Napkorong

A nap lenyugodott és átadta a helyét a testvérének a holdnak. Az emberek és állatok már aludni tértek. Valahol az erdő mélyén egy bagoly huhogott. Egy anya medve pedig figyelte ahogy a bocsai alszanak. Minden nyugodt és meghitt volt.
Itt élt egy pöttöm cserfes kislány, aki minden nap a barátaival játszott. Rosszabb volt, mint három fiú, de annál szorgalmasabb. Ellátta az állatokat és gondozta a kertet. A kedvence egy kis bárány volt, akit Foltosnak nevezett el. Azért hívta így, mert olyan volt a szőre mint egy össze-vissza mázolt festővászon.
Az egyik nap a legjobb barátja nagyon beteg lett és elhatározta, hogy segít neki. Az anyukájától kért tanácsot, hogy mit tegyen;
-Édesanyám! Hogyan tudnék segíteni a barátomnak?-hangja olyan volt mint a tündérek éneke.
-Drága lányom! Menj el a kedves boszihoz aki az erdő szélén lakik; ő majd ad neked gyógyszert.-hangjából szeretet sugárzott. Elgondolkozott és jó ötletnek tartotta.
Másnap összeszedte a szívének kedves dolgait, becsomagolta az ebédjét és útnak indult. Már egy ideje gyalogolt, amikor megpihent egy illatos virágos réten. Nézte ahogy a felhők kergetőznek egymással. A nap mosolyogva tekintett le rá.
Útközben találkozott egy szarvassal akinek hét agancsa volt:
-Szia Kislány! Hová mész?- kérdezte a szarvas.
-Szia! Megyek a kedves boszihoz.- válaszolta a lányka.
-Ő tényleg nagyon aranyos. Jó utat és sok szerencsét kívánok neked!- mondta a szarvas.
-Köszönöm szépen! Remélem még fogunk találkozni.- válaszolta a Pöttöm. Boldogan indult útnak azzal a tudattal, hogy ilyen nemes lénnyel beszélt.
Sajnos úgy alakult, hogy eltévedt az erdőben. Beesteledett, de a kislány nem félt, mert tudta, hogy az éjszakai lények nem fogják bántani őt.
Sétálgatott és találkozott a bölcs uhuval:
-Szia, eltévedtél?- kérdezte huhogva a bagoly.
-Szia! Igen. A kedves boszi házát keresem, de rossz irányba indultam. Tudnál nekem segíteni?-mondta fáradt hangon.
-Természetesen. A nagy ragyogó fánál fordulj jobbra, onnan már nincs messze.- mondta a bagoly és elszállt.
-Köszönöm szépen az útbaigazítást!- válaszolta a lány hálásan.
A fa egyszerűen csodálatos volt. Ezer színbe ragyogott és körülötte tündérkék táncoltak. A pöttöm lány örömmel gyönyörködött el benne.
Lassan elérte a házikót ahol a boszi sütivel és kakaóval várta:
-Szia Boszi néni! Tudsz nekem segíteni? Beteg lett a barátom és szüksége van orvosságra.- mondta a lány.
-Igen tudok. Már el is készítettem a főzetet. De mielőtt elindulnál pihenj egy kicsit.-válaszolta a boszi.
Megfogadta a boszi tanácsát és pihent egy kicsit.

Eközben sajnos elkezdett esni az eső. De szerencsére a közelben lakott egy farkas család:
-Gyere be lányka! Ne ázz odakint.- szólt az anya farkas.
-Köszönöm szépen! Játszhatok a kölykeiddel?- kérdezte a lány csillogó szemekkel.
-Persze. Szeretik ha simogatják őket.- mondta mosolyogva az anya farkas.
Miután elállt az eső elindult haza felé.
-Köszönöm szépen a vendéglátást! Ígérem, hogy jövök még hozzátok-mondta a pöttöm lány.
- Szeretettel várunk téged!- válaszolta a farkas.
Miután visszatért a faluba, elindult a barátja házához.
-Jó napot! Meghoztam a gyógyszert.- mondta a kislány lelkesen.
- Szia drágám! Nagyon szépen köszönöm a segítséget. Gyere be, most lett kész az ebéd.- mondta az anyuka.
- Elfogadom köszönöm.-majd besétált és miután megette a finom ebédet, megköszönte és elindult. Otthon boldogan ölelte meg édesanyját és mesélte el micsoda kalandokban volt része.
Másnap pedig már vidáman játszott tovább a barátjával, a patakparton.