Napkorong

Emi!

Valamikor nem gondoltam, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan.Kedvenc városom San Francisco ahol hosszú éveket töltöttem és minden kis része a kedvencem lett. A sok közül nekem a legszebb hely a Golden Gate Park,ami a világ parkjai között a legszebb.Jártam a Central Parkban New York városában.A Hyde Parkban London ban és sok,sok más helyeken de aGolden Gate park kimagaslik mindenek felett.Jó pár éve volt már mikor egy könyvvel a hónom alatt kerestem egy csendes helyet ahol olvashatok.Délután volta park a szkottnál csendesebb,Szeptember volt azzal a külömbséggel ,hogy ott nem hullottak a fákrol a levelek..Érezni lehetett az őszt a levegőben ami egy kicsit más mint amihez valamikor régen szoktam.Találtam egy padot egy fa alatt ami nem volt üres,úgy láttam egy iskolás lány könyvében bújva olvasgat.Kérdeztem,hogy leülhetek-e, nem szólt csak intett,hogy igen.Kinyitottam könyvemet abban a pillanatban a könyv-jelzőmet a szél felkapta,meglepődve a kis lány szaladt utánna visszahozta,mondom :- Köszönöm szépen,maga nagyon kedves -- Nincs mit,ez a szél olyan hirtelen jött,eddig nem fújt,látom a könyvének a borítólapját,én is szeretem Ken -Follett könyveit a Pillars of rhe Earth az a kedvencem -- Jár ide gyakran ? Kérdezem,meglepő milyen kevesen vannak itt, ma,még a mókusok is eltüntek -- Igen ez az én padom,sokat olvasok és a csend,a jó levegő jót tesz nekem -Néztem ezt a lányt,azon morfondíroztam,vajon hény éves lehet,gyönyörű gesztenye barna haja,szép nagy szemeiakárcsak egy baba úgy nézett ki - mondom :- Az én neven Stephen ha van szabad időm itt vagyok,én is nagyon szeretem ezt a helyet,az egész parkot -- Az én nevem, Emma,de mindenki Eminek hív.Tulajdon képpen nem szeretem a nevemet de élek vele. -Mikor emi nyújtotta a kezét,szinte elveszett a tenyeremben,ahogy fogtam kis kezét, szemeibe názve,mintha meg-lettem volna igézve.Gondoltam magamban :ne csinálj bolondságot,ki tudja hány éves ez a fiatal lány.?Emi nem látszott boldognak,fiatal lányok mindég mosolyognak,ki tudja mi lehet mögötte.- Emi mondja már kell menjek hazafelé,Stephen örülök,hogy megismertem,most már tudja ez a pad aholmindég megtalál -Elbúcsúztunk,szerettem volna megölelni,éreztem,hogy valami titokzatos van ebben a lányban. Én akkor40-éves voltam Emi 18- már egy kis ősz haj látszott a hajamon amit ő láthatott.Annak dacára éreztem mintha szeretne ismerkedni velem.Az is lehet,hogy az csak sz én naív gondolatom.megcseréltük a telefon számainkat.Akkoriban eléggé elfoglalt ember voltam de vannak alkalmak mikor feláldozunk mindent valakiért.Sokat töprengtem,szerettem volna felhívni Emit gondoltam talán tolakodásnak venné,de hát akkor miért adtaa számát ? Mit szólnának a szülei,látván engem ez a lány a lányom lehetne. Így morfondíroztam mig nagybátorságot vettem,hívtam a számot.- haló Emi ?- Igen én vagyok éppen gondoltam magára,milyen jó,hogy hívott már úgy unom magamat.- kedves Emi volna kedve lejönni itt a sarki presszóba ihatunk valamit,elbeszélgethetünk,örülnék ha elfogadnáa meghívásomat.hozzon egy ernyőt úgy látom fog esni az eső.-- Stephen lent leszek tíz perc múlva -Nem mentem a presszóba,megvártam őt a kapu alatt,nem sokáig vártam Emi jött kedves mosollyal az arcán,most még sokkal szebbnem láttam őt.Leültünk,kérdeztem mit szeretne inni. Ő mondta,hogy soha nem iszik de ez egy különleges alkakom,szeretne egy kis édes italt..Koccintottunk,mondom: igyunk a barátságunkra és a te egészségedre. Erre hirtelen eltünta mosoly az arcárol de csak egy pillanatra,megvoltam nyugodva.Most már tegeződtünk. Emi kezdett beszélni elég hosszan,elmondta,hogy egyedül éll a szülei meghaltak egyautó szerencsétlenségbe,valami nagyon távoli rokonai vanna egy másik államban akiket életében csak egyszerlátott.Szülei hagytak rá elég sok pénzt nem kell dolgoznia,kényelmesen éllhet.Meglepett mind amit Emi mondott,nagyjábol kicseréltük gondolatainkat. Az asztal felett fogtam a kezét,mondom- Keddvesem,olyan szomorú mind amiket mondtál,olyan szomorú mint te vagy és úgy érzem,hogy valamivan a szomorúságod mögött.- Kedves Stephen tudom igazad van,majd egyszer ha olyan hangulatban leszek akkor elmondom neked,de nekérdezzél affelől többet.Örülök,hogy megismertelek nekem szimpatikus vagy én sosem szerettem azokat afiatal hangoskodókat. Az én világom csendes,szeretem a komoly zenét és főleg a jó könyveket .-- Most már jobban aggódtam mint valaha,de megfogadtam betartom az igéretet -- Van itt közelben egy kis étterem ahol könnyű ételek vannak,úgy hívják,hogy ( California gourmet ) -Tetszett Emi nek az a hely,érdekes,hogy ő ott lakik közel és soha nem volt még ott.Jól esett amit ettünk kis pohár bot ittunk most már nevetgéltünk,és boldog voltam,hogy láttam őt mosolyogni.A park mellett volt egy kis pad ahová leültünk már hüvösödni kezdett,Emi ölembe hajtotta fejét,néztem agyönyörű arcát,megcsókoltam,csókolgattam mondván édesem szeretlek téged.- Emi, : Stephen,tudom ,érzem éreztem az első pillanattól kezdve,kérlek szeress,soha ne engedjél el,láttameg kis könnyet a szemében.Sokáig ott ültünk,kezdett szemeregni az eső,momdom gyere hazaviszlek.A kapunál átöleltem őt csókoltam,szerettem volna felkisérni,de nem akartam ezt sürgetni,habár úgy éreztemneki kellett volna aki sokáig vigasztalja.Másnap nagyon elvoltam foglalva,felhívtam Emit,hogy a következő nap szeretném elvinni őt valahová amiegyenlőre titok.Gondoltam hagy fúrja a kiváncsiság.Közel San Francisco hoz a tengerparton van egy vidám park gondoltam elviszem őt oda látni akarom szépmosolygó arcátEmi boldog volt egy egész fél napot töltöttünk ott,még nem láttam őt olyan boldognak.Örültem neki mertigazán szerettem őt. Hazafelé betétrünk a Fine Arts Múseum ban ahol szép és híres festményeket láttunkés vitattunk.Telt az idő már esteledett mikor hazakisértam Emit mondta,hogy gyere fel még nem láttad,hogyhol lakom.Eminek szép lakása volt izlésesen berendezve,az egyik ablakbol a Golden Gate hidat lehetett látni.Kis idő után ölelgettem csókolgattam :- Édesem én egyre jobban szeretlek,soha nem gondoltam,hogy az életemben még ilyen boldog lehetek -- Stephan, arra kérlek maradj itt velem én akarlak mert nagyon szeretlek és szeretném hogy ha ezentulminnél többet lennénk együtt. Tudom,hogy el vagy foglalva,de kérlek ha lehet szakíts több időt nekem ! -Ott maradtam az első éjjel és azontúl minden éjjel, Emi annyira ragaszkodott hozzám most már egyre jobbansejtettem valamit,amit ő még nem akar megmondani.Szeretkeztünk Emi nem volt szűz mondta,hogy egy régiiskolatársával volt kapcsolata ami nem jól végződött,többet nem akart beszélni róla.Egy délutáni nap az ágyon hevertünk,előttünk a tv.amin Puccini Pillango kisasszonyát adták,mikor vége lettEmi azt mondta: Én is úgy érzem magamat mint az a nő !,Nem értettem mit értett az alatt.Magamhoz ölelten,Eminek könny szökött a szemében. Emi :- Drága szerelmem nagyon szeretlek,úgy fáj nekem,hogy itt kell hagyjalak,már csal egy rövid időm van,hogyveled lehetek.Tegnap beszéltem az orvosommal azt mondta készüljek el mert már kezdek legyengölni.-Vérsejt zavarjaim vannak amit nem tudnak korrigálni.Azt mondta még egy hét és be kell menjek végleg akórházba.Bocsás meg ezt elhúztam ameddig tudtam,mert szeretlek és veled akarok lenni az utolsó percig. -Megréműlve hallgattam ezt végig és ahogy néztem őt mint ha egyre sáppadtabb lenne. Engem ez a hítr nagyon lesulytott,erre nem számítottam.Másnap beszéltem az orvosával,kértem,hogy ha lehet felákdoznék mindent,ha meglehetne menteni.Mondták ők már próbálkoztak mindennel az ő helyzete reménytelen.Pár nap múlván eljött az idő,bevittem őt a körházba vele akartam lenni az utolsó pillanatba.Ott térdeltem azágya előtt fogtam a kezét,kértem az istent,felajánlottam az életemet ha meglehetne menteni az övét..Emi nagyon legyengült már alig tudta kinyitni a szemét.Kora este lehetett mikor Emi végleg elaludt.Könnyeimhulltak a kezére amit fogtam s nem akartam elengedni amíg jöttek mondták,hogy sajnálják a történteket.Másnap kimentem a Golden Gate parkban, sokáig ültem azon a padon amin Emi szokott ülni elgondolkodva,miért kellett ennek megtörténni ? Szegény lány még nem is élte az életét, és olyan jó lélek volt,emléke örökre marad az életembe ! Ágoston Tibor