Napkorong

Csani nagyon várta már a kistestvére, de legfőképpen édesanyja hazajöttét. Nagyon hiányzott neki. De mivel mindent töviről hegyire megbeszéltek, tudta, hogy nem lesznek a családnak könnyűek az első hónapok! - Mire jön a húsvéti nyúl, már kicsit könnyebb, s jobb lesz minden!- nyugtatta magát bölcsen. Egyszer csak nyílt az ajtó apa dugta be a fejét a résen, majd tárta ki az ajtót teljes széltében, hogy be tudja hozni a mózeskosarat a babával. Mögötte anyukája lépdelt. Alighogy bezárta az ajtót, máris a nyakába ugrott! - Úgy hiányoztál anyukám!- kiáltotta mosolyogva. - Nekem is! Viszonozta az ölelést egy hatalmas cuppanós puszival a kobakjára. Ekkor hirtelen felsírt a baba. Anyukája és apukája gyorsan levetkőztek, alaposan kezet mostak, majd mindketten a kistestvérhez siettek. Ő csak állt és állt a szoba közepén, mint egy kőszobor. Anya megetette a babát, de közben megkérdezte Csanitól: - Te is kérsz anyatejet? - Nem, köszönöm!- felelte kurtán, hogy maga sem értette mi történt. Miután a baba jól lakott, anyukája a vállára helyezett egy textil pelust, ráfektette a kis buksiját és várta, hogy büfizzen. Mindketten felkacagtak, mikor meghallották. Ezután édesanya elkezdte a csöppséget tisztába tenni. Azért még Csani bosszús volt egy csöppet. Már fordult volna sarkon, hogy bemenjen a szobájába játszani, amikor anyukája felé fordult és hozzá szólt: - Ide hoznád a pelenkát és a popsitörlőt?- nézett rá kedvesen. - Együtt vettük!- felelte most már derűsebben. - Vigyem a cumit is?- nézett anyjára huncutul.- Nem, azt még nem kérem- felelte. Ezután újra óvatosan a pólyában befektette a kisdedet az ágyba. Megmosta a kezét, majd Csanihoz fordult. - Gyere kisfiam, ide az ölembe.- Bár vonakodva, de Csani így tett. - Mi a baj? Mondd el nekem!- kérte. - Nem, nincs semmi- felelte nagyokat sóhajtva a kisfiú.- Tudom, mondtad, hogy nem lesz egyszerű életünk húsvétig- aztán hirtelen felállt és egy puszit nyomott édesanyja arcára, majd elviharzott a szobájába. - Amíg aludt a baba, az immár négy tagúvá bővült Csudajó Család közösen megebédelt, anya Csanáddal ezután elmosogatott, majd felöltöztek és kimentek a kertbe. Csani örömmel mutatta meg a hóembert, amit apával épített. Ekkor édesanyja lehajolt gyúrt egy golyót, majd elkiáltotta magát: - Fuss, mert megdoblak!- és megkezdődött az önfeledt hógolyócsata. Együtt számolták kinek hány találata volt. Sokáig játszottak. Kacagtak, nevettek fülig érő szájjal. Mikor elfáradtak, kipirult arccal mentek be a jó meleg szobába. Levetkőztek, átöltöztek, alaposan kezet mostak. Ekkor hirtelen felsírt a baba. Ekkor mindketten a kistestvérhez siettek. Anya megetette a babát, de közben megkérdezte Csanitól: - Te is kérsz anyatejet? - Nem, köszönöm!- felelte. Miután a baba jól lakott, anyukája a vállára helyezett egy textil pelust, ráfektette a kis buksiját és várta, hogy büfizzen. Mindketten felkacagtak, mikor meghallották. - De aranyos!- Ezután édesanya elkezdte a csöppséget tisztába tenni. Csani már vitte is a pelenkát és a popsitörlőt. És ez így ment egy jó darabig. Amikor a baba aludt, édesanya csak Csanival foglalkozott, úgy, mint annak előtte. Az első két hétben még óvodába se kellett járnia. Az óvó néni engedélyt adott rá.