|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Emlékek
(Az esetleges életszerû egybeesés, csakis a véletlen mûve lehet!)
Rose lányomnak
Lilien De La Cruise önéletrajzából
A csoda
Hatodik zárdaévem karácsonyi Szentestéje jött el. A templomi szentmisén betlehemi énekkel köszöntöttük az ünnepet. Mária nõvér vezényletével adományokat gyûjtöttünk a misén résztvevõktõl. Egyik padban egy kellemes arcú úrfi ült, s ahogy a perselybe dobta a pénzt, megérintette a kezemet. Megijedtem az érintéstõl, ránéztem, s õ hosszan a szemembe nézett. Zavaromban, még a szavam is elakadt.
- Majd Mária nõvér rám szólt, hogy, - Siessek, siessek!
Visszatérve a zárdába, terített asztal várt minket. Az ünnepi ebédet csendben fogyasztottuk, s imát mondtunk az úrnak érte.
A plébános úr felállt az asztalnál, s a boros kelyhét egy kanállal megkocogtatta.
Mindenki odafigyelt.
- Egy bejelentéssel szeretnék szólni.
- kezdte
- A minap, megkeresett, falunk tisztelt díszpolgára és elhelyezésre házába kérette Lilien nõvért.
- A levegõ megrekedt bennem, ahogy a nevemet meghallottam és kõvé dermedtem. Bár ellenkeztem volna.
- Természetesen, - folytatta, mivel tizennyolc éves épp elmúlt, én beleegyezésemet adtam.
- Lilien, szólított, - az Újévet, már az úr házában kezded!
Viseld magad erénnyel!
Visszatérve a szobámba, az ágyamra zuhantam, s forgott velem a világ.
Valami furcsa érzés folytán elsírtam magam.
Egy kis idõ eltelt, mire megnyugodtam, s Mária nõvér keresett. Egy csomagot hozott, átadta,
- sejtelmes mosoly csüngött az arcán, majd magamra hagyott.
Kinyitottam a dobozt és meglepetésemre, egy csipkével díszített, mályvaszínû ruha volt benne, meg egy pár fehér cipõcske. Nem mertem felpróbálni, de magam elé tartva, talán pont a méretem volt. - Csodálatos! ...- örvendeztem.
A két ünnep közt fehérbe öltözött a kis falu, csodáltam a hóesést és a szikrázó fehér tájat. Az õszi színek után, egy kicsit sivárnak hatott, de a szûzi fehérsége mindenért kárpótolt!
Eljött az Újév napja, s eljött értem Mária nõvér, hogy elkísérjen. Szinte csak õneki volt kijárása a faluba. Hosszasan mentünk és én nem tudtam betelni a sok kis takaros házikó látványával. Majd elérkeztünk egy magas kõkerítéssel szegélyezett, nagyobb házhoz. Kovácsoltvas kapuját sárkányfejek díszítették. Mária csengetett, s egy kis idõ után kinyílt a kapu. Nyikorgón, méltóságteljesen. Beléptünk az udvarba és egy kacskaringós kõjárda vezetett az épület bejáratáig. Szétnéztem és, így hólepetten is kedves volt az udvar.
Fákkal, bokrokkal, s a bejárat elõtt egy kõbõl épített szökõkúttal.
Egy komornyik nyitott ajtót és bekísért minket egy tágas nappaliba.
Nagyon izgultam az elsõ találkozás miatt, de mi mást is tehettem volna. Azután megjelent az úr. - Meglepõdtem, mert õvele találkoztam a templomban. Megvallom, hogy amikor megláttam, egybõl megkönnyebbülés futott rajtam végig.
- Köszöntött minket és nekem kezet csókolt. Egy kicsit furcsa érzésnek tûnt, mert ehhez nem voltam hozzászokva és ilyen esetekre a zárdában nem is kaptunk semmilyen okítást.
Egy picit belepirultam a köszöntésbe. Mária nõvér magához ölelt, s a fülembe súgta, - viseld jól magad! -
Majd elköszönt és visszaindult a zárdába.
Hosszú csend lett, csak a falióra kattogó zajt hallottam, majd hangosan kongatva elütötte a delet. Az úr megköszörülte a torkát, s bemutatkozott, - Ernest De La Víga a nevem, de szólíts csak nyugodtan Ernest-nek. Lovakkal, erdészettel és vadászattal foglalatoskodom, s ha engedi a szabadidõm, szívesen töltöm lóháton az idõmet a határban.
A te neved, már tudom, Lilien De Blake. Csinos teremtés vagy, de megjegyzem, hogy itt a zárdabéli ruhádra nem lesz többé szükség!
Kérlek, vedd fel, amit ajándékba kaptál!
- Mától kezdve, ilyeneket fogsz hordani! Az úrfi körbevezetett a házban, megmutatta a szobámat, majd kivezetett a hátsó kertbe.
Igaz, havas volt a táj, de amerre csak a szem ellátott, rendezett parkot, istállót és sok-sok lovat láttam. Messzebb egy erdõs, dombos vidéket. - Igen, -
- Mondta, ameddig a szemed ellát!
- Most menjünk, mert ebédidõ van és biztos, hogy megéheztél már.
Elmentem a szobámba, kulcsra zártam az ajtaját és átöltöztem. Egy kicsit nehezen ment, mert ilyesmi szép szabású ruhát még nem vettem fel sosem, s amikor megnéztem magam a tükörben, nem hittem a szememnek. - Ez én vagyok?
A meghatott örömtõl kicsordultak a könnyeim. Boldogság töltött el, megfésültem a hajfürtjeimet, majd elmentem a nappaliba.
Már meg volt terítve és a csodás ebéd illata csiklandozta az orromat.
Amint beléptem, az úrfi, Ernest, felállt az asztaltól, odalépett hozzám, megfogta a két kezem és megcsókolta.
- Így már egészen más, - szólt és csodálattal nézett rám. Az asztalhoz vezetett, majd hellyel kínált. Egész ebéd alatt, szinte le sem vette rólam a szemét, s már egy kissé kényelmetlen is volt számomra. Ebéd után átkísért a dolgozószobájába, a kezembe nyomott egy könyvet, leültetett, majd megkért, hogy olvassak fel neki.
Találomra fellapoztam a látszólag frissen kötött könyvet és elkezdtem.
LI. vers
Vágyom lényed!
Légy doktorom, gyógyítóm, s romlott szívem,
Varázslattal javító mestere!
Szeress, okozz gyönyört, míg két szemed,
Igazgyöngyöd, mely arcod ékszere.
Szemed pillantása, varázslat, s igaz
Ámítás, mely könnyem feledtetne.
Hangod dallama, ékes hangszer, ének,
S kérlek, súgj igét halkan, két fülembe!
Vágyom tavaszod, óh,... fakadó bimbóit,
Nyíló virágát, s szellõd, zengõ neszét,
Mi Angyalként ûzné beteg szívem,
S hanyatló lelkemnek, oly sötét Ördögét!
De míg forrok igézõ fõzetben, s létem sótlan éltet él,
Vágyom lényed ízét, s tested pikáns fûszerét!
1649. év március hava 20. napkelte
Louis De La Cruise
A könnyeimmel küszködve olvastam az utolsó sorokat, s Ernest forró csókját éreztem a nyakamon. A könyv kiesett a kezeim közül és utat adtam a vad szenvedélynek!
Csodás volt! - Csodás!
Lilien De La Cruise
20080705
Minden jog fenntartva!
|
|
|
- július 06 2008 22:24:13
Szia!
Elõzõ részben megfogalmazott véleményemet megtartva,(szerintem nem korfüggõ, addig amíg meg nem változik a világ, az pedig nem fog) most másként értékelem át az írást. Köszönöm, felvilágosító szavaidat.
Érdeklõdve várom a folytatást.
Szeretettel:szuzus |
- július 07 2008 11:34:01
 .
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
