|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Ez a szösszenet képes legyõzni a gondolkodó embert...
Épp rendezgettem az információimat az általam ismert századok évtizedenkénti összehasonlításához társadalmi, gazdasági, politikai, technikai fejlõdés figyelembevételével, és az emberi tényezõ szempontja alapján, s már túl voltam néhány nagyobb csoport meghatározásán, mind az elsõ ötven év, meg a második ötven év ívének megrajzolásán, már-már rakosgattam sorba a mozaikokat, nézve a képpé válás lehetõségét, amikor kiemelt e miliõbõl egyetlen csengetés szívbemarkoló kegyetlensége.
Bosszantott a mának e fájó figyelmeztetése, meg az, el fogom veszíteni a szálat, amirõl lehullnak a mozaik darabkái, és kezdhetem elölrõl az egészet. E furcsa helyzettel sodródtam az idõben, mire testemben tudatára ébredt a lélek; dél van.
Biztosan a postás. Hiába cipeltük át a technikai fejlõdést továbbfejlesztve a huszonegyedik századba, a postás az maradt. És személyesen kellek néki. Ez viszont az én hiányosságom. Mivel a test nem éhezik, a lélek majd visszamegy a gondolatai közé. Újra kezdi munkáját. Bölcsesség van benne.
Meg érdekli.
Bízik tudatlanságában, hasznos, amit formál. Be tudja állítani a fejlõdés motorját, mert tudja az arányokat. Már csak a többségen múlik, képes-e felismerni, és érdeke engedi-e használatát. Milyen egyszerû. Talán ezért bonyolult.
Ha egy energiahordozó már kevésbé tudja a növekvõ emberiség igényeit kielégíteni, de ahhoz még elegendõ, hogy megakadályozza az új felfedezését, mert nem látja benne a profitot, s a meglévõt még nem aknázta ki, gazdasági, politikai, technikai válságot hoz létre, ami nem nemzeti, földrészenkénti, hanem globális.
A harc a testi fennmaradásért megtizedeli a testek halmazát, sõt alkalmas arra, hogy egy másik faj vegye át szerepét a csúcson. És a lét helye már feladható, ha nem lehet az övé. A sötét századok. Olvastam valahol.
Csak akkor döbben rá; nem tudja honnan indult el, s miért. Keresi a hibát, magát mindig szendének találva. De akkor ki a hibás? Ki a felelõs a tévútért, s egyáltalán tévút e. Akkor meg mi a fene.
A századelõtõl indul a valami keresése, reményt adva a jobbhoz. Lassan kiderül, ami megvalósul, rosszabb az ígérttõl. Egymás gyilkolásához vezet a semmiért. Tömegeket mozgósít mindkét oldalon. Aztán a megmaradtakban remény rakja tüzét; ettõl csak jobb lehet.
A második ötven év konszolidációval indul. A megfogalmazott tervek teljesülnek. Aztán megszületik a gondolat, és lassan testet ölt; miért ne lehetne nékem több. Kezdõdik a bomlásban az útkeresés. A többséggel az elhitetés.
Aztán vége a századnak.
Következik az ismétlés. Kicsit másképp, kicsit lassabban, vagy gyorsabban, ameddig méri az ember az idõt. Azt hiszi, követni tudja. Vajon miért téved.
Másodszor zavarja a csöndem kegyetlenül a csengõ. Kezemben hivatalos levél. Dac, féltékenység, majd megmutatom én. Tudod te mennyibe, kerül egy ember útja, míg orvos lesz belõle? És az önkormányzat szerzõdése, ami biztosítja harácsolási lehetõségét? A város okmányirodájának alkalmazotti befolyásolása? Szerinted, ki fizeti mindezt meg? Az ellenõrzõ szervek csöndjét?
A harcok elkezdõdtek egymás ellen a lehetséges koncért.
Hol is tartunk a mért idõben?
Könnyebb ölni érte, mint elkérni azt.
A test éhségének csillapítása fontosabb a szellem táplálkozásánál.
Miért nem beszélek a sötét évszázadokról?
Mert nem voltam ott. És nem látom a sötétségben a figyelmeztetõ jeleket, hiába szagosodnak bele az idõmbe.
Ez volna hát az emberi tényezõ.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
