|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
_
Beléptem az ajtón, tekintetem a tükörre tévedt. Köszöntem tükörbeli önmagamnak. Õ válaszolt köszönésemre. Egyre csak néztük egymást. Hívott.
Gyere közelebb, hadd nézzelek. Egészen közel mentem, úgy suttogtam. - Mit látsz?
Fáradtnak látszol - mondta. Nem csoda. Egész nap dolgoztam és nagyon korán keltem.
- Van még valami.- Kicsit megijedtem. Mi lehet, amit eddig nem látott tükörbeli önmagam?
Egyenesen a szemébe néztem, õ is ugyanúgy tett. - Meg van, amit kerestél? - kérdeztem.
Ráncaid vannak - szólt egyszerûen, mintha csak azt mondta volna, este van.
Bevallom kicsit szíven ütött ez a tény, mert, ha tükörbeli önmagam mondja, akkor úgy van és punktum. A hajadra ráférne a festés, õszhajszálaid vannak - folytatatta a vizsgálódást. Ettõl
Még nem omlottam össze, de bevallom, nem esett jól, hogy ennyire látszik a korom.
Hiába, öregszem. Ha más mondja, még inkább elhiszem.
Mielõtt a konyhába mentem volna vacsorát készíteni, eszembe jutott a mérleg.
Még mit nem! - lázadtam a gondolat ellen. Egész nap koplaltam, még most se egyek?
Tekintetem újból a tükörre tévedt. Tükörbeli önmagam szemrehányóan nézett rám. - Van rajtad úgy négy-öt kiló súlyfölösleg, nem gondolod? Jól vagyok így! - lázadoztam.- Igen, de meddig? A nagykabát télen eltakarta zsírpárnáidat, de itt a tavasz. Úgy is rád jön, a lefogyhatnék, miért nem most kezded? Gyõzött. Joghurtot ettem müzlivel csoki nélkül. Ez volt a reggelim is. A mérleg ennek ellenére ugyanannyit mutatott. Rossznapom volt. Végig magam ellen harcoltam magammal magamért. Magamnak akartam jót, magamat kerestem, magamat találtam a tükörben is, és ez rossz volt. Kár, hogy nem lehetek másvalaki, vagy mondaná valaki, hogy így vagyok jó, ahogy vagyok. Bármibe belekezdtem, azt éreztem, ez nem lehet jó, ezt csak én csináltam.
Fotelba roskadva néztem magam elé. Odakint sûrû lett a sötét. Megindult a lelkem. A könnyeim elkezdtek folyni végig az arcomon, és ez jó volt. Nem kapcsoltam lámpát, hogy ne láthasson tükörbeli önmagam, lehet, hogy õ is sírna. Vannak helyzetek, amikor az ember nem mer tükörbe nézni, ez most ilyen helyzet volt. Mi legyen ezután? Ki tud választ a sok miértre?
Éreztem, hogy felállok a fotelból, elindulok az ajtó felé. Nem akartam, mégis mentem.
A friss levegõ arcon csapott, magamhoz tértem. Odakint sötét volt, végtelen sûrû feketeség.
A csillagok sziporkáztak, és nagyon távolinak tûntek. Õket néztem sokáig merengve.
Az egyik csillag közelebb jött, azt hittem nem látok jól, de õ csak jött felém. - Jé, csak egy porszem - mondta, és rám mutatott ezüstös sugarával. Nem azon lepõdtem meg, amit mondott, hanem azon, hogy egyáltalán észre vett. Olyan kicsinek, jelentéktelennek éreztem magam a világmindenséghez képest.
Fázni kezdtem, ezért bementem a sötét lakásba és úgy, ahogy voltam, ruhástól lefeküdtem.
Reggel semmire nem emlékeztem, ami elõzõ nap történt. Megcsörrent a telefon, gyanútlanul vettem fel. - Boldog születésnapot! - mondta anyám a vonal túlsó felén.
- Köszönöm. Szerencsére elmúlt - kaptam észbe.
- Jól vagy?
- Már jól. Átléptem a küszöbön. Túl vagyok a harmincon.
Meglepõdtem, hogy ilyen közlékeny vagyok. Egy pillanatra bevillant az este. Miért voltam rosszul, tükör önmagam bántott? Nem. A húszas éveimet sirattam. Nem akartam megtudni, milyen harmincasnak lenni. Nos, már tudom, akár akartam, akár nem. Gyakorlatilag nem változott semmi. Legfeljebb ritkábban nézek tükörbe.
2005. április
|
|
|
- július 01 2008 05:59:55
Ha elolvasod az írás alapjait, jobbá tudod tenni gondolatod megjelenítését. |
- július 01 2008 11:52:49
Kedves Kati!
Szokványos gondolatok az öregedésrõl, de minden írás attól különleges, hogy az írója egyéni stílusban beszél, fejezi ki magát.
Mindenkinek van egy stílusa, Neked is, nekem is, és persze Nagyerdessy Mihálynak is. Csak õ mindig tudományos alapokra helyezi azt, amivel legtöbbünk nem foglalkozik, csak egyszerûen próbálja érzéseit visszatükrözni írásaiban. Nem lehet mindenki profi!
Nekem tetszenek az egyszerû szavakkal leírt érzések, gondolatok, s Te legtöbbünkhöz hasonlóan gondolkodsz és írsz.
Az egyéni látásmódot és írásmódot nem hiszem, hogy bárki miatt meg kellene változtatnunk! Akkor már nem lennénk mi magunk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 02 2008 15:46:36
Kedves Kati! "Tükör által homályosan látunk" ! Bár volna valaki, aki erõsítene, hogy így vagy jó, ahogy vagy! Hiszen " hiába fürösztöd önmagadban , csak másban láthatod meg arcodat " . Perzsi |
- július 28 2009 19:11:38
Ismerős érzés harmincon túl "ébredni"... De tudod, hogy a lényeg: te mennyinek érzed magad... szeretettel: Heni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 02. péntek,
Ábel napja van.
Holnap Genovéva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
