Napkorong

Élt a közeli tanyán az akolban egy bárány és egy birka. Egyszer csak nagyon megéheztek. Beeeee- bégettek egyszerre. Beeee- Beeee.

Bilim- balam, békésen legelték a füvet, de nem vetették meg a szénát, szalmát-, kevés répát- s az abrakot sem. Miután elfogyasztották: nyim- nyám, a füvet visszaöklendezték, majd újra elfogyasztották. Találtak aztán egy búzakalászt. A kis bárány le is legelte: nyim- nyám, de a búzakalász egyszer csak megakadt a torkán. Kiáltja a bárány:

- Bilim- balam. Menj gyorsan, kedves birkám, hozz egy kis vizet, mert rögvest megfulladok.

- Rendben!- bégette.

Szalad a birka a kúthoz.

- Bilim- balam, jó napot!- Ó, kedves kutam, adjál légy szíves vizet, vizet viszem báránykámnak, mert különben mindjárt megfullad a búzakalásztól.

- Nem adok vizet - mondja a kút -, míg nem hozol nekem vödröt a gazdasszonytól.

Elment aztán a birka a gazdasszonyhoz.

- Bilim- balam , jó napot - Gazdasszony! Légy szíves adjál nekem vödröt, mert fuldokol a báránykám a búzakalásztól.

- Nem kapsz - mondja a gazdasszony -, amíg nem hozol kukoricát a szántóról. Főtt kukoricát szeretnék készíteni. Elment a birka a szántóra is.

- Bilim- balam , jó napot! - Szántó, adjál légy szíves kukoricát, kukoricát viszem a gazdasszonyhoz, gazdasszony ad nekem vödröt, vödröt viszem a kúthoz, kút ad vizet, vizet viszem báránykámnak, mert különben megfullad a búzakalásztól.

- Addig nem adok kukoricát a gazdasszonynak - mondja a szántó -, míg nem hozol madárijesztőt a szomszédból.

Elment a birka a szomszédba.

- Bilim- balam , jó napot!- Szomszéd, adjál légy szíves madárijesztőt. Madárijesztőt viszem a szántónak, szántó ad kukoricát. Kukoricát viszem a gazdasszonynak, gazdasszony ad nekem vödröt, vödröt viszem a kúthoz, kút ad vizet, vizet viszem báránykámnak, mert fuldoklik a búzakalásztól.

- Addig nem adok madárijesztőt, amíg a boltba nem mész kaszáért.

Elment a szomszéd a boltba:

- Bilim- balam , jó napot!- Bolt, adjál légy szíves kaszát, kaszát viszem a szomszédnak , ő ad madárijesztőt. Madárijesztőt viszem a szántónak, szántó ad kukoricát. Kukoricát viszem a gazdasszonynak, gazdasszony ad nekem vödröt, vödröt viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem báránykámnak, mert megfullad a búzakalásztól.

A bolt megsajnálta a birkát. Adott kaszát, azt a birka gyorsan megköszönte. Aztán szaladt, szaladt, vitte a kaszát a szomszédnak , ő adott madárijesztőt. Madárijesztőt vitte a szántónak, szántó adott kukoricát. Kukoricát vitte a gazdasszonynak, gazdasszony adott neki vödröt, vödröt vitte a kúthoz, kút adott vizet, vizet vitte báránykának, mert addigra már levegőért kapkodott, hiszen majd megfulladt a búzakalásztól.

Ha a kis bárány megfulladt volna a búzakalásztól, az én mesém is tovább tartott volna.