|
 Vendég: 336
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_
Édesapa kézen fogta Csanit, beültette a kocsiba, jól becsatolta a gyermekülésben a biztonsági övet és saját magát is aztán elindultak a kórházba. Odakint hullt a hó nagy pelyhekben. Havas volt a járda, a fák, a háztető. Tél volt. Nagyon szép volt minden. De jó! Hamarosan hóembert is építhetek és szánkózhatok is a szüleimmel- gondolta jókedvűen. Egyszer csak megérkeztek egy hatalmas épület elé. Édesapa leparkolta az autót, kivette Csanit a biztonsági ülésből, majd bezárta az ajtót. Kézen fogta és együtt mentek be a kórház ajtaján. Csani kicsit izgatott volt, hisz még sose látott ekkora kórházat. Mindenhol fehér köpenyes emberek jöttek- mentek sietősen. Aztán felértek az emeletre. Üres volt a folyosó. Csani szíve a torkában dobogott. Egyszer csak beértek a kórterembe, ahonnan csecsemősírás hallatszott. Édesanya nézett rá fáradtan, olyan gyűrött arccal, mint a lepedő. De azért kisfiára mosolygott. Csani lábujjhegyen, óvatosan ment oda hozzá. Megpuszilta édesanyját és a zsebéből elővett egy rajzot. Ezt neked készítettem- nyújtotta át. Anyukája meghatódva fogadta el. Megnézte, majd könnyes szemmel köszönte meg. - Ez igazán kedves tőled!- mondta. - Nézd, itt a kistestvéred!- Mutatott a kiságy felé. Csani odanézett. Akkor vette észre a csöppséget, aki jóízűen szundikált. - Pont akkora, mint az egyik játékbaba az óvodában!- mondta meglepetten. - De azért ő nem játék, ő egy igazi, élő csecsemő. Rá úgy kell vigyázni, mint egy porcelánbabára- mondta édesanyja kedvesen. Ekkor a baba kinyitotta a szemét és Csanira nézett. - Ó, de aranyos!- lelkesedett Csani- és milyen rózsaszínű a bőre. Aztán a baba egyszer csak sírni kezdett. Csani kérdőn nézett az édesanyjára. - Éhes! – felelte az. Óvatosan felkelt, mert fájt még a seb ahonnan kibújt a baba és gyengéden kezébe vette a kisbabát és szoptatni kezdte. Csani érdeklődve figyelte. - Te is kérsz egy kis anyatejet?- igen, vágta rá hirtelen. Miután a baba jól lakott, anyukája a vállára helyezett egy textil pelust, ráfektette a kis buksiját és várta, hogy büfizzen. Mindketten felkacagtak, mikor meghallották. Ezután édesanya tisztába tette. - Ideadod a popsikrémet és a pelust?- nézett kérdőn kisfiára. - Igen!- felelte és már adta is. Nagyon figyelte, hogy mit csinál az édesanyja. Ezután újra óvatosan a pólyában befektette a kisdedet az ágyba. Visszaült lassan az ágy szélére és elővett egy poharat. Folyatott bele némi tejet és Csaninak kínálta. - De érdekes az íze!- mondta. – Kicsit édes!- folytatta. - A babának most egy ideig ez lesz a tápláléka, nagyon sok vitamin van benne. Ettől marad egészséges. Csani csendben hallgatta, anya ágya mellett ülve. Édesapa törte meg a csendet. - Késő van, haza kell mennünk- mondta. Csani csendben felállt és elköszönt. - Hétvégén várlak haza! Addig vigyázz magadra és a babára- köszönt el illendően. Már besötétedett mire hazaértek. Bementek a házba Csani és az édesapja. Levetkőztek, jó alaposan kezet mostak. Majd közösen vacsorához terítettek. Csani segített vacsorát csinálni. Jóízűen nekiláttak az étel elfogyasztásához. Közben sokat beszélgettek. Beszélgettek mindenről amire Csani kíváncsi volt. Telt az idő, múlt az idő. Jött a lefekvés ideje. Édesapa odaült Csani ágya szélére és mesélni kezdett neki egy népmesét. Miután vége lett, édesapa betakarta kisfiát, lágyan megcsókolta, még égve hagyta a kis villanyt és kiment a szobából. A többi nap ugyanúgy telt el, ahogy eddig is, csak édesanya nélkül, hisz ő a babával volt a kórházban. Őt ott készítették fel, tanították meg arra, hogyan kell táplálni, fürdetni, öltöztetni a babát és figyelték, hogy anya és a baba jól van e. Napközben apa dolgozott, Csani óvodába járt, de délutánonként együtt mentek a boltba és onnan együtt sétáltak haza. Nagyon jó volt, hisz közben beszélgettek. Beszélgettek a munkáról, az óvodában történtekről, arról, hogy anya és a baba vajon hogy van, és mit csinál, arról, hogy itt a tél, hamar sötétedik, és nagyon hideg van. Szóval annyi mindenről beszélgettek, amíg haza nem érkeztek. Aztán levetkőztek, kezet mostak jó alaposan, még daloltak is hozzá, majd együtt pakolták a helyére a vásárolt árukat. Aztán Csani még apukájával egy kicsit szánkózott, vagy hógolyózott, vagy hóembert épített, utána apukájával bepakolta a mosógépbe a szennyest. Majd együtt vacsorához terítettek. Csani segített vacsorát csinálni. Jóízűen nekiláttak az étel elfogyasztásához. Közben mindenféléről beszélgettek és sokat kacagtak. Amikor a papája átjött, apukája minden este bement a kórházba látogatni, de csak egy kis időre. Már besötétedett mire hazaért. Bejött a házba, levetkőzött és jó alaposan kezet mosott. Majd közösen vacsorához terítettek. Csani segített vacsorát csinálni. Jóízűen nekiláttak az étel elfogyasztásához. Közben sokat beszélgettek. Beszélgettek mindenről amire Csani kíváncsi volt. Telt az idő, múlt az idő. Jött a lefekvés ideje. Édesapa odaült Csani ágya szélére és mesélni kezdett neki egy népmesét. Miután vége lett, édesapa betakarta kisfiát, lágyan megcsókolta, még égve hagyta a kis villanyt és kiment a szobából. Gyorsan röpült az idő, mintha szárnya lett volna. Eljött a hétvége. Apa és Csani feldíszítette a baba szobáját, úgy várták az érkezést. Csani nagypapája megint átjött és édesapja elment a család többi tagjáért a kórházba. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 24. péntek,
Kinga, Kincső napja van.
Holnap Kristóf, Jakab napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
