Napkorong

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves, aranyos, kicsit eleven, cserfes, de nagyon okos nagycsoportos kislány.

Épp akkor zsendült a tavasz, virágok bontották ki egymás után szirmaikat. Aranka a babáival játszadozott. Ő volt az óvó néni, a babák pedig a Mályva csoportba járó gyerekek. Születésnapra készülődtek. Ari anyujától só-liszt gyurmát kért, közösen jó alaposan meggyúrták, majd készítettek belőle mindenfélét: sodrással készítettek kakaós tekercset, hó kiflit, lapítással és sodrással palacsintát, gömbölyítéssel és lapítással pogácsát, gömbölyítéssel kókuszgolyókat és még sorolhatnám. Édesanyja berakta őket a sütőbe, hogy mihamarabb kiszáradjon. Addig Aranka megterített, kicsinosította a babáit: szép ruhát adott rájuk, amiket még saját maga mosott, teregetett és vasalt, szépen megfésülte őket. Az egyiknek még be is fonta a haját, majd asztalhoz ültette őket. Addigra el is készültek a finomságok. Ari bekapcsolta a zenelejátszóján az ünnepi zenét. Minden babát megkínált, azaz megetetetett a finomságokkal, még édesanyját is megkínálta. El is fogadta. Aranka úgy látta, mintha anyukája evett volna belőle, így hát ő is beleharapott a hó kiflibe. Bár ne tette volna! - Jaj, jaj, jaj, jaj!- sopánkodott. - Édesanya, mozog a fogam! Még vérzik is! - és keserves sírásra fakadt. Sírt- rítt a fájdalomtól. Anyukája szorosan magához ölelte, megsimogatta homlokát és vigasztalni kezdte. - Ez nem a te hibád! Bár igazából nem kellett volna beleharapni a süteménybe, hisz ez csak egy játék!- mosolyodott el. - Ám de az, hogy mozog a fogad, az nem a te hibád! Ebben a korban minden kisgyermeknek mozogni kezd a foga, majd egyszer csak kiesik és nő helyette egy új, a maradandó. Minden tejfog kihullik majd, nyugodj meg nem csak neked, minden veled hasonló korú gyermeknek: lánynak és fiúnak, szőkének, barnának, vörösnek és feketének, kék szeműnek és barna szeműnek, sőt a zöld szeműnek is, s a barna bőrűnek és a fehér bőrűnek egyaránt. Nincs kivétel. Úgyhogy ne keseredj el, biztosan nő majd új. Viszont arra nagyon kell majd vigyázni, mert az már csak protézissel pótolható, az pedig már nem olyan, mint az igazi- mondta. Ekkor a fog egyszerre csak -zsupsz!- kiesett. - Gyere csomagoljuk be papír zsebkendőbe és tedd be a kispárnád alá. Hátha csoda fog történni. - Aranka így is tett. Hamarosan elfeledkezett fájdalmáról, a fogvérzésről és a kipottyant fogról és újra belemerült a játékba. Ebéd után lefeküdt egy kicsit pihenni. Hamarosan álomba szenderült. Hirtelen mindenféle dolgok elevenedtek meg szeme előtt: hatalmas tejfogak vicsorogtak rá, majd kacagtak, röhögtek, kuncogtak, vihogtak, nevetgéltek, nyihogtak, mint a lovacskák és még vinnyogtak is. Aztán táncolni kezdtek, először lassan, majd egyre gyorsabban, már a szem sem tudta követni. Utána fúró visítozott, mint a kismalac és fogó csattogtatta acél fogait. Aranka hirtelen felült, de a szeme csukva maradt. Ekkorra eltűntek a rémek. Váratlanul visszaaludt, szuszogott tovább édesen. Most egy gyönyörű zöld, illatozó réten járt, tarka- barka pillangók szálltak virágról- virágra. Kismadarak fuvoláztak, katicák tinci- táncoltak, röppentek, méhek gyűjtötték a virágport, élettel telt meg a mező. Egyszer csak egy tündér tűnt fel a felhők közt, libbent erre, majd lebegni kezdett a levegőben pont Aranka orra előtt. Csodaszép volt a tündér, csillogott- villogott gyémánt ruhája. Uszálya olyan hosszú volt, mint a leghosszabb folyó hossza. Jé és a fején tiara tündökölt! De, még milyen tiara! Apró tejfogakból volt kirakva. Ránézett a kislányra, gyöngyözött mosolyától hófehér fogsora. Benyúlt Aranka párnája alá és kivette a tejfogat. Aztán lágyan, szelíden megcirógatta pihe- puha bársonyos orcáját, a vánkos mellett megsuhintotta a varázspálcáját, majd hirtelen eltűnt millió gyémánt csillámport hagyva maga után, amely aztán szétszóródott a levegőben. Aranka még egy kicsit szundikált, aztán megébredt. Ásított egy nagyot, megtörölgette csipás szemét. Aztán eszébe jutott az álma. Óvatosan bekukucskált a párnája alá. Nohát! Mit látott? Még a száját is eltátotta, úgy csodálkozott, majd felkiáltott: - Anyukám, nézd, itt járt a fogtündér! - édesanyja félbehagyta a házimunkát és sietett Arankához. - Édesanyám, nézd, egy ajándékdoboz! Vajon mi van benne? - nézett anyukájára kérdőn. - Bontsd ki, nézzük meg!- mondta édesanyja lelkesen. Így is történt.

Hogy mi volt a dobozban? Azt találjátok ki. Én már tudom, majd egyszer elmondom ha kíváncsiak vagytok rá.