Napkorong

A festő

Zsarátnoky Gáspár C. Vince festő keze alól már több száz vászon került ki. És ez szerencse, mert ha nem kerül ki onnan, Isten tudja, micsoda képeket hagyott volna az utókorra. Meg kell hagyni, hogy a már megformált alakokban általában rá lehet ismerni lovacskákra, nyuszikra, cicákra meg sok egyébre is...
C. Vince: ez a név olvasható képeinek jobb alsó sarkában, hadd tudja meg a világ, hogy ő nevét adja művészete mellé. Már festői munkássága első hónapjaiban erősen izzadott éjszakánként, mert nehezen tudott ráérezni, elkapni azt a nüánszot, amely láttatja alkotásainak stílusát. Mert ha már úgyis fest, hát ne hasonlítsanak képei egy Picasso, vagy más próbálkozók festményeire. Lényeg az, hogy egyéniségét akarta megtalálni.
A második, tán még a harmadik évben is keményen dolgozott. Megbékélt azzal a gondolattal, hogy emberek, akik magukat érzékenynek vélik, ha képzőművészetekről van szó, láthatóan képtelenek elmélyülten szemlélni a kibérelt helyiség falain lógó festményeit, hanem megnyújtott léptekkel sietnek el előttük egyenesen a kirakott pezsgős asztalok irányába, ahol máris több pohár állt üresen. És a képek? Hiszen látniuk kell, hogy ott vannak. Ki vannak állítva, ha lógnak is! Szinte kiáltanak: „Itt vagyok! Nézz meg!”

Micsoda érzés lehet egy festőnek állni a galéria egyik sarkában, megfigyelni a látogatókat, akik nem állnak meg döbbenten képei előtt? Próbálkozhatna persze versek, vastag regények írásával, de mi legyen ezzel a sok festékkel, vászonnal, állvánnyal, ecsettel?
És mi legyen a képekkel?

Odament hozzá a barátja:
- Vince, gyere. Hagyd a fenébe. Hallod?
- Mi van? Hová menjek?
- Kint a járdán vitatkoznak páran, hogy most ki menjen be pezsgőt inni. Hát ne hagyd!
- Micsoda? Itt isznak? Ingyen?
- A te zsebedre...
- Hívd be őket.
- Micsoda?
- Pakolják össze a képeket, aztán megihatják az összes pezsgőt.
- Már csak egy üveggel van.
- Azt majd megtudják, ha összepakoltak.
- Na, de...
- Én meg megyek és keresek valami munkát.
- Most?
- Hát, majd holnap, vagy a jövő héten.
- Kár, mert te olyan ügyesen rajzolsz.

Göteborg, 2018.

Hozzászólások

kakukkmarci - november 18 2018 21:13:18
Hát igen a közönség hálátlan és szomjas!:-)

PiaNista - november 19 2018 11:16:05
Kakukkmarci, köszönöm az olvasást. Szerencsére én zongorázni járok, de pezsgôt nem kell vinnem, hogy meghallgassanak.
Ölellek!

Laci

farkas viola - december 26 2018 11:54:03
Kedves Laci!
Nagy igazságot írtál le, meg is mosolyogtam, de meg is sajnáltam a festőművészt. Tetszett az írásod.
Áldott ünnepeket és Boldog újévet kívánok, s hozzá jó egészséget és további sok sikert szeretettel: Viola