Napkorong

Gyülekezés tíz főn alul

Az asszony éppen kint, a szőlőhegyi telkük szélén várakozott arra, hogy megérkezzen a traktoros, aki a konyhakertjüket felszántja. Közben fényképezte a színes leveleket, melyek már szőnyeget képeztek a cseresznyefájuk, nyírfájuk és a mogyoróbokraik alatt.
A közeli bekerített telken 9 szép fehér, fekete fejű juh legelt csendesen.
Fényképezés közben vette észre, hogy a mellettük lévő lucernás területen három csacsi (vagy póni?), - nem is tudta hirtelen eldönteni -, hangos ropogtatással ették a lucernát. Mintha az égből pottyantak volna oda! Gondolkodóba esett, hogy vajon ezeknek az állatoknak a nyers lucerna nem okoz-e valami bajt, hiszen vannak állatok, amelyek csak száraz állapotban ehetik a hasonló takarmányt. Másrészt, ha valaki befogni kívánta volna valamelyiket, könnyen meg is tehette volna. Figyelni kell, nem csak a magunk értékeire, hanem a szomszédot is értesíteni kell, ha valami nincs rendben!
Ismerte a tulajdonost, s fel is hívta telefonon, de csak üzenetet tudott hagyni. Bemondta, hogy ki ő, és mit látott a szomszédos lucernásban.
Aztán várakozott egy ideig, és meglátta a fekete autót, ami a közben a lucernásból a füves részre vándorolt három állat elé kanyarodott, és hazafelé kezdte terelgetni őket. Közben a gazda autójával kénytelen volt megállni, mert valamelyik az egyik telken lévő akácosba menekült. A gazda kiszállt az autóból és kikergette az erdőből, majd lassan a három elkószáltat a helyükre kísérte az autójával.
De ami az asszonynak legjobban tetszett, és el is csodálkozott rajta, hogy amikor a gazda az autójával megjelent, a bekerített részen a 9 juh, mint a katonák, egymás mellett felsorakoztak és egyfelé figyeltek, mintha betanították volna őket. Ez a látvány megmaradt benne, és muszáj volt ezt a kis történetet megírnia.
Lám, az állatok is szeretik a szabadságot, és néha mindent elkövetnek, hogy a kerítéssel zárt területeket néha elhagyják. A juhok meg, amelyek eddig szétszóródva csendben legelésztek és pihentek, a gazdájuk autójának a láttára szépen katonai sorrendben gyülekeztek. Ez talán még a gazda figyelmét is elkerülte!
De nem voltak tíznél többen! Csak eggyel kevesebben!
Szerencsére nekik nem kell a szabadban arcmaszkot viselniük, még ha közel is állnak egymáshoz!
Igaz, a szabadban a kertszomszédok sem fognak most kezet egymással és megtartják a másfél méter távolságot! Mennyivel jobb kint lenni, mint bezárva a szobában!
Feljegyezte: Torma Zsuzsanna
2020.november 15-én.