Nagy volt az izgalom az óvodában, farsangra készülődtek az állatkölykök. Legjobb barátaik fülébe sugdosták légféltettebb titkaikat. Vakond azt súgta Cickánynak: - Én Jéghercegnő leszek! Mókus az Ürgének: - én Superman leszek! Denevér azt súgta Sünnek: én Batman leszek! - Ugye tudjátok, hogy mindenkinek verset kell mondani a jelmezéhez és el is kell mondani a többieknek, hogy miért épp ezt a jelmezt választotta? És el is kell játszani egy csöppnyit a szerepét! - mondta fennhangon a Mókus. - Hát persze! - kiáltották bátran. Csak a kis Sün maradt csöndben. A kis Sün csak ott magában tett, vett, díszítette a csoportot a többiekkel együtt, de nem szólt egy szót sem. Fel is tűnt a többieknek. Sün barátom! - szólt hozzá Vakond. – Te miért vagy csöndben? Valami baj van? Nem érzed jól magad? - kérdezte. - De jól vagyok! - felelte. – Akkor te miért titkolózol? Elárulod? Súgd a fülembe, hogy mi leszel a farsangon! - Nem lehet! - mondta. -De miért? akadékoskodott Vakond. - Mert én hiába bújok abba a jelmezbe úgysem tudnám bemutatni! Ekkor már mindenki őt figyelte. – Azért, mert én úgysem tudom eljátszani a szerepem. Azzal könnyeket hullatva elviharzott. Utána sietett Cickány. - Mi a baj, mondd meg légy szíves, hátha tudok segíteni! - kérlelte. Végül csak kibökte: - A bolygó kapitánya leszek! - Elmosolyodott erre barátja és azt kérdezte: - Verset írni tudsz? - Igen! - felelte. - Akkor jó! - Csináld azt, amit a mókus fog csinálni! Utánozd! - Jó, rendben! - bátorodott fel Sün. - Köszönöm neked! - válaszolta. – Szívesen! - mosolyodott el Cickány.
