|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
_
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iciri- piciri harangocska. Ott porosodott a szekrény tetején egy dobozban fenyődísz társaival együtt.
– Vajon milyen lehet odakint? – gondoltam. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki megmozdít a dobozzal együtt, levesz és kinyitja azt. Szemem- szám tátva maradt a csodálkozástól nekem, az iciri- piciri harangocskának. Ott álltam a mezőn, előttem pedig egy gyönyörű, hatalmas fenyő. Köröttünk minden csupa- csupa hófehér volt. Csillogott- villogott a föld. Úgyhogy gyorsan behunytam a szemem egy pillanatra. Káprázatos volt! Szépséges! A fa körül apró kis állatok sürögtek- forogtak. Ott volt az őzike, a szarvas, a borz, a sün, a róka, a vaddisznó, a mókus, a nyuszi, a medve, az aranysakál, a hiúz, a bagoly, a cinke, a meggyvágó, a zöldike, a csuszka és a fakopáncs is. Még sose láttam őket. Ámulattal néztem. Szebbnél- szebb díszekkel öltöztették fel a fát. Voltak rajta színes gömbök, szaloncukorkák, csokik, és boák is. Ezután színes égősort fűztek rá körös- körül. A tetejére pedig egy aranycsillag került. Ekkor azt éreztem, hogy engem is felemelnek. Egy mókuska akasztott az egyik ágra. De szép volt innen is a tél! Olyan boldog voltam, hogy a szívem csak úgy ide- oda kalimpált! Egész nap gyönyörködtem a tájban, annyi szépet láttam! Aztán besötétedett, álomra hajtottam a fejem. Egyszer csak valaki megbökött engem, az iciri- piciri harangocskát. Csingilingi-, csingilingi -csingilingi-, szólaltam meg. Körül néztem és sok- sok derűs, vidám arcocskát láttam magam körül ajándékokkal a kezükben. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 10. csütörtök,
Nikolett, Hunor napja van.
Holnap Teodóra napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
