtt a virágoskertben, vagy a növények között szorgoskodni. Nekik ez volt az életük.
S aztán, mióta a felesége már a mennyekbõl csodálhatta kedvenc virágait, Józsi bácsi igyekezett mindig gyommentesen tartani a kisebb parknyi területet, nem volt szíve kivágni egyetlen virágot sem. Ami meg elszaporodott, azt szétosztotta az ismerõsök és utcabéliek között.
Nekem is felkínált nemrég egy virágot, mert azt mondta, különben kivágja, így hát szívesen elfogadtam, mert nekem nem volt olyan virágom a kertemben. Még adott volna másikakat is, de mondtam, hogy nekem olyanon már van.
Többször is szóba elegyedtünk, ha volt idõm a munkából hazafelé menet megállni. Az utóbbi idõben már mondogatta, hogy nehezére esik a munka, hajolni nem igazán tud, s még jó, hogy a szomszédban lakó lánya sokat tud neki segíteni a kert gondozásában.
Így június közepe-vége felé sok munkája akadt még a kerten kívül is, mivel az utcai meggyfák - saroktelek lévén több volt, mint más házaknál -, bõ termést hoztak, mint minden évben. Naponta láttam, hogy szedi a meggyet, és azt is, hogy utána a ház mellett üldögélve edénybe zúzza.
-Jó pálinka lesz belõle -, mondta többször is, reggelente. Amikor még hûvös volt elkezdte a munkát.
Még a hét végén is láttam, ahogy a házuk elõtt ül és zúzza a meggyet egy edénybe, fel sem nézve a munkából, így azt sem hallotta meg, hogy odaköszönök neki. De ez többször is megesett, mivel ha távolabb állt tõlem, akkor nem mindig hallotta meg a köszönésemet.
Nem volt még olyan öreg, és még élvezte, hogy dolgozhat, ha bár lassabban, min régen, de én azért elgondolkodtam sokszor, hogy feleség nélkül egy férfinak nem olyan könnyû az élete. Még sem láttam rajta elkeseredettséget sohasem, csak valamiféle belenyugvást, hogy amíg van ideje, addig folyvást munkálkodik. Ezt szokta meg, e nélkül talán nem is tudott volna élni.
Vasárnap délelõtt aztán hallottam a rossz hírt, hogy Józsi bácsi eltávozott, amit nagyon sajnálok, mert nem látom többé, ahogy szorgoskodik a kertben, ahogy évrõl-évre fáradhatatlanul szedi a meggyet az útszéli fákról, nem nyírja a sövényeit.
Nem tudom, tudja-e õt egyáltalán valaki helyettesíteni, vagy az a sok virág, amit eddig olyan szívesen gondozott, nem lesz-e az enyészeté egy idõ után, amit én személy szerint nagyon sajnálnék.
De az élet már csak ilyen. Ha az öregek elmennek, a fiatalok már nem biztos, hogy ennyi elfoglaltságot vállalnak magukra, hiszen nekik is meg van a maguk dolga. És ugye, egy nyugdíjas ember azért jobban ráér odahaza ellátni a munkát.
Ma már nem láttam a kertben, nem láttam az útszéli meggyfák melletti létrán. Az is lehet, hogy pálinka sem lesz már a leszedett meggybõl.
Vége szakadt egy életnek, vége szakadt a munkának. Csendben ment el, nem köszönt el senkitõl, hiszen nem tudhatta elõre, hogy másnap folytatja-e a munkát, vagy sem, csak tervezte, mint ahogy tervezzük a holnapot, de nem tudhatjuk, hogy megérjük-e. Most már õ is az égbõl figyeli az élete értelmét adó virágoskertet.
Talán így lenne jó elmenni mindenkinek, egy munka közbeni pihenés alkalmával.
Torma Zsuzsanna 2008. június 30.
|
|
|
- június 30 2008 13:45:58
Kedves Zsuzsi! (nem tudom, hogy szereted-e, ha így szólítalak meg, ha nem írd meg nyugodtan)
Tudod, most Te ríkattál meg. Magam elõtt látom az idõs bácsit, ahogy szedi a meggyet, ahogy a kertben feleségével együtt tevékenykedik, és újra és újra szüleim jutnak eszembe. Nagyon szépen megírtad, úgy érzem rekviem az idõs házaspár tiszteletére. A munka félbeszakadt, s ki tudja, hogy hogyan folytatódik, úgy már soha többé nem lesz.
Nem is tudok most mást írni, pedig annyi minden eszembe jut, de folynak a könnyeim. (Annyi év után még mindig úgy érzem ilyenkor, mintha tegnap vagy éppen ma történne minden fájdalmas dolog életemben.
Szeretettel:szuzus |
- június 30 2008 13:52:50
Örülök, kedves Szuzus annak, hogy olvastad írásomat,annakmár kevésbé, hogy könnyekre fakasztott.
Köszönöm hozzászólásodat.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 30 2008 14:55:46
Kedves Zsuzsa.Nagyon tetszett írásod, bár kicsit szomorú a vége.Dehát egyszer mindannyian elmegyünk. Abban viszont nagyon is igazad van, nem mindegy hogyan.Ez a bácsi a felesége halála után sem adta fel, gondozta tovább a kertet, s tette, mit kellett.Életét szinte végig munkával töltötte, amit szeretett is.
Azt hiszem, boldogan ment el.
Örülök, hogy olvashattam eme írást.
Szeretettel:nagygabi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
