Napkorong

Szegénység a múlt században
Nagyszüleim neveltek fel. Apám meghalt, anyám 3 műszakban, textilgyárban dolgozott, velünk élt.
Családi házunk homokdomb tetejére épült bontott anyagokból, így már új korában is roskadozó, réginek látszott. Egy nagy szoba, kicsi konyha, éléskamra, lépcsők, az udvaron nádból WC, kamra. A padlást nem lehetett használni, fejünkre dőlt volna a mennyezet. A konyhaablak vasból, rácsos, kinyitni nem lehetett. A padlózat a konyhában cement, a szobában tégla, szőnyegek nélkül. örökké füstölgő kény, kicsi vaskályha
"melegített". Petróleumlámpával világítottunk, vizet messziről, vödrökben hordtunk fel a dombra. Kopott bútorok, szalmazsák, tollas dunnák, télen melegített tégla a lábunknak. A szobát csak akkorfűtöttük be, amikor valaki beteg volt közülünk és karácsonykor.
Az udvaron - terméketlen homok - nem termett növény, öntözni is kellett volna, de erre nem volt víz. Néhány háziállat. pár baromfi, egy kutya, egy macska, simogatni való. A vadon burjánzó akácfákról hernyók potyogtak a nyakunkba.
Nagyszüleim boldogtalan házasságban éltek. soha nem beszélgettek, de nem is veszekedtek. nagyanyám nyolc testvére közül a harmadik, kényszerből ment férjhez első kérőjéhez. nem szerette gyermekeit sem. Mosolyogni sohasem láttam. Vezette a háztartást kedvetlenül, és egyformán. Fateknőben mosott, egyszerű ételeket főzött,fűszereket nem használt, süteményt nem sütött, de a kenyeret maga sütötte. A főzelékekben a sűrű rántástól megállt a kanál. Nem barátkozott a szomszédokkal, nem olvasott, csak horgolt olcsó fonalból vállkendőket magának.
Én voltam a cselédje.Minden zöldséget tisztítottam, csipetkét a bablevesbe, boltba jártam, felmostam a követ a konyhában és a lépcsőkön. Én gondoztam a hosszú haját - hetente spiritusszal átdörzsöltem,kifésültem és hátul copfba fontam, ő feltűzte kontyba. Ha meghúztam, pofont kaptam. Játszani nem volt időm, pajtások nem jöhettek behozzánk, én sem mehettem ki. Néhány játékomatanyámtól kaptam: babát, labdát, ugrókötelet és gyermekújságot. Magamtól megtanultam olvasni, így néha képeskönyvet is kaptam. Az udvaron ,a homokban túrkálni tilos volt. Nem voltam szomorú, azt hittem, ez természetes,minden gyerek így él.
Változás akkor történt az életemben, amikor hatéves koromban anyám férjhez ment és végre elköltöztünk saját, de bérelt lakásunkba.Szüleimnek soha nem lett saját tulajdonú háza vagy lakása. gyakran költöztünk, és néha mégnyomorúságosabb körülmények között éltünk: egyetlen szobában, konyha közösa tulajdonossal. Nádfedeles parasztházakban, földes szobákban. Lavórból mosakodtunk.
Ebből a nyomorból csak akkor menekültem meg, amikor egyetemre mentem és kollégiumban laktam.

Hozzászólások

Tiberius - október 28 2020 21:46:03
Kedves Sarolta ! AZ élet sosem vólt könnyű amit Te elértél
az dicséretre méltó mindenkot
Köszönöm,hogy olvashattam

Tibor

kakukkmarci - október 30 2020 23:05:03
Nem volt ritka az ilyen házasság akkoriban mint a nagyszülőké.A ház a dombon nekem egy Tarr Béla film hangulatát idézi.Csak itt van kiút van menekvés legalább számodra.