Napkorong

Akadnak emberek, akiknek a lelke már elhagyta a testüket, de visszatért belé. Pedig a lélek létezését sokan vitatják, ám a lelki fájdalmak orvoslásával még az ateista tudósok is foglalkoztak. Tény, hogy az embereket nem csak külsejük alapján ítéljük meg, de lelkületük szerint szintén. A bakonysárkányi Pisch Ferencet is, aki egyszer már meghalt. Néhány napja mégis beszélgettem vele.
Palásti Péter

Holnap lesz Pünkösd vasárnapja, a Szentlélek kiáradásának az ünnepe. Merő véletlen, hogy pont tíz nappal korábban találkoztam a bakonysárkányi Szent István Templom gondnokával, aki munkája végzése közben megemlítette, hogy ő már látta egyszer kívülről a saját halott testét.
Kiderült, hogy ez még 1997 októberében történt, amikor az egyik budapesti kórházban szívbillentyű-műtétet végeztek rajta. Az akkor 33 éves férfiú Móron született, s csak 13 éves korában került jelenlegi lakhelyére. A 7. osztályt már itt kezdte, de a 8. befejezése után nem tanult tovább, mert családjának szüksége volt az ő keresetére is. A Kisbéri Állami Gazdaságban kezdett dolgozni, majd tíz év után kőművesnek állt, később pedig bányász lett Márkus hegyen. Hat évet húzott le a föld alatt, pedig már akkor is gond volt teste “motorjával”.
Amikor befeküdt a kórházba, tudta, hogy elmeszesedett szívbillentyűje helyére betesznek egy műanyagból készítettet, ám az csak később jutott a tudomására, hogy a beavatkozás előtt elmulasztották a véralvadás-vizsgálatot, így háromszor nyitották fel mellkasát. Akkor történt vele a nem mindennapi eset. Előtte nem volt vallásos, de a történtek után azzá lett. Bár félt a műtéttől, azért bízott a sikerében. Remélte, hogy nem lesz bonyodalom, de lett. Ráadásul nem is akármilyen! Tizenhat év elmúltával is tisztán emlékszik arra, hogy hideg volt a műtőasztal. Ma is érzi, ahogy különböző vezetékeket kötnek rá, s mondják neki, hogy számoljon százig, de még húszig sem jut. Többi emlékét szó szerint idézzük:
- “Egyszer csak azt éreztem, hogy kikívánkozik a lelkem a testemből, s ki is lépek saját magamból, majd emelkedni kezdek, s föntről látom önmagamat. Megmagyarázhatatlan számomra azóta is, de így történt. Nem csak magamat láttam, hanem az orvosokat és a műtősnőket ugyancsak, de arra sosem emlékeztem, hogy hallottam-e őket, vagy sem. Arra viszont kristálytisztán, hogy néztem saját magamat, és furcsa érzésem volt. Mert nem alulról láttam a maszkot viselő embereket, ahogy a műtőasztalról kellett volna, hanem felülről, s még azt is megfigyeltem, hogy kinek milyen cipője vagy papucsa volt.
Talán egy percig ha tartott az egész, nem tudom pontosan, csak azt, hogy viszonylag rövid idő telt el. Azt sem tudom megmondani, hogy minek a hatására tértem vissza önmagamba, de egyszer csak azt éreztem, hogy meg kell tennem, mert ez még nem az én időm a végső távozásra. Későbbről már csak arra emlékszem, hogy amikor felébredtem a kórtermi ágyamon, a felségem fogja a kezem.”
Pischl Ferenc számára mindez nem más, mint egyértelmű bizonyíték a lélek létezésére. Az orvosoknak nem mondta el, mert attól tartott, hogy kinevetik, ám feleségének azonnal, gyóntató papjának pedig jóval később azért felfedte különleges élményét. Úgy fogalmazott, hogy ez azóta is erőt ad neki, mert biztos abban, hogy van egy másik, egy láthatatlan világ, amibe porhüvelyünk nem juthat el, csak a lelkünk. Határozottan leszögezte, hogy mindez nem álom volt, nem kitaláció, hanem maga a valóság. Olyan megmagyarázhatatlan valami, aminek csupán egyetlen magyarázata az lehet, hogy láthatatlan erőt kapjon hat gyermekének egyedüli felneveléséhez, mert 2007-be n elvesztette feleségét. Azt a drága asszonyt, aki nem csak néhány másodpercig láthatta saját testét kívülről a klinikai halál állapotában, de immár több mint hat éve talán azt is, hogy miként él együtt azóta egyre nehezebb körülmények között férje és fiatalabb gyermekei a jelentős összegű hitel-ellel terhelt házban, de nagy-nagy szeretetben és erős lelki kötelékben.
BETÉT:
A visszatértek mind ugyan azt a számot látták
A tudományos kutatások szerint az emberek néhány százaléka már megélte a klinikai halál állapotát. Élményeik első feldolgozója, az amerikai Raymond A. Moody professzor megállapította, hogy sok azonosságról számolnak be. Például arról, hogy hallják, amint az orvos vagy a nővér megállapítja a halálukat, holott ők világosan érzik, hogy nem haltak meg. Annak ellenére, hogy lassan felemelkednek, és látják testüket a műtőasztalon vagy az autó roncsai között. Egy születésétől fogva vak ember például nemcsak az orvosi műszereket, hanem a kórházat körülvevő utcák, terek pontos látképét is elmesélte.
Mások felfogták, hogy a halál állapotába kerültek, de úgy fogalmaztak, hogy az egészen más, mint amilyennek képzelték. Vannak akik beszámoltak egy alagútról, melyben csodálatos fényes világ tárult fel előttük vonzó mágnesként. Akadtak, akik találkoztak elhunyt hozzátartozóikkal, de nem fizikai valójukban, hanem spirituális kapcsolatban.
A legérdekesebb eset mégis azé a doktornőé, aki éjszaki ügyelete során egyedül festett fel három számot a műtőlámpa felső borítására. Senkinek nem beszélt erről, a klinikai halálból visszatért betegek mégis pontosan megmondták neki, hogy milyen számokat láttak föntről, amikor lelkük kiszállt a testükből. Egyikük sem tévedett.

Hozzászólások

farkas viola - július 07 2019 06:03:43
Kedves Ferenc!
Nagy érdeklődéssel olvastam írásod. Ez bizony létezik, minden szavad elhiszem. KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASHATTAM.Jó egészséget kívánok az élet nehézségeihez és sok örömöt a Családhoz.
Köszönöm Palásti Péternek is.
Szeretettel gratulálok: Viola