Napkorong

(Az esetleges életszerû egybeesés, csakis a véletlen mûve lehet!)

Rose lányomnak

Lilien De La Cruise önéletrajzából

Egy rég õrzött titok

Kisgyermekkorom sok-sok szép emléket õriz. Szerettem a napsugarat, a tavaszt, az erdõt, a rétet, ezernyi szép virágot, az illatot, mely bódított. Sokat jártunk a falubéli gyerekekkel a mezõre játszani. Virágcsokrot gyûjtöttünk réti virágból, majd nyakláncot és koszorút készítettünk belõle. Olyanok voltunk így, a virágdísszel, mint egy-egy picinyke angyalka.
Édesanyám is mindig Angyalkámnak szólított. Évek múltán, ahogy cseperedtem, mert ugye tíz éves kislyány, az már dolgos kéz, a konyhai munkában is sokat segédkeztem, a fõzésben és sütésben. Édesapám antik kereskedéssel foglalkozott és mikor hazatért, mindig hozott egy kis vásári édességet. Olyankor megsimogatta az arcomat, majd a homlokomra nyomott egy cuppanós puszit.
Édesanyámat átölelte és hosszan szájon csókolta.
- Én csak néztem õket némán, - jó volt így õket látni, - szerették egymást.
Délidõben mindig együtt ebédeltünk, olyankor mindig bezárta az üzletet egy óra hosszára.
Egy szép napos délután a szomszéd gyerekekkel a patakparton játszadoztunk, szitakötõket hajkurásztunk, s csodáltuk õket, csodáltam a szivárványos testüket, a karcsúságukat. Hazafelé menet be akartam nézni édesapám üzletébe, de már nem volt nyitva, hát hazasiettem, nehogy lekéssem az estebédet. Mihelyst beléptem az ajtón, tudtam, éreztem, hogy valami nagyon rossz dolog történt. A konyhába lépve, mindenütt vért és vért láttam. Riadtan szaladtam be a szobába, ahol édesanyám feküdt sápadtan az ágyon, mellette édesapám ült és görcsösen fogta a kezét. Ekkor vettem észre a doktort, - a szoba sarkában matatott a gyógyszerei között. Szeme sarkából észrevett, majd felém fordult és a piciny, kerek szemüvege mögül rám nézett. Látta rajtam az ijedtséget, de nem szólt egy szót sem.
Majd apámhoz lépett, megszorította a kezét, s halkan ezt mondta;
- Elvetélt, ...doktorként, mit lehetett megtettem, a többi Isten dolga lesz!
- Most mennem kell!
Apám arcát még nem láttam ilyennek, csillogtak a szemei, majd egy könnycsepp gurult végig az arcán. Odaszaladtam és átöleltem õt. A torkom fojtogatta valami, majd a következõ pillanatban kitört belõlem a sírás.
Egész éjszaka édesanyám ágya mellett ültünk és a kezét fogtuk, mint ha csak ezen múlna az élete. Nem akartuk õt elengedni, még nem. Nem voltunk még rá felkészülve!
Hajnalban apám ölében ébredtem, a nyitott ablakon madárcsicsergés szûrõdött be. Ránéztem anyámra, most nyugodt volt az arca, s talán már nem is annyira sápadt, mint elõzõ nap este. Megmozdult, kinyitotta a szemét és ránk nézett.
- Ne haragudjatok, - suttogta erõtlenül.
- Ne haragudjatok!
Egy pár napig még erõtlen volt, a konyhai munkákat én végeztem, levest és finomfõzeléket fõztem neki, aminek nagyon örült. Egy hét után már felkelt az ágyból, igaz erõtlenül, de kiment a teraszra és leült egy kicsit, élvezte a friss levegõt.
De valami megváltozott, már nem volt az a boldog édesanya, apám mikor hazajött, már nem csókolta olyan hosszan szájon csak a homlokára adott egy puszit.
Még akkor nem értettem, de most már, évekkel utána tudatosodott bennem, hogy mi is történt.
Édesanyám, még két évet élt. Egy õszi nap reggelén halt meg, még hajnalban felébredt és halkan csak annyit suttogott,
- mennem kell.
- Majd oldalra fordította a fejét az ablak felé és lassan elszállt belõle az élet.
Akkor kelt fel a Nap, sugarai bevilágították a szobát, és egy pillanatra csend lett, még a korai madarak is elhallgattak.
Apám, még megcsókolta utoljára, majd magához ölelt és éreztem, ahogy reszket a sírástól.
Csak mély szomorúságot éreztem, de egy könnycsepp sem tudott kiszaladni a szemembõl.
Tizenkét évesen vesztettem el õt, s hogy miért? - Azt csak apám halálakor tudtam meg, tizenhat évvel késõbb.
- Sajnos a testvérem sosem születhetett meg. Mára, már csak a szüleim arca a belém vésõdött emlék, amit felidézhetek, - meg az a sok vér a konyha kövén, mely talán, a meg nem született testvérem vére volt!
Isten, - miért tetted ezt?

Lilien De La Cruise
20080702
Minden jog fenntartva!

Hozzászólások

Crysty - július 03 2008 19:42:03
Nagyon megrázó történet .. megkönnyeztem.

reitinger jolan - július 03 2008 21:08:02
Olvastam a blogodon.
Akkor itt kereslek ezután. Örülök, hogy kiléptél a megrögzöttségbõl.
Szeretettel Joli

LouisdelaCruise - július 03 2008 21:42:24
Köszi Joli!
Csak egy picit pihenek!
Lehet, hogy a közeljövõben túl messze kell, hogy menjek!
Mindent, vagy semmit!
Szeretettel: Lajos

Louis De La Cruise

LouisdelaCruise - július 03 2008 21:44:21
Apropó!
A blogomon lesz olyan is ami itt sosem!