Napkorong

Ősz van. Hullanak a falevelek. Sárga, narancs, vörös, rőt, arany, bordó és rozsdás színekben játszanak. Avarként takarják be a földet. A nap is olyan gyenge. Talán beteg? Vagy a felhő kergeti el az égről? Nem tudom.

Képzeljétek, tegnap egy infi- finci kisegér szaladt el az ajtónk előtt. Vajon hova sietett? Arra gondoltam, ha esetleg megint erre jár, megkérdezem tőle. Lehet ő is fázott? Talán búvóhelyet keresett, vagy ennivalót? Mindjárt megkérdezem az anyukámat, hátha megengedi, hogy nálunk lakjon, legalább tavaszig. Elférne. Amilyen ici- pici, biztosan jut neki hely. Alhat a szobámban is, megengedem neki. Jé, megint itt szalad! Ó, de aranyos! Szürke a csöppnyi teste, négy icike- picike lába, hosszú vékony farka, két kerek fülecskéje és két pici szeme van. Nini! Még bajusza is van. Apukámnak is van, de neki nem ilyen. Állj meg Inci- Finci! Várj, egy kicsit! Hova szaladsz? Lehet, hogy fázol? Talán búvóhelyet keresel, vagy éhes vagy? Mindjárt megkérdezem az anyukámat, hátha megengedi, hogy nálunk lakj, legalább tavaszig. Elférnél. Amilyen ici- pici vagy, biztosan jut neked hely. Alhatsz a szobámban is, megengedem neked. Várj! Ne szaladj el! Máris megyek és megkérdezem. – Anyukám! Anyukám! – Tessék, kincsem? - Itt szaladt egy ici- pici kis egér. Lehet, hogy fázott. Vagy talán búvóhelyet keresett, mert jön a tél. Arra gondoltam, ha megengeded, itt lakhatna nálunk legalább tavaszig. Elférne. Amilyen ici- pici, biztosan jutna neki hely. Alhat a szobámban is, megengedem neki. Van egy ici- pici dobozkám, kibélelem. Janka babám egyik párnácskáját és a takaróját is kölcsön adom neki. Ha álmos azzal be tud takarózni. A babakádban meg is tudom fürdetni. Csak a fogát nem tudom, hogy hogyan mossam meg neki? Hmmm. Aztán minden este énekelnék neki altatót, ahogy te is szoktál nekem. Mit gondolsz, velünk lakhat?- néztem kérdőn anyukámra. Édesanyám ekkor elmosolyodott, az ölébe vett és azt mondta, miközben cirógatta az arcomat. – Sajnos nem tehetem. Ő nem háziállat. Szabadban született. Nem zárhatjuk be a mi lakásunkba, mert nem érezné magát jól. – Tényleg?- néztem rá csodálkozva. – Tényleg- mondta- ő itt érzi magát jól. Itt kint a szabadban. Keres magának egy búvóhelyet, ott készít magának fészket. Ráadásul lehet, hogy családja is van. Nem lenne jó, ha elszakítanánk a családjától. – Igazad van anyuci. Én is veletek érzem jól magam és nem örülnék, nem lenne jó, ha nem lakhatnék veletek. Édesanyám ekkor elmosolyodott, és azt mondta. – Gyere, most készült el a finom túrós batyu. Jó meleg és friss. Egyél belőle. – Jó megyek!- feleltem. Kézen fogtam anyukámat és bementünk a házba.

Találós kérdés:

Cin- cin- cin- cin..

Erdő, mező kis lakója

Nincsen neki sem szabója.

Parány teste, hosszú farka

Pici fülét égnek tartja.

Úszik, mászik, nagyot ugrik,

Cirmos elől eliramlik.

Diót, magot, kérget, férget,

Gyorsan, fürgén csemegézget.

Cin- cin- cin- cin..