|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
_Emily-t megrászkódtatás éri, mikor megtudja, hogy kedvese hallani sem akar gyermekáldásról, ám titokban a n? már várandós...
Mozdulatlanul feküdtem az ágyban. Hátatfodítva Damon-nek. Éreztem, ahogy végigsiklik rajtam szúrós pillantása... Halkan felsóhaj-
tott, aztán ? is bebúlyt a takarónk alá. Közelebbhúzódott hozzám, majd csókot lehelt meztelen vállamra. Kéjesen felnyögtem.
Damon forró ajkai szinte perzselték a b?röm. Éreztem, ahogy egyenes, hosszú ujjai felkúsznak védtelen testemre. Kicsivel kés?bb
már er?s mellkasa súrolta a hátam. Bizonytalan mozdulataiból éreztem, hogy még mindíg dühös rám egy kissé, de féltése és sze-
relme most egybevegyült ezzel. Tudtam, hogy mennyire rá ijesztettem az imént, bár én is rettegtem a gondolattól, hogy csak egy-
szer?en elfussak otthonról, bele a nagyvilágba. Csúnyán összevesztünk. Megkérdeztem, mit szólna egy kisbabához, de rögtön
elkezdett ellenkezni velem, hogy ezt inkább ne hozzam szóba, a dolog nem alkalmas. Vitába keveredtünk, aztán a végén sírógörcsöt kaptam és elrohantam. Úgy szaladt utánam, mintha üldöznék, majd egy keskeny elágazásnál utolért...Hazafelé egész végig a könnyeimmel küszködtem.
Vettem egy forró zuhanyt és azonnal ágyba zuhantam. Most, hogy ? is ágyba került, egyetlen dologtól rettegtem: hogy elmondjam,
csak azért hoztam szóba a gyermek-témát, mert várandós. Damon 6 hónap múlva apa lesz.
... kihúzta a hajamat a nyakamból, s még jobban hozzám bújt. Kezével átkarolta a derekam, majd felkönyökölt és a fülembe súgta:
- Szükségem van rád. Nagyon szeretlek. Ne haragudj rám, kérlek!- Hírtelen felé fordítottam a tekintetem, s egy könnycsepp csordult le az arcomon. Halványan elmosolyodtam, de éreztem, hogy nem tudom visszatartani a sírást, azzal a nyakába borultam és zokogni kezdtem. Szorosan átölelt és szerelmes szavakkal becézgetett. Tudtam, hogy tényleg szeret, remegett a teste, ahogy összefonódtunk...
Néhány perc múlva valamennyire megnyugodtam. Eljött a pillanat, amikor ki kellett derülnie az igazságnak. Er?t vettem hát magamon,
a szemébe néztem s megszólaltam:
- Damon, mondanom kell valamit...lehet, hogy ezt nem bocsájtod meg, de tudnod kell: azért akartam tudni, mit szólnál egy babához
mert ...mert terhes vagyok. Egy hete jártam az orvosnál és ott kiderült, hogy a te gyermekedet hordozom.- három hónapja...
Meghökkenve nézett rám. Arcul csapta e mondat, alig bírt megszólalni. Könnyek szöktek a szemébe, mert rájött, hogy nemrég majdnem elveszített...minket. Végül egy lágy mozdulattal a hasamra tette a kezét és esdekl?en válaszolt:
- Istenem.....ha tudtam volna....ha tudtam volna, én.... ó, Emily, könyörgök bocsáss meg...! Bocsáss meg nekem! - S keservesen sírni kez-
dett. A szívem szakadt meg. Nem tudtam rá haragudni! Gyorsan magamhoz húztam és csókokkal borítottam az arcát.
- Szeretlek - suttogtam ?szintén. ? csak bólintott, s magához vont, de nekem ennyi is elég volt. Végül összeölelkezve a takaró
alá bújtunk, s egy örökkévalóságnyi éjszakán át, szenvedélyesen játszottuk tovább az élet szerelmi játékát... |
|
|
- július 19 2007 06:14:35
A történet ill a leírásod szép volt csak én vagyok értetlen, mert ha egyik pillanatban még nem kell neki, beszélni sem akar róla, akkor, ha kész tények elé állítottad, már egyb?l pálfordulást csinált?
Tibor |
- július 19 2007 09:56:54
Igen ez talán kusza lehet, de erre is ott a válasz.
"Meghökkenve nézett rám. Arcul csapta e mondat, alig bírt megszólalni. Könnyek szöktek a szemébe, mert rájött, hogy nemrég majdnem elveszített...minket." |
- július 19 2007 19:26:43
Ok. Tanulság: alaposabban kell olvasni.
Tibor |
- július 19 2007 19:38:08
vagy érthet?bben kell írni(?) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 10. szombat,
Melánia napja van.
Holnap Ágota napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
