Napkorong

Minden napra egy mese óvodásoknak 2020.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szarvas tehén.

Ha jól emlékszem ott élt Gemencen, vagy a Bükkben, de az is lehet, hogy a Pilisi parkerdőben, már nem is tudom. Lényeg az, hogy leginkább a dimbes- dombos sűrű erdőket kedvelte,ott csitingelt- csatangolt, a nyílt területeket kerülte. Néha kimerészkedett a füves pusztára szarvasbika barátjával. Barátja hatalmas, tekintélyes, méltóságteljes agancskoronát viselt, közben neki meg csökevényes jutott. Pedig ő is szép volt, sőt gyönyörű! Selymes, barna szőre megcsillant ahogy rásütött a nap. Gesztenyebarna szeme, hatalmas szempillái, szelíd természete magára vonzotta minden erdőlakó hím tekintetét, így a farkasét is. Már egészen kis kölyök kora óta szeretett volna a bizalmába férkőzni, mert többet érzett iránta, mint egy barátság. De sose mert a közelébe kerülni, mert attól félt, hogy a híre, ragadozó volta, merészsége miatt elriassza. Így beletörődött abba, hogy csak messziről figyelheti. A szarvastehén semmit se sejtett az egészből. Szürkületkor merészkedett leginkább elő, akkor is leveleket, fiatal hajtásokat, füvet, magvakat, gyümölcsöket fogyasztott nyugodtan. Ám egyszer ő is véletlenül megpillantotta és nem bírta róla levenni a tekintetét. Szőrzete szürkésbarna volt, észrevehetően a szaglása és hallása egyaránt kitűnő. Látszott rajta, hogy milyen intelligens. De hát ez természetes, mivel ő volt a csúcsragadozó az egész erdőben. Ha megfelelő volt a szél iránya, még a nagytestű állatokat is könnyűszerivel levadászta. Igen valóban ez volt a jellemző a farkasokra. Ám a mi farkasunk sose ejtett nagyvadakat. Főleg mióta megpillantotta a tehenet. Ezért kisebb állatokat és dögöket fogyasztott leginkább. Hamarosan híre is ment ennek. Súgták- búgták a szelek, trillázták, füttyögték a kedves kis madarak. Így egyre közelebb merészkedtek hozzá a patások és már nem féltek tőle. Ő is egyre bátrabb lett. Egyszer csak erőt vett magánt, odament a tehénhez és megszólította. Legnagyobb meglepetésére, nem utasította el. Aztán egyre többször és többször találkoztak, egyre többször és többet beszélgettek, míg egyszer csak azt vette észre a szarvastehén, hogy ő is beleszeretett a farkasba. Észre vette ám ezt a szarvasbika is. Eleinte még messziről figyelte a barátságukat, a kibontakozó románcukat, de később elkezdett féltékenykedni, sőt éktelen haragra is gerjedt! Bőgésével összehívta az erdő állatainak tanácsát, hogy segítséget kérjen tőle, hisz ő is nagyon szerette. Összeültek a bölcsek, összedugták fejüket. Tanácskoztak éjjel és nappal, reggel és este, délelőtt és délután, három napon keresztül. Ekkorra döntést hoztak. Bölcs Bagoly el is huhogta. Valamint azt is, hogy miért döntöttek így. A farkas és a tehén, mit volt mit tenni, elfogadta a verdiktet, hisz mi mást tehettek volna. Szomorúan vették tudomásul, hogy búcsúzniuk kell egymástól. Így is történt. Hamarosan azonban mindketten magukhoz illő párt találtak. Egy évre rá utódaik is születtek.

Talán így történt, talán mende- monda. Ha nem hiszed, járj utána!