Tisza mellett az erdőben élt Kánya, Ölyv, Keselyű, Héja és Sas. Jó barátok voltak. Együtt vadásztak élelemre, sokszor megosztoztak a zsákmányon is. Kánya társaságkedvelő volt akárcsak Keselyű, viszont Sas, Ölyv, és Héja azt nem szerette. Kánya és Keselyű születésnapjukat készültek megünnepelni. Meghívták barátaikat és az összes rokonukat. Sas és Ölyv megkérdezte az ünnepelteket, hogy miért hívnak meg mindenkit, hisz szűk baráti körben jobb ünnepelni. Kánya és Keselyű azt felelte: - Oly ritkán látjuk egymást, ritkán beszélgetünk, most erre itt a jó alkalom! Jól fogjuk magunkat érezni erről gondoskodom! – cirógatta meg kedvesen mosolyogva barátai fejét. - Rendben! - adta be a derekát Ölyv. Sas viszont nem mondott semmit az ünnepelteknek, segített nekik az előkészületekben, mintha örülne az alkalomnak. Amikor hármasban maradt Sassal és Ölyvvel, nem tudta türtőztetni magát és kifakadt: Hogy lehet ilyen Kánya és Keselyű! Idecsődíti az erdő összes lakóját, pedig mi vagyunk a legjobb barátai. Én ezt nem is értem! - mondta szomorúan, majd elbúcsúztak egymástól és mindenki ment a maga útjára.
