Napkorong

Princess Pocahontas II. rész.

Végre megjött a hajó az utánpótlással,és az új kormányzóval, ki átveszi John Smith szerepét.
Ettöl kezdve minden megváltozott,az új hajó több családot hozott és élelmet átvészelni a telet.Pocahontas szerelmét visszaküldik Angliába,eljött az idő a fájdalmas búcsúzásra. John Smith kapott egy fél napot,hogy szerelmétöl elbúcsúzhatott. Ami a legfájdalamasabb volt az indián lánynak aki nem értette az idegenek szokásait,
bírálatait. Valami volt amit senki nem tudott,hogy a kis princess várandós. Szerelme igérte, visszajön érte.

Az indiánok lassan megbékéltek,látták,hogy a nagy túlerővel,modern fegyverekkel nem vetélkedhetnek.
Tanultak sokat az új világ szokásaibol,ami részben megváltóztatta életmódjukat,legfőképpen csak egyet akatrtak,
megmaradni ősi hitüknél indiánoknak.
AZ új kormányzó a települést ötszörösére fejlesztette,amihez fogot,minden őt dicsérte. Egy valami volt ami bántotta,Pocahontas jelene. Az indiánoknak a lány volt a fájó sérelem ami felbomlasztotta az életüket,tenni
akartak valamit ellene. A kormányzó elhatározta elküldi a lányt egy másik településre. Mikor közölte vele
szegény lány megvolt ijedve. Félt nagyon,mert egyre idegenebb lett minden körülötte. A kormányzó megnyugtatta
hogy jó kezekben adja,. álltala ismert biztonságba.
Eljött a nap, a hajóút két napig tartott és az a település sokkal nagyobb volt. Az ottani kormányzó,John Rolfe aki
a lányrol már mindent tudott,kedvesen fogadta.
A Princess nek saját háza lett,szólgálót,nevelőt kapott,mindent a kedvére tettek,tanították a nyelvre,írni olvasni
és főként az Angol modort elsajátítani.Szép ruhákat kapott s neki minden furcsa volt. legfőképpen azok a cipők
amikhez nehezen szokott. Úgy érezte az ő rangjához mindenki igazodott.
Egy valami ami nagyon bántotta,szivének fájdalma amit egyre jobban érzett,mikor a szive alatt a kis lélek mozogni
kezdett. Pocahontas indián ösztöne tartotta benne a lelket amit soha el nem feledett, sőt,az az érzés benne
a sok idegen között jobban kiéleződött.
Tanult minden nap rendületlenül és az angol nyelvbe hamar belejött. Gyakran ment ki a szabadba imádta a
természetet, nézett fel az égre madarakhoz beszélt kérte őket,vigyenek hírt az ö szerelméhez akiröl álmodik
minden éjjel, és még mindíg nem értette meg,miért történt mind ez.

Egy nap közölték vele tanulnia kell a hitet,fel kell vegye a kereszténységet. Megismerkedett a bibliával és a sok
furcsa ceremóniákkal amik nem sokkal külömböztek az indiánok szokásaitol.
Rebecca nevet adták neki amit időbe tellett megszokni, minden vasárnap templomba menni.
John Rolfe a telep kormányzója fiatal tehetős ember,az angol kormányban tekintélyes helyet foglalt el.
Gyaktan látogatta meg Rebeccát aki szivélyesen fogadta a szavak között tudatára adta,hogy az ő szivében
még mindíg John Smith foglalja a hejet akit soha el nem felejtett.
Amit a kormányzó tudott,de nem hagyta kihűlni az alkalmat remélve,hogy a Princess egy nap feladja a
reménytelen vágyódást egy kalandor után. Igért neki boldog jövőt az Anliai birtokán, örökbefogadja a jövőbeli
gyermekét, mindent igért,mert azok a szemek éjjel,nappal kisértették.
Eljött a nap Rebecca nak fiú gyeremeke született akit John névre kereszteltek. A fiú hasonlított az apjára,
szemei az anyjáéra. Nagy volt az öröm,a kis fiú csodálatos mosolya az egész telepet meghódította.
Rebecca gondolkodott,mit várhat a reménytelen jövőtöl.
A kormányz tett egy utolsó kisérletet,hatalmas virágcsokorral lepte meg a kis angol hölgyet, mert a halvány
creol bőrétöl eltekintve senki nem kételkedett volna egy jómódú angol hölgybe.
Rebecca beadta derekát, elfogadta a kormányzó ajánlatát. Pocahontas kormányzó felesége lett.