Napkorong

Péter örömében felkapta Glóriát, szaladt vele fel a képcsőkön a harmadik emeletig.
Az ajótó előtt letette őt, beléptek
– Glória : Ez itt az előszoba, ez az első ajtó a W.C., második a fürdőszoba és ott a jobb oldali ajtó az én szobám. Látod kicsi, az ablak néz ki az utcára.-
Pétert nem érdekelték a különböző helységek csak a szerelme, akire már annyira éhezett.
Magához ölelte.
– Gyere édes szerelmem, úgy szeretlek, érzem hogy a világ is összedőlne ha valami történne ellenünk. Minden olyan hirtelen jött az életünkben szinte hihetetlen, akarlak örökre, te vagy az élet nekem, a mindenem.
Péter kezdte kigombolgatni Glória ruháját.
– Glória : Kedvesem, várj egy pillanatra, megyek a fördőszobába, itt leszek pár perc múlva.
Közben Péter is leszedegette magárol ruháit, már alig volt valami rajta, mikor az ajtó nyílt, Glória ott állt gyönyörű selyem köntösben.
– Péter, karjait kitárva: Gyere édes szivem! – megoldotta a pántot ami a köntöst tartotta, Glória gyönyörű meztelen testét magához ölelte.
Péter érezte szegénynek úgy dobogott a szive, gondolta semmi kincsért nem engedné el őt soha.-
Péter is leszedte az utolso darabot magárol, Glória érezte azt amiről mindig álmodott, hogy egyszer meg fog történni.
Péter felkapta őt, akiről lehullott a köntös, ráfektette az ágyra.
Símogatva élvezték egymás bájait. Péternek ez nem volt új, pár barátnője volt előtte, de amit most érzett, az más volt mint minden eddigi előtte.
Péter és Glória sokáig szeretkeztek, kora hajnali órákban egymást átölelve mély álomba merültek.

Hétfő délelőtt volt mikor Bán Józsiék ajtaja előtt egy ember megjelent, csengetett, a bentiek nem tudták elképzelni ki lehet, nem vártak senkit.
Panni nyitott ajtót. Egy magas középkorú ember állt előtte, igazolványt mutatott, amit nem nagyon tisztán látott.
Az ember : – Jó napot kivánok, az államvédelmi hivataltól vagyok, Várkonyy Glóriát keresem –
– Panni : Jó napot, Glória dolgozni megy minden reggel, nincs itthon –
Az ember – Tudja hol dolgozik ?
– Panni : Nem, valami kórházban dolgozik, sokat nem tudok, nem olyan régen költözött ide.
– Az ember : Vissza jövök később, jónapot kivánok.
Panni nagyon meg volt ijedve, tudta Glória munkahelyét, azonnal telefonált, elmondta mi történt
Glória ott hagyott mindent a munkahelyén, amilyen gyorsan csak tudott hazament.

Glória : Kedves Panni, én nem akarom magukat bajba keverni, azonnal el kell hagyjam ezt a helyet.
Összeszedett amit tudott, és mondta : Ha tudok jelentkezem – azzal elment.
Glória nagyon meg volt ijedve, nem tudta hová menjen.
– Istenem mitévő legyek, lehet, hogy az apámat fogva tartják és most engem akarnak vallatni, de miről? Nem tudok semmit!-
Mást nem tehetett felhívta Klárit, aki igent mondott, a hangjábol itélve, nagyon félhetett.
Glória és Klári megölelték egymást.
– Klárikám könyörgöm, csak annyi időt kérek, hogy kitaláljam mitévő lehetek, hová tudnék menni. Engedd meg,hogy felhívjam Pétert, ő biztos fog tudni segíteni.
Glória Péter munkahelyét hívta, a számot amit nem vol könnyű megkapni.
Péter kérte a címet, mondta félóra múlván ott leszek.Ő is azon gondokodott, mi lesz ennek a vége.

Péter megérkezett, Glória bemutatta Klárinak, aki kínált egy kávét és azonnal rátértek a tárgyra.
Péter :- Nekem volna egy ajánlatom, nekem egy kis leválasztott szobám van, eldugott helyen, talán az lenne a legbiztosabb.
Ezt mind a hárman jónak látták, nem sokat időztek.
Glória Péternek : Édesem, add meg a címedet Klárinak nem akarom, hogy elkallódjunk mind a hárman. Azzal összeszedtek mindent.
Péter akart hívni egy taxit, Glória mondta : – Nem! Az nem biztonságos, inkább csak a villamos. –

Nemsokára odaértek, Péter megmutatott mindent ,mondván : – Levettem ezt a mai napot, de holnap dolgoznom kell. Te itt maradhatsz nem mész sehová!
Péternek időben tellett Glóriát megnyugtatni még sokáig remegett az izgalmaktól.
Később elmentek valahová ebédelni, hazaérve sokáig beszélgettek, nagyon bizonytalannak látták a helyzetet. Már késő este volt mikor aludni tértek.

Éjfél elmúlt, mind a ketten mélyen aludtak, mikor valaki kopogott az ajton,…. Glória felriadt
– Istenem! – Megölete Pétert – Ne engedj engem könyörgöm – !
Péter miután még egyszer hallotta a kopogást, felkelt az ágyból ment az ajtóhoz amin volt egy kis kilátó amin alig lehetett látni valamit.
Öreg embert látott, el sem tudta képzelni mit akar.
Kinyitva az ajtót, Glória majdnem sikoltott:
– Apám !
Erre nem számítottak, fogalmuk se volt hogy került oda. Hosszas ölelkezések után az idős ember leült, elkezdett beszélni :
– Nem az a lényeg, hogy kerültem ide, amit majd később elmondok. Szereztem valami összeköttetést, egy autó indul holnap reggel Bécsbe, amivel ha szerencsénk lesz kijuthatunk az országból.
Glória : – Drága jó apám én már nem vagyok egyedül – Péterre mutatva – ő nélküle nem megyek, elvagyok kötelezve. Ha ő is tudna, és ha akar akkor boldogan mennék.-
Péter egy pillanatra zavarban volt, kellett egy kis idő gondolkodni a hallottakon, kérdezősködött, mennyire biztonságos a terv nem-e egy csapda ? Az idős úr megnyugtatta Ő egy katona ember, jó információi vannak, ma már semmi nem biztos csak a halál ami vár itt ránk.
Eltelt egy félóra míg Péter beleegyezett a tervbe ,mondta még van egy jó pár óra, összeszedhetik a dolgaikat, pihenhetnek egy kicsit. Hatra ott kell legyenek a megbeszélt helyen.
A sofőr kórházi alkalmazott volt, aki hivatalosan három hónaponként járt Bécsben gyógyszerért. Az agyon bombázott magyar gyógyszeripar még nem volt képes csak egyes dolgokat termelni.
Mikor a három személy megjelent időben, a söfőr megdöbbenve nézte őket mondván csak két személyröl volt szó.
– Ezredes úr :
– Nézze kérem,tudom,hogy megtudjuk oldani valahogy, ha kell én állom a költséget a harmadik személyért.
A sofőr vonogatta fejét :
– Ezt kérem könnyű mondani. –
Csukott teherautó volt amin egy titkos helység volt a vezető fülke és a rakodó terület között.
Féltek mindnyájan a soför hatalmas összeget kapott, a rizikó nagy volt amit ő már többször megtett, eddig még mindég szerencsésen járták meg az utat.
A titkos rész álló hely volt amit csak akkor foglaltak el, mikor közel értek a határhoz
Az ezredes úrnak voltak jó összeköttetései, Bécsben az Amerikai követségtöl várták őket, ahová szerencsésen megérkeztek.
Péter és Glória új világban új életet kezdtek és ez lett a vége a történetüknek

Ágoston Tibor