Napkorong

Viharos élet !

Kezdett esteledni,halk zene szólt : " Száz éve már " Shopen erdeti s-dur szonátájábol átírva.
Mindíg szerettem ezt a dalt,emlékeztetett a régi időkre,akkor még csak tizenhét éves voltam,
szerettem a régi világból való képeket nézegetni az, akkori viseleteket hasonlítani a mai gonosz világunkhoz, ahol nemzetek ölik mészárolják egymást,a gyarapodásért,leigázásért.
Városligeti jégpályán egy padon ültem összefűzött hoki korcsojámmal a kezemben nézegettem
a szines,tarka népet szállíngóztak a jégen mintha pehelyböl lettek volna.
Karácsonyi ajándéknak kaptam a hoki korcsolyát.Akitöl kaptam az nem gondolt arra,nem kérdezte,hogy lenne valami érdeklődésem a hoki sport után.
Ott ültem elmerengve egyszer csak fiatal lány a lábát feltette a padra meglazult cipőfűzőjét
megkötni. Néztem rá, mondom : hideg van !
- lány : Jőjjön a jégre az felmelegíti.
- Én : az én korcsolyám nem erre való
- Lány : Látom ez egy hoki korcsolya de ezzel is lehet a jégen örömet szerezni,vegye fel.
A lány belémkarolt mondván : - csak egy kis darabig amíg hozzászokik a jéghez -
Együtt mentünk egy kőrt,gondoltam nem is olyan nagy dolog ez,megszerettem és azontúl
már egyedül bravúroskodtam.
Kis idő múltán láttam a lányka korcsolyáját levéve megy be az épületbe,gyorsan mentem utánna kérdeztem : Hozhatok-e valami meleg italt ? Hosszan nézett rám, igen egy kakaót.
Kis asztalnál ültünk bemutatkoztunk mondom : Laci vagyok, én Gabi mondta ő,
- Gabi : Látom most van először a jégen, én idejárok minden télen,nagyon szeretek korcsolyázni és még az is lehet,hogy elérek egy szintet és befogadnak a nagyok mint egy
új tehetséget.Alig tudtam szóhoz jutni eltelt az idő,mennünk kellett,Elkisértem Gabit a busz
megállóhozm én villamossal mentem az ellenkező irányba,

Márciusi nap már jól melegített fák rügyeztek,virágok nyíltak,a természet próbálta a legjobbat
mutatni ennek a sötét világnak ahol a félelem még soha nem mutatott ilyen hatalmas méretet
Elhangzott a déli harangszó mikor a csengő megszólalt az ajtón. nem vártunk senkit.
Kiváncsian láttuk,egy katona állt az ajtó előtt akit soha nem láttunk.
- Kovács József vagyok az orosz ftontról jöttem - Mondtuk jöjjön kérem beljebb,félelem volt
rajtunk,egy pillanat alatt mindenre gondoltunk.
- A katona : Nem jó hirrel jövök,a kötelességemet teljesítem amit megigértem társaimnak,
Horvát Jenő őrmester egy héttel ezelőtt ütközetben súlyosam megsebesült nem élte túl meghalt - Szegény anyám sírt nagyon,nem tudtam megvigasztalni. Apám már két éve
szolgált az orosz ftonton,két alkalommal jött haza szabadságra,mikor a legboldogabb napokat éltük együtt,bízott benne,hogy rövidesen vége lesz mindennek és egy új életet
fogunk kezdeni. Látszott rajta,hogy nagyon optimista szellemben nézi az életet.
Megköszöntük a katonának a jóságát,akartuk megvendégelni valamivel,mondta nincs ideje.

Elmentem az iskolába közöltem a történteket. Kértem,hogy adjanak két napot,hogy anyámmal lehessek. Templomba mentünk imát mondtunk apámért.
Szegény anyám nagyon megtört, bíztattam őtet,hogy nyugodjon meg.
Visszamenve iskolába már mindenki tudta apám halálát,sajnálatukat fejezték ki részemre.
A nap végével a tanár egy csomagot helyezett az asztalára,figyelmet kért és beszédbe kezdett. Ami a hazaza szeretetéről,a kötelesség tudatáról szólt,apámat említve aki hősi halált
halt az orosz fronton hazáját védve. Mutatva a csomagra, a tantestület ajándékozza ezt,
Horvát Lászlónak. Mikor nevemet hallottam elpirúltam mindíg szégyenlős fiú voltam tanár
hívott a katedrához,kért,hogy nyissam ki a csomagot. Meglepetésemre láttam egy felöltő
kabát volt az ajándék. Ami nélkül meglettem volna, de a beszéd és ahogy ezt kaptam,olyan
hatást keltett ki belőlem, apámra gondolva szerettem volna sírni.

Telt az idő Gabira gondoltam sokszor,tetszett az a lány nekem habár nem tudtam róla semmit.Pár alkalommal kimentem a jégre szerettem volna látni őt elmondani a történteket.
ki tudja mi történhetett vele, abban az időben senkinek az élete nem volt biztonságos.
Bombázók jöttek minden éjjel,hosszú órákon keresztül voltak a riadók házak omlottak össze
rengeteg volt a halott és a sok hajléktalan.
A hatos villamosra szálltam,meglepetésemre a távlatba Gabit láttam nézett ki az ablakon.
próbáltam közelibe menni ami nem volt könnyű.
odaérve,néztem rá,azt gondoltam nem ismer meg, említettem a jégpályát úgy láttam örült a
viszont látásnak. Gabival jó barátok lettunk,a házukat bombatalálat érte elveszítettek mindent,nem várt körülmények között élnek. Sajnáltam őtet,fital lelkek korán ismerkednek
meg az igazi élettel.
Megszerettük egymást szereles lettem,sokat jártunk együtt,ölelkeztünk csókolództunk,már
azt gondoltam örökre egymásé leszünk,mikor a helyzet roszabb lett mint valaha.
Nem lehetett az utcára menni bombázók jöttek minden előjelzés nélkül. Az oroszok már a
külvárosban voltak és minden amit nem vártunk bekövetkezett.
Gabit kerestem hónapokon keresztül minden helyen amit csak elképzeltem,nem volt szerencsém,sokáig gondolkodtam mi lehetett vele ?
Amberek száz ezrei veszítették el család tagjaikat,barátaikat, a háború gyilkos őrülete
komoly bélyeget nyomott az emberek lelkére. Azt tapasztaltam fiatalon, mindíg az alacsony
sorsban élők szenvednek a legtöbbet,akik csak alanyai a gyűlölet keltőknek

Ágoston Tibor