Napkorong

Édesanya!- tegnap az óvónéni egy olyan szép mesét mesélt nekünk, elmondhatom? - kérdezte Bíborka. - Igen, persze kislányom! Gyere, ülj az ölembe, örömmel hallgatom. Bíborka mesélni kezdett. Tapsi Tünci és Tapsi Tomci a réten fogócskázott barátaival. Egyszer csak feltűnt a réten egy tücsök, Tücsök Tódor, aki gyönyörűen hegedült. Szinte sírt a boldogságtól az a hangszer. Hogy mitől volt boldog? A lágy tavaszi széltől, a cirógató napsugártól, a frissen sarjadt fűszáltól, a bimbódzó, illatozó kora tavaszi virágok illatától, szépségétől. Ez a hegedűs magányosan kóborolt a világban, és most pont erre járt. Ahogy könnyeden húzta a vonóját, közben a felhőket nézte az égen, vagy a víz tükrében gyönyörködött. Sosem unatkozott, mert mindig volt látnivalója. Kisrigó röppent a fa ágára és gyönyörű dalra fakadt. Tüncinek és Tomcinak kicsordult a könnye, mert olyan jó volt hallgatni őket. Aztán táncra perdültek. Tünci szoknyája csak úgy firgett- forgott, perdült- fordult, ahogy vezette őt táncpartnere. Hamarosan csatlakozott hozzájuk két pille is. Gyönyörű, tarka szárnyuk volt. Amikor elhalkult a hegedűszó és a madártrilla Tomci megköszönte a táncot, majd a rétről friss virágcsokrot szedett. Volt közte illatos ibolya, tőzike, kökörcsin, sáfrány és kankalin is. A csokorral a kezében rámosolygott Tüncire: - ezt neked szedtem. Boldog nőnapot kívánok!- mondta gyémántként tündöklő szemmel és átnyújtotta a kislánynak. – Köszönöm szépen! - válaszolta és tágra nyílt szemmel fogadta el. – Egy picit tudsz várni? Hazaugrom és vázába teszem ezt a csodaszép csokrot!- persze, menj csak, megvárlak! - Így is történt. Közben megérkezett a rétre Róka Rudi, Sün Samu, Őz Ödön, Szarvas Szili, Borz Benő, Gyík Gyuri, Katica Kázmér, Csiga Csongor, Vakond Valér, Hangya Huba, Varjú Vili, Bolha Balázs, Légy Lajcsi és Darázs Döme. Köszöntek egymásnak illendően a jópajtások, majd mindenki lázasan szedni kezdte a szebbnél szebb mezei virágokat. Megszámlálhatatlan volt a réten. Miután mindenki szedett egy mutatós, üde csokrot, ahogy jött ugyanúgy el is sietett, hisz ma van a nőnap. Ilyenkor köszönteni illik a lányokat, asszonyokat. Ekkorra visszaért a rétre Tünci is. Képzeld Tomci, apa most ért haza és nekem és édesanyának is hozott egy káprázatos virágcsokrot! Egyébként apa nem csak ilyenkor lepi meg anyukámat apróságokkal, hanem szinte hetente, hisz nem csak ilyenkor kell figyelmesnek lenni a nőkhöz. Ha anya beteg, olyankor apa megfőz, kitakarít. Örömmel, szívesen teszi. Mindig figyelmes édesanyával. Szépen, kedvesen szól hozzá, és amikor hazajön a munkából, mindig ad neki egy cuppanós puszit. Persze én is szoktam kapni tőle. – Az én apukám is pont ilyen!- csillant fel Tomci szeme. Ekkor megint felcsendült az a varázslatos hegedűszó. Elmerengve hallgattuk egy jó darabig a mezőn. – Hát ez nagyon szép volt!- ámuldozott Bíborka anyukája – és, hogy te milyen ragyogón, kitűnően meséltél! Köszönöm neked ezt az élményt! - mosolyodott el és óvatosan átölelte Bíborkát.