Egy kellemes nyári napon összetalálkozott a vércse és a sólyom, illedelmesen köszöntötték egymást, majd beszélgetni kezdtek. Egy ideje folyt a társalkodás, amikor a vércse játékba invitálta a sólymot. – Aki előbb elkapja a zsákmányt, azé lesz! - mutatott a földön futkározó rágcsálóra. – Rendben, felelte a sólyom. Elkezdték a számolást: elkészülni, 1, 2. 3, rajt! A vércse sebesen, siklórepüléssel zuhant az áldozatra, míg a sólyom villámgyorsan csapott le az áldozatra. Szinte teljesen egyszerre értek oda, amikor a sólyom hangosan vijjogni kezdett. A vércse meglepetten megtorpant, így a sólyom ezt kihasználva, kapta el éles karmaival az áldozatát. – Elfelezzük a zsákmányt? - kérdezte a sólyom a búsuló vércsétől vidáman. – Igen, felezzük! - kiáltotta örömmel a vércse.
Nem jó dolog becsapni, félrevezetni a másikat. Az adott helyzetben gyorsan kell dönteni, nem tudni lesz e újabb lehetőség.
