Napkorong

Bermuda !Emlékeimben turkálva találtan egy igaz történetet,ami az életem egyik legijesztőbb pontja vólt.Az egyik évi vakációnk ideje mindíg Január eleje volt, mikor hűvösebb idők jártak,kivánkoztunkmelegebb helyre,főleg ahol még nem voltunk.Nézegettük a térképet szemem megakadt Bermuda szigetén ami jó messze volt tőlünk de a távólság csak idő kérdése.Korán reggel indult a gépünk San Francisco international repülőterétöl mind ketten izgultunk,mert nem tudtuk hová érkezünk.Mielőtt útba indultunk volna,belenéztem ennek a szigetnek a történetébe,sokan nem gondolónák,hogy ennek a parányi szigetnek milyen tartalmas hosszú története van.Csak röviden : 1505 ben Spanyol explórer Juan de Bermudez fedezte fel attol kezdve100 évig lakatlan volt,majd az angolok hosszú bonyodalom után vették tulajdonukban és azóta is Angol tartomány. Térképröl nézve úgy néz ki minr egy peca horog.Az út közel nyolc óra volt,rezervációnk egy szép tengerparti hotelben volt ahová szerencsésenmegérkeztünk.rövidesen közölték velem Angol szokás szerint 5-óra után az uraknak zakókötelező.Amit kissé sértésnek vettem,de aztán gondoltam amerikábol jövet,megértettem.Bermuda szigetén az automobil tiltva van, kivéve rendőrséget,tűzoltókat,mentőket.Minden hotelnél bérelhetők elektromos Moped ek.Az éghajlat csodálatos a házak mind rózsaszinűre vannak festve,a tenger vize melegebb mint bárhol tapasztaltam volna..Víz alatt csodás szines halakat és egyébb tengeri érdekességeket kézzel lehet fogni,Elég sok fekete szinű benszülött van akik majdnem mind a vendéglátó iparban dolgoznak.Már egy pár nap ottlétünk után mondom feleségemnek,béreljünk egy mopedet,szeretnémkörüljárni a szigetet. Ő húzóckodott a gondolatomtól, mondván ,soha nem űlt még olyanjárgányon és fél tőle.Gondoltam nem fogunk csak itt ülni a hotelben. A bérelő helyen volt egy nagy üres parking hely. Kértem egy Mopedet gondoltam megtanítom őt,ami egy kicsit nehezen ment,de aztán egyre jobban belejött.Szép kényelmesen mentünk,egyszer csak azt mondja én menjek előre mert biztonságbaérzi magát ha lát engem.Ami nem éppen imponált mert mindíg hátra kellett nézzek.Tengerparton megálltunk egy helyen ahol gyönyörű kilátás volt,mellette egy múzeum aholtöltöttünk egy kis időt ismerkedve a sziget történetével.Több helyeken az úton árúltaksokféle emléktárgyakat,többnyire a tenger készletéböl fabrikálva.Rövidesen a forgalom nagyobb lett,közeledet a sziget fővárosa Hamilton ahol a lakóságtalán tíz ezer.Hamilton tetszett nekem szép Angol stílusú üzletek és a legnagyobbmeglepetésünkre találtunk egy Herendi üzletet,ami nagyobb volt mint bárhol láttunk volna.Gondoltuk bíztos beszélnek magyarul. Sajnos nem,mondták a nagy szüleiktöl maradt rájuk az üzlet ami jól megy mert sok a nyaraló vendég.Tetszett nekem az Angol kiejtés mikor egynyelvet beszélünk még is másképp hangzik.Tovább menve, mondom jó lesz visszamenni a hotelben. Egyforma ütemben mentünk márjó darabon,egyszer cak nézek vissza,nem láttam őtet. Leálltam az útszélém egy fa alatt.vártam egy jó darabig,nem jött. megfordultam,mehettem valami három útkereszteződést,mire elértem egy helyre ahol az út sokfeké elágazott.Amit láttam a halál rémület vett erőt rajtam. - Jó Isten segíts rajtam - Három rendőr autó,mentőés az középen valaki levan takarva egy fekete plasztik takaróval.Közelebb menve,egy rendőr kiabált rám menjek tovább. Nem hallgattam rá lefektettem aMopedet, mentem közelebb kérdeztem,hogy mi történt, mondták nem tudják,mire ideérkeztek már megtörtént,hívták a mentőket. Felemeltem egy kicsit a takaró szélét szegényborzasztóan nézett ki. Az egyik mentős mondja életben van,elvesztette az eszméletét.Könny csordúlt ki a szemeimből,tudtam,hogy az én hibám,nem kellett vólna erőszakolni.Megérkeztünk a kórházba. Mondták várjak amíg megvizsgálják tüzetesen. Ott ültem sokáiggondolataimmal küzködve,mindenre gondoltam. Abban az időben talán tíz éves házasokvoltunk,ha valami történne az életemet adnám érte. Oda adnám mindemet semmi nem ér annyit mint az ő élete ! Nyílt az ajtó az orvos vólt, bemutatkozott.- Kedves uram,Mi nehéz helyzetben vagyunk amit próbálunk megoldani,egyenlőre nemsok reménnyel ilyen esetek több van naponta.A város fedezi a költségeket mert tudjuk,hogyvalamit kell váltóztassunk a helyzeten.Feleségének fájdalmai vannak,főleg a fejét ütötte meg csináltunk képeket,nem láttunk benne semmi olyat amiért aggódni kellene.Kivéve a sok bőr horzsolásokat amik idővelelmúlnak.Várunk még egy pár órát,de nem akarjuk itt tartani,visszamenve a hotelben ottjobban fogja magát érezni.- Kérdeztem,hogy láthatom-e őt, mondta igen.Mikor megláttam,megijedtem, gondoltamm, - szegény ő még nem tudja,hogy néz ki -A kórház vitt vissza a hotelben minket nejemnek az első dolga a fürdőszoba ahol a tükörbeakarta látni magát,ahol hangos zokogásba tört ki.Bármit mondtam nem tudtam megvigasztalni. A női híuság jobban fáj mindennél,sírt sokáigamíg végre alaludt. Nem tudtam mitévő legyek, ő nem akart emberek elé kerülni, az étkezésta szobánkban kértük. Lehangoltak vóltunk,gondoltam ez így tovább nem mehet. nincsértelme tovább ott maradni. Elintéztem a visszautazást a hotel kivitt minket a reptérre.Hazaérve, sok kezelések után,több mint egy évig tartott míg a nyomok eltüntek.Vissza gondolva a fájdalmas szerencsétlenségre, örülhettünk,hogy komolyabb baj nem történtBermuda, szép, de fájó emlék maradt az életübkben ahová soha nem tértünk vissza.Ágoston Tibor