|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
Szegénység a múlt században
Nagyszüleim neveltek fel. Apám meghalt, anyám 3 műszakban, textilgyárban dolgozott, velünk élt.
Családi házunk homokdomb tetejére épült bontott anyagokból, így már új korában is roskadozó, réginek látszott. Egy nagy szoba, kicsi konyha, éléskamra, lépcsők, az udvaron nádból WC, kamra. A padlást nem lehetett használni, fejünkre dőlt volna a mennyezet. A konyhaablak vasból, rácsos, kinyitni nem lehetett. A padlózat a konyhában cement, a szobában tégla, szőnyegek nélkül. örökké füstölgő kémény, kicsi vaskályha
“melegített”. Petróleumlámpával világítottunk, vizet messziről, vödrökben hordtunk fel a dombra. Kopott bútorok, szalmazsák, tollas dunnák, télen melegített tégla a lábunknak. A szobát csak akkor fűtöttük be, amikor valaki beteg volt közülünk és karácsonykor.
Az udvaron – terméketlen homok – nem termett növény, öntözni is kellett volna, de erre nem volt víz. Néhány háziállat. pár baromfi, egy kutya, egy macska, simogatni való. A vadon burjánzó akácfákról hernyók potyogtak a nyakunkba.
Nagyszüleim boldogtalan házasságban éltek. soha nem beszélgettek, de nem is veszekedtek. Nagyanyám nyolc testvére közül a harmadik, kényszerből ment férjhez első kérőjéhez. nem szerette gyermekeit sem. Mosolyogni sohasem láttam. Vezette a háztartást kedvetlenül, és egyformán. Fateknőben mosott, egyszerű ételeket főzött, fűszereket nem használt, süteményt nem sütött, de a kenyeret maga sütötte. A főzelékekben a sűrű rántástól megállt a kanál. Nem barátkozott a szomszédokkal, nem olvasott, csak horgolt olcsó fonalból vállkendőket magának.
Én voltam a cselédje.Minden zöldséget én tisztítottam, csipetkét a bablevesbe, boltba jártam, felmostam a követ a konyhában és a lépcsőkön. Én gondoztam a hosszú haját – hetente spiritusszal átdörzsöltem,kifésültem és hátul copfba fontam, – ő feltűzte kontyba. Ha meghúztam, pofont kaptam. Játszani nem volt időm, pajtások nem jöhettek be hozzánk, én sem mehettem ki. Néhány játékomat anyámtól kaptam: babát, labdát, ugrókötelet és gyermekújságot. Magamtól megtanultam olvasni, így néha képeskönyvet is kaptam. Az udvaron ,a homokban túrkálni tilos volt. Nem voltam szomorú, azt hittem, ez természetes, minden gyerek így él.
Változás akkor történt az életemben, amikor hatéves koromban anyám férjhez ment és végre elköltöztünk saját, de bérelt lakásunkba. Szüleimnek soha nem lett saját tulajdonú háza vagy lakása. Gyakran költöztünk, és néha még nyomorúságosabb körülmények között éltünk: egyetlen szobában, konyha közös a tulajdonossal. Nádfedeles parasztházakban, földes szobákban. Lavórból mosakodtunk.
Ebből a nyomorból csak akkor menekültem meg, amikor egyetemre mentem és kollégiumban laktam.
folytatása előtte olvasható |
|
|
- november 14 2020 20:13:00
Kedves Sarolta !
Az életben nem az a fontos hogy,miben születtel,hanem,hogy ki lett belőletd
Szeretettel olvastalak
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
