Napkorong

Közel az idei húsvéti ünnepkör. Emlékeimben – álmatlan éjszakai órákon – gyakran, mostanában is felrémlik a 74 évvel korábbi húsvéti ünnep, ami a BÉKÉT hozta el a második világháború hatévnyi romboló, öldöklő pusztítása után hazánknak.
Abban az évben korán volt a húsvét. Április elején, nagypénteki napon jöhettünk fel a pincéből,ahol tizennyolcan húztuk meg magunkat a bombázások és a front utolsó napjaiban.
A békét ott akkor egy piszkos ruhás, fáradt, éhes orosz kiskatona hozta. A szokásos kérdése –„Nyemecki nyet?” – után a pince ablakában kis lábasban tartott hideg kukoricakását kézzel ette, hozzá megitta a tejet, és már ment is. Utána jöttek tisztek, akik – ismert történet – a fiatal nőket krumplit pucolni vitték, de más „munkát” szántak nekik. Mindössze nyolc éves voltam ekkor, nem kellett félnem, de a feladatra két idős öregasszony önként jelentkezett, a középkorú asszonyok pedig bekenték arcukat korommal, és igyekeztek minél piszkosabbnak látszani.
Nem is történt semmi baj nálunk. A Magyar Futár című újságban több cikk is foglalkozott a bevonuló oroszok rémtetteivel, óralopásával. A faluban, ahol ekkor éltünk később hallottunk esetekről, név szerint megnevezett asszonyokról, akiket megerőszakoltak. A falu orvosa megvizsgálta őket fertőzés vagy teherbe esés kizárására – így terjedt el a hír, ahogy már a falun szokás. Városunkban a papot agyonlőtték, mert védte az óvóhelyen a vele, környezetében lévő nőket. Sajnos, ez a jelenség más katonák erőszakoskodásáról is elmondható, a háborúk jellemzője.
Nekünk ez a húsvéti tavasz a békét hozta el. Kijöttünk végre a napfényre. Mindenki hazatért és újrakezdhette nehéz, koplalásos életét. Folytatódott az iskolában a tanítás, és így nem veszett el egy év, kaptunk év végén bizonyítványt. Az apák az újjáépítésen dolgoztak. katonák a fogságból lassan hazatértek, de sokan elestek a harcmezőn. Mi egy ilyen hadiözvegynél kaptunk szállást, mert lakásunkat bombatalálat érte.
Az április számomra a legfontosabb hónap. Családunkban számos születésnap és házasság köttetett, számos haláleset is. Egész hónap az emlékezésé: gyász és öröm. A béke eljöttét nemzeti ünnepként már nem ünnepeljük, csak a lelkünkben él az emlékezés a békéről, amit a nyuszi hozott talán, piros tojások helyett.