|
 Vendég: 60
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_Én mindenre emlékszem Anyám!
Emlékszel?
Még nagyon pici voltam, a kis utcában leégett egy nádtetõ, segíteni mentetek, mert a másokon való segítés nálatok lételem volt mindig. Én is veled voltam, mert nem volt senki aki vigyázott rám, (vittél magaddal mezõre, szõlõbe), soha nem hagytál egyedül.
Munka végeztével mentünk haza a réten keresztül.A kitaposott gyalogúton nem tudtad kezem fogni, nem fértünk el egymás mellett a keskeny kis gyalogúton, mentem utánad, mint egy kis majom. Az árkon kis pallóhíd vezetett át, nem néztél hátra, csak akkor, amikor már az árokban folyt vízbe estem, az ijedtségtõl más baj nem történt, csak vizes lettem.
Emlékszel?
A szekéren köztetek ültem, még nem voltam 6 éves sem. Búzát vittünk a malomba, hogy kenyeret tudj sütni a családnak. Kötényed zsebébõl varázsoltad elõ a cumit, melyet oly sokáig hiányoltam, addig is vizes cukros kenyeret kötöttél ruhába, azt adtad a számba, hogy ne sírjak. Mindketten nevettetek, mert örültem, hogy új cumit kaptam.
Emlékszel?
Mondtad nekem, "menj el kislányom a nénédhez, hozd el a dunsztos üveget, mert uborkát teszek el!" A kezembe adtad a csuhéjból készült "cekker"-t, abba belefért az üveg. Büszke voltam, mert kislány létemre rám bíztál egy munkát, nagyon ügyes akartam lenni, de nem sikerült. A templom elõtt a cekker nekiütõdött a lépcsõfoknak, az üveg eltörött, de az üvegcserepeket összeszedtem, szépen beleraktam a cekkerbe azzal a naív bûntudattal, hogy templom elõtt nem hagyhatom a cserepet. A cserép elvágta a lábamat, de haza vittem. Annak bizony nem örültél, hogy csak a cserepet vittem haza.
Emlékszel?
A hidegben didergõ kisegeret bevittem a konyhába, meg ne fázzon, hát bizony annak sem örültél, s nem tudtam miért, nem tudtam miért akarod, hogy szegény kis egérke megfaggyon. Hiába hajtogattad, kirágja a ruhámat, megrágja a kenyeret, az egér macskának való. Akkor nagyon szomorú voltam, mert a szegény egeret a macskának adtad. Alig tudtál megvígasztalni.
Emlékszel?
A fiúkkal kivittük a nagy fateknõt (hogyan bírtuk el, nem tudom, de nagyon nehéz volt) a rétre, mert a nagy esõ után csónakázni lehetett. Hát bizony beleborultunk a vízbe. Nem mertem bemenni, mit fogsz szólni, féltem ki fogok kapni, s Te nem bántottál, csak száraz ruhát adtál.
Emlékszel?
Az elsõ bálra, melyre elkísértetek a piros pántos szoknyára, melyben oly büszke, s csinos voltam. Féltem nagyon, hogy senki nem kér fel, de miért van a lánynak oly kedves bátyja, hogy az elsõ táncba el ne vigye? Azon a bálon, csak az elsõt táncoltam vele, azon az éjszakában a tánc volt az életem.Sokáig álmodtam róla, oly boldog voltam.
Emlékszel?
Sírtál az ágyamnál, azt hitted meghalok, súgtam Neked: ne sírj Mama, jól vagyok, mosolyogtál, de szemeidbõl a könnyek folytak.
Én mindenre emlékszem Anyám!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 16. csütörtök,
Valter napja van.
Holnap Endre, Elek napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
