|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
- 2017 június -
Lisa életében először érezte magát teljesen egyedül a világban. Tudta, hogy már senkire sem számíthat, csakis magára. Erősnek kell lennie. Ki kell bírnia ezt is, mint a többit. Becsukta a szemét, és próbált nem gondolni a fájdalomra. Próbálta nem érezni a fölötte lihegő gusztustalan férfit. Próbálta visszatartani a könnyeit és a feltörni készülő hányingerét.
- Na élvezed, te kis szuka? Mi? Tudom, hogy neked is tetszik. – Röhögött a férfi két döfés között, miközben hájas kövér arcáról egy izzadságcsepp pottyant Lisa mellkasára. – Ne bőgj már! Csinálj úgy, mint ha élnél, te kis szajha! Nem ezért fizettem! – S azzal visszakézből pofonvágta a lányt.
Lisa szája felhasad, s vörös vér buggyant elő belőle. Erre a férfi még jobban beindult, s újra megütötte. Azután még háromszor, majd hangos állatias hörgés kíséretében elélvezett. Lisa pedig elájult.
A kis Lisa megszületése pillanatától tökéletes volt. Egy tökéletes család tökéletes kisbabája. Nem volt sírós, nem volt hasfájós, és már féléves korától átaludta az egész éjszakát. Karen és Tom nagy örömére. Imádták egymást és a kislányukat. Minden tökéletes volt.
Lisa gyorsan nőtt. Öt éves korára igazi kis hercegnő lett belőle. Hatalmas barna szemei midig kíváncsiságtól csillogtak. Hosszú fürtökben lógó barna haja tökéletesen keretezte szeplős kis arcocskáját.
- Hol az én királylányom? – Kérdezte Tom, s kuncogva szökkent oda kislánya mellé, majd felkapta s magasra dobta a levegőben.
- Apuciii! – Ujjongott Lisa mint mindig, ha az apja hazajött. Imádta az apját. Ő volt az ő hőse, az igazi szuperapu.
Karen is előlépett a konyhából, s széles mosollyal üdvözölte Tomot.
- Na, ki akar elmenni egyet fagyizni? – kérdezte Tom vidáman. – Ma ünnepelünk. Előléptettek.
- Tom, ez fantasztikus. – Mosolygott szélesen Karen, majd odalépett hozzájuk, és megcsókolta férjét.
- Hétfőn kezdek az új részlegen. Na de majd később mindent elmesélek. Most pedig irány a cukrászda.
Azzal kézenfogta a lányokat és elindultak mind a hárman.
Ez volt Lisa egyik kedvenc emléke, amire szívesen gondolt vissza. Az akkor még oly csodaszép anyjára, és erős, jóképű apjára. Egy igazi családra.
- 11 évvel korábban -
Sűrűn esett odakinn az eső. Szinte ömlött a víz, mély tompa puffanásokkal kopogott az ablakon. Az erős szélben táncot jártak a fák lombjai, mintha egymást kergetnék, de sosem érnék utol. Az utcák üresen várták a vihar végét.
- Apa mikor jön már haza? – kérdezte Lisa az anyját, miközben nekinyomta homlokát a hideg ablaküvegnek.
- Nem tudom szivecském, szerintem már úton van hazafelé. Néhány perc és biztosan itthon lesz.
Azzal visszafordult a konyhába és folytatta a zöldségek aprítását. Ma Tom kedvencét készíti vacsorára. Vörösboros borjúragut párolt rizzsel és karamellizált almával. Úgy gondolta egy kicsit kedveskedik a férjének, úgyis olyan sokat dolgozik az utóbbi időben.
Egyszer csak kopogtattak a bejárati ajtón. Lisa már szaladt is kezében a kedvenc plüssmackóját szorongatva, hogy megnézze ki az. Karen megtörölte a kezét és kinyitotta az ajtót. Két rendőr állt a küszöbön. Kabátjukról lassan csöpögött a víz. Karen pulzusa azonnal megugrott, majd abban a pillanatban meghökkenve hátralépett egyet.
- Jó estét asszonyom. Ön Karen Dewis ugye? A nevem Gibbs őrmester – s már mutatta is az igazolványát - ő pedig a társam Timothy.
- Jó estét. Miben segíthetek? – Karen hangja kissé megremegett az idegességtől.
- A férje miatt vagyunk itt. Sajnálattal kell közölnöm, hogy ma este hét körül balesetet szenvedett… és hát, nem élte túl… Nagyon sajnálom.
Karen a szájához kapta a kezét, és hirtelen kapkodva a levegőt hátrálni kezdett. A szeméből csak úgy ömlöttek a könnyek, mint odakinn az eső. – Nem, az nem lehet, ó Tom, az nem lehet!!! – A kis Lisa ekkor félőn odabújt anyja lábához, és hatalmas könnytől csillogó szemekkel kérdőn meredt hol az anyjára, hogy pedig a fejüket lehajtva álló rendőrökre. – Mondják, hogy nem igaz, hogy tévedés! Kérem! … ó Tom, nem, nem… – Majd hangos őrjöngő zokogás töltötte be az előszobát. Karen nem bírta elviselni a hallottakat, csak rázta a vállát a zokogás, miközben egyik kezével kislányát szorította magához. Majd elszállt belőle minden erő, és félájultan zuhant össze az előszoba fehér kövén.
Lisa ekkor még nem értette pontosan mi is történt. De azt tudta, hogy valami rossz. Valami nagyon rossz. Kezében még mindig a kis barna mackót szorongatva szorosan feküdt anyja mellett az ágyon, és mélyen aludt álmatlanul, aprókat szuszogva.
Mielőtt a rendőrök elmentek, átjött Miriam, Karen anyja, hogy támasza legyen egyetlen lányának és unokájának ebben a szörnyű helyzetben. Őt is mélyen lesújtotta a hír. Karent be kellett nyugtatózni, azután lefektették mielőtt még teljes idegösszeroppanást kapott volna. Pedig még nem is tudott minden részletet. A rendőrök ugyanis még elmondták Miriamnak, hogy Tom nem egyedül ült az autóban. Egy fiatal nő is volt vele. Ugyan súlyosan megsérült, de ő túlélte a balesetet. Jelenleg a Presbiteriánus Kórház sürgősségi osztályán kezelik.
Tom nem volt egyedül. Miért? És mégis ki lehet az a nő? Mi történt valójában?
Lisa ekkor még csak 7 éves volt. De az apja halála mindent megváltoztatott. Az élete ettől a naptól kezdve már nem volt olyan tökéletes…
|
|
|
- szeptember 02 2019 16:06:23
Kedves Marijja!
Megdöbbentő az írásod, különösen az eleje. Együttérzéssel olvastam. Mennyi élet megy tönkre meggondolatlan, csélcsap emberektől.
Szeretettel gratulálok: Viola   |
- szeptember 14 2019 19:10:54
Köszönöm kedves Viola, hogy olvastad. Épp ezt a hatást szerettem volna elérni... a folytatás még ugyan várat magára  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 28. csütörtök,
Stefánia napja van.
Holnap Taksony napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
