|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
_
Háború még nagyban dühöngött, tizenhét éves voltam, tánciskolába jártunk barátaimmal.
Nem mintha nem tudtunk volna táncolni, de sehol máshol annyi szép lányt nen lehetett találni.
A választék nagy volt, szebbnél szebb lányok, izgató illatok, míg fel nem melegedett a parketta,
időnként jó volt kimenni a teraszra.
Történt egy nap egy új lány jött a csoportba. Kitünő alakja, halvány kreol bőre, szemei fénylettek, amikben egy kis kékséget láttam, gondoltam az ég küldte őt ide.
Zavarba voltam szemeimet nem tudtam levenni róla amit ő láthatott, nem én voltam az egyegüli.
Felkértem táncolni. Szerencsémre egy régi lassú tangót játszottak, mutattam a legjobbat, a mennyben éreztem magamat, kis idő után ajánlottam, hogy meleg van lépjünk ki a teraszra.
– Nevem Tibor. Klára mondta ő. Alkoholt ott nem szolgáltak de hűsítőket igen kértem Klárát,
hozhatok-e valamit ,és elkezdtünk beszélgetni :
Klára mondta – Tetszik a neved, nekem mindíg ez a név volt a kedvencem, mondtam: örülök neki. Klára nem egy mindennapi név, egzotikus,nőies.
– Klára : Tibor, én nem azért jöttem ide, hogy táncolni tanuljak amit már tudok régen. ( mikor ezt mondta szöget ütött a fejembe, hogy ez a lány idősebb lehet nálam ) – Vidéki vagyok, Gyöngyösről, szeretnék egy tánc iskolát nyitni, keresek egy jóképű fiút aki kitünő táncos, az lenne a tánciskolámnak az alapja.
Na, mondom én, erről már biztos lecsúsztam. Klára erre nagyot nevetett, mondván két hetet fogok ittem eltölteni és a végén választanom kell.
– Tibor, Te nagyon szimpatikus vagy nekem de a lényeg amit mondtam az a tánc.
Klárát nagyon megszerettem, a világot adtam volna, talán meg is halnák érte, vérembe folyt a tekintete, mindene.
Sokat táncoltam vele, észrevettem egyik barátom Laci akivel sokkal többet táncol, és ő az aki hazakiséri Klárit. Tudtam, hogy az esélyem silány vagy még annál is kevesebb. Gondoltam Klárinak tetszek az biztos amit kivettem szavaibol. Sosem voltam igazán jó táncos csak egy átlagos. Eljött a nap a búcsúzásra :
– Kerves Tibor, azt kell mondjam sajnálom, hogy így történt a választás nem foglak elfelejteni és ha felénk jársz nézzél be, örülni fogok neked – megölelt, megcsókólt ami még egy nagyobb tőrdöfés volt a szivemben.
Klárit sokáig hordoztam magamban, igazán fájtak a történtek, gondoltam milyen furcsa az élet.
Hosszú évek teltek el utána talán negyven év vagy több is mikor az amerikai feleségemmel utunk keresztül vitt Gyöngyösön. Nagy épületnek sok üzleteiből láttam egy cégtáblát magasan a falon hirdetve :
– Klári tánciskola – mondom feleségemnek nem tudom, hogy jó helyen járok-e, maradjál itt a kocsiban amig érdelkődöm a hely iránt.
Félve mentem fel a képcsőkön a tánciskola az első emeleten volt.
Becsengettem egy fiatal fiú nyitott ajtót, mondom Klárit keresem, de akkor már hallottam a lépteket, idősebb őszhajú nő kérdezte, hogy kit keresek ?
– Mondom Tibor vagyok, ha emlékszel erre a névre a tánc iskolából.
Klári hosszan nézett, míg lassan mosolyt láttam az arcán, húzott befelé mondván :
– Tibor, de régen volt, még mindíg emlékszel rám, hogy kerültél ide ?
– Mondom, nem vagyok egyedül a feleségem vár lent az autóban .
Klára mondta hozzam fel.
Elbeszélgetünk egy kicsit. Láttam rajta igazán örül a viszontlátásnak.
Klára idősebb lett mint gondoltam volna, elmondta, hogy a férje Laci pár éve már meghalt.
Egyedül küszködik az iskolával amit rövidesen szándékozik feladni.
Elbúcsúztunk, hosszan azon gondolkodtam, talán jobb lett volna, ha nem tervezem be ezt a takálkozást.
Ágoston Tibor |
|
|
- december 20 2020 20:45:29
Kedves történet... De én a végére, valami nem várt fordulatot tettem volna...  |
- december 29 2020 17:12:21
Kedves Irénke !
Köszönöm az olvasást.
Ez egy igaz történet ami velem történt meg és így lett a vége
Szeretettel Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. május 20. hétfő,
Bernát, Felícia napja van.
Holnap Konstantin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
