Napkorong

Veszélyes Kaland !

Paul 27 éve jóképű fitatal ember ki élvezi az életét,nem tötődve a politikai eseményekkel,New York városában
élt,dolgozott.
Egy nap a Coloseum előtt ácsorgott, várta a megnyitást az autó kiállításra. A pénztár előtt hosszú sor állt,nyár
volt túl meleg és párás levegő,mindenki szeretett volna mielőbb bent lenni.
Paul előtt egy fiatal nő áldogált,nem tudni mire vár. A ruha olyan feszes volt rajta,egy gyufaszálnak sem lett vólna
hely alatta. Formás ,izmos lábai tartottak egy szépséget.Testének minden domborulata minha kivánkozott
volna ki a szabadba. Paul most már jobban felfigyelt a nőre,közelebb ment a nő háta mögé kerűlt.
Gondolata egyre jobban merevedett,kezdte restelni a helyzetet.Balkezével benyúlt nadrárágja zebében lejjebb
húzta a műveletet.
Egyszercsak mintha a nő érzett volna valamit, hirtelen megfordult a meglepetéstől hangosan :
- Paul ! De régen láttalak, hogy vagy ?
Paul alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstöl : Drága Máriám,ha csa tudtam vólna, hogy te vagy.
Mária megölelte Pault,
- Drágám, olyan régen láttalak, gyere igyunk valamit,beszélni akarok veled.Tudod,férjnék vagyok de rossz házasságot kötöttem,amiröl nem tehetek utólag tudtam meg. Nem felejtettelek el,hogy is tudtam volna ?
Te voltál az egyetlen az életemben aki igazán kihozta belőlem az igazi nőt,annyit gondoltam rád.Most egyedül
lakom a férjemet csak nagyon ritkán látom.Szeretném ha feljönné hozzám ünnepelni akarom a viszont látásunkkat -
Paulnak most már elment a kedve az auó kiállítástol,gondolta így is elfog telni az idő.
A lakás kicsi volt,studió egy kicsit megbővítve. Paul alig tudott szóhoz jutni Mária annyit beszélt szeretett volna
kérdezni több mindent,Mária mindég másra terelte a figyelmét.
- Gyere éreztesd velem,mint régen,tudod,hogy szeretlek. Paulnak nem kellett kétszer mondani,már úgy is
benne vólt a hangulatban.Egymásnak estek,tépték magukrol ruhadarabokat.Paul alig tudott betelni Mária testével kinki hajlamaival amit mind ketten élveztek míg ki nem merűltek.
Mesztelenül feküdtek az ágyon,cigaretta füst szállt a légben.
Csend volt,egyszercsak a kulcs fordúlt a zárban.

A rémület vett rajtuk erőt,Paul nem gondolt erre magukra kapták ruha rarabjaikat. Az ajtó nyílt. Borostás képű
rövid szakálas ember,negyven körüli, revolverrel a kezében.
- Ki ez az ember ?
- Mária : a barátom Paul.
- Mária mutatva az emberre : A férjem Jack.
Jack Paulra szegezte a fegyvert aki hirtelen rá ugrott egy perc alatt a földön hevertek a revolver kiesett
Jack kezéböl amit Mária felkapott,várta az alkalmat,hogy lőjön. A dulakodás nagy volt, mikor a fegyver
eldördűlt,jack holtan esett össze.
- Paul : Nem kellett volna megölni,nem tudom most mit fogunk csinálni.Kellett volna rám bízni én elintéztem
vólna simábban.
- Mária : Nézd drágám ez az ember tönkretette az életemet,ez egy jó alkalom vólt,hogy megszabadúljak tőle.

Már kezdett esteledni, becsavarták a holtestet egy szőnyegben kellő alkalomkor betették Paul autojában.
Az egyik szomszéd hallván a fegyver lövést hívta a rendőrséget.
Paul és Mária ültek az autóban indulni kezdtek mikor egy rendőr autó húzott be melléjük.hirtelen lázas ölelésbe
kezdtek csókólták egymást,mint vad szerelmesek.
Rendőrök autójukbol kiszállva látván a szerelmes párt,mondja az egyik.:
- Na,ezek biztos nem hallhattak semmit -
Paul ismert egy helyet ahol nagy szakadék van a hegyoldalba oda vitték a holtestet. Éppen,hogy felemelték,
mokor nyöszörgést hallottak.Szörnyen megijedtek ! Jack még éll ! AMit nem vártak, hirtelen nem tudták mitévők legyenek.?
Kis idő után,úgy döntöttek,elhajtanak egy kórház hátsó ajtaja mögé ott hagyják Jack ot. Paul megnyomta a csengőt amilyen gyorsan csak tudtak elhajtottak a szinhelytől..
Paul és Mária nem mehettek vissza a nő kakásában, úgy határoztak,hogy Paulnál fognak lakni bizonytalan ideig.
A munka helyeiket nem lehetett feladni,mert gyanussá váltak vólna.Egy pár napig minden simán ment és
elkezdődött a veszekedés.
Jack et megtalálták,megműtötték kivették golyót belőle és kiszinezve a történteket elkezdett beszélni, de egyet
nem tudott. Fogalma se volt arról,hogy ki volt az az ember.
Máriát kőrözték,újságokban TV-én már az egész város idmerte a képét az ismeretlen nőnek.
- Paul : Mária hallgas rám,ez így tovább nem mehet,egyetlen okos határozatot tudok,ha elmész a rendőrségre
elmondasz mindent..

- Mária : Miért én, te miattad történt mind ez,bár sose láttalak vólna,most boldog lennék -
Hosszú veszekedések után,Paul meggyőzte Máriát aki elment a rendőrségre a saját történetével .
- Mária : Képemmel tele van a város pedig én ártatlan vagyok. Az igazi bűnöst Paul nak hívják 30-körüli
ember aki belémszeretett,nem tudtam megszabadulni tőle,üldözött, és már annyira ment féltékenységében
megölte a férjemet. - Mária megadta Paul címét akit azonnal letartóztattak,aki elmondta szórol - szóra az igazat..

A rendőrségnek komoly problémája volt eldönteni ki a bűnös mert mindkettőnek a vallomása igaznak hallatszott. Egyröl Mária megfeledkezett, az ő lakásán találták a fegyvert amin az ő újlenyomatai vóltak.
Végül Mária belátta,hogy nincs mit tagadni,bevallott mindent, ahogy történt.
Az ember félelmében sokszor meggondolatlanul cselekszik.
Paul es Mária hosszú évekig sínylődtek a börtönben,kiszabadulásuk után soha nem látták egymást.

Utóirat : A hűség a legszebb emberi tulakdonság és néha a legfájdalmasabb is,mert ahhoz,hogy valakihez
hű légy, a másikhoz hűtlennek kell lenni.

Ágoston Tibor