Napkorong

Ahogy telt múlt az idő Csani testvére is nőtt, ügyesedett. Egyre hosszabbodtak a nappalok, egyre később sötétedett. Előbújt a napsugár a felhők mögül, a kertben kinyílt a hóvirág és az ibolya. Kinyílt a barka és az aranyvessző. Kipattantak a rügyek a fákon. Finom illatok szálltak a levegőben. Trilláztak a madarak az ágakon, ficseregtek a hazaérkezett fecskék. Előbújtak a bogarak és a rovarok. Méhek dolgoztak serényen. Tavasz volt. Az aprócska csecsemő először csak a hasán feküdt, aztán a hátán, aztán már az oldalára is sikerült neki. Rövid időn belül kúszni kezdett, ezt követően négykézlábra állt, majd mászni kezdett. Ebben az időszakban nagyon kellett rá vigyázni, mert mindent a szájába vett, hogy megismerjen, hogy tapasztalatokat szerezzen. Csani szülei nagyon figyeltek a biztonságra. Aztán eljött a húsvét. Egyszer csak felült. - Anya, nézd felült a testvérem!- kiáltotta kitörő örömmel. Édesanyja is nagyon boldog volt. Képzeljétek, egyszer csak feltérdelt, nem sokkal későpp pegig ó, fel is állt! Sokszor rakta anyuja a járókába, gyakran a szőnyegre is. Aztán azt vették észre, hogy hirtelen elindult, és épp Csani felé. - Anya, a baba elindult!- egyszerre siettek a szülők a nappaliba. De mire odaértek a csöppség, pont lehuppant a popsijára. A baba egyre többet gügyögött, majd szótagokat, szavakat kezdett mondani: ma-ma, pa- pa, tü- tü és még sorolhatnám. Olyan, de olyan ügyes volt! Viszont nem lett könnyebb a helyzet, inkább nehezebb. Amikor éppen nem aludt nagyon kellett rá figyelni, nehogy valami baj érje és Csani sokat segített édesanyjának ebben. Amikor a baba aludt, anyuja csak Csanival foglalkozott, úgy, mint eddig is, együtt vezették a háztartást is. Az óvodából pedig a szomszéd néni, vagy a szomszéd bácsi minden ebéd után hazahozta, hisz az ő gyermekük is pont abba csoportba járt, amelyikbe Csani is. Így beszélték meg még mielőtt megszületett volna a baba. De azért apuja, vagy a papa, sőt a mama is érte ment olykor- olykor. Péntekenként pedig az anyuja. Addig a messzi mama vigyázott a picire. Minden pénteken felutazott vonattal. Az első hónapokban mindegyik hétvégét náluk töltötte, hogy ő is segíthessen. Meg olyan jó volt újra babázni! Csani sokszor megfoghatta, dajkálhatta kistestvérét, dúdolhatott neki óvodában tanult altatót, vagy ami épp akkor jutott az eszébe. Még mondókázott, verselt is neki, hiszen a szülei megengedték neki. Anyukája sokszor kérte kisfia tanácsát: - Szerinted melyik ruhát adjam rá? – Ilyenkor nagyon örült Csani, hisz ő már nagy volt, okos és ügyes. - Büszke vagyok rád!- mondta gyakran hol az anyuja, hol az apuja. - Ugyancsak jól esett neki, amikor azt hallotta, hogy a szülei őt dicsérik a rokonoknak, szomszédoknak. Csani az utóbbi időben már alig- alig bosszankodott. Ha úgy érezte, hogy hanyagolják a szülei - bár ez nem így volt- akkor bement a szobájába, behúzott egyet a karácsonykor kapott bokszzsákba és bevonult a kis elemlámpájával a kuckóba. Azt villogtatta. Ezután mindig megnyugodott. Hogy jobb idő lett egyre többet volt a kertben, hol apukájával, hol anyukájával. Néha közösen kertészkedtek, de legtöbbször inkább kincseket keresett, vagy bekuckózott a kinti házba. Nagyon otthonosan berendezte és egyes- egyedül. Aztán egyszer az anyukája megkérte, hogy öltöztesse fel a kicsit. Igen, jól hallottátok. Hogy ő és ráadásul egyedül! Ilyenkor olyan boldog és büszke volt. Sokszor megkérték őt erre és arra a szülei, de sose erőltettek rá semmit se. Aztán amikor a baba már tudott járni, vigyázhatott rá a kertben is. Ő, a bátyus fogta a kezét. Az egyik alkalommal édesanya elővette a fényképalbumot. Együtt nézte Csanival a babavárós képeket, aztán ahogy nőtt a baba , úgy változott Csani is. Apujának kis szakálla lett, anyujának pedig szinte minden képen fel volt tűzve a haja. Észrevétlenül telt el az idő. A Csudajó Családban békében és harmóniában élt mindenki. Megvolt a napirend, ami a nyugalmat biztosította és mindenkinek volt feladata. Egyszer csak Csani azt vette észre, hogy mennyire szereti a kistestvérét. Így volt mese volt. Ha nem hiszed, járj utána!