|
 Vendég: 39
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Furcsa Szerelem !
Október közepe lehetett,hatalmas szélvihar rázta fel a környéket,az eső lassan szemergett. Egysztercsak
hirtelen,mintha dázsábol öntenék ömlött a víz,szinte megijedtem. Ernyőmet nyitottam,erősen fogtam,azt vettem
észre valaki belémkarolt hirtelenébe.Húztam őtet egy üzlet benyillójába,látni akartam ki az utitársam.
- Hölgy : Bocsásson meg uram,engem az a bolond szél majdnem felkapott,ha ön nem lett volna itt, már valahol
fenn repülnék.
A hölgy még mindég karon fogott, (akartam mondani itt már nem fúj a szél )Néztem őtet, talán húsz körüli lehetett,
Nedves haja lógott a képébe,valami volt a szemeiben amit néztem,úgy éreztem valami mágneses erő húz engem.
Mondom : ,Látom nincs ernyője,nekem csak ez az egy van nem adhatom oda. Ajánlom itt van pár lépésre egy
presszó ott megvárhatja míg elál az eső,elkisérem odáig
Elértünk a helyhez amit már ismertem. Látszólag minden asztal foglalt volt, a hölgy mondja itt reménytelen,
mondom én ismerem ezt a helyet a hátsó részében mindíg találhaunk asztalokat. Csak egy volt ez eső miatt.
- Mondom ha már itt vagyok én is iszom egy kávét. Leültünk, mondom jobb ha bemutatkozunk.
- Nevem Hatházi Péter itt dolgozom a technológiai intézetben mint mérnök.
- Az én nevem Kárpáty Éva a Szépművészetin vagyok második éves.
- Péter,: Gondolom szeret festeni, vagy talám szobrász ?
- Éva :Még nem vagyok teljesen határozott de úgy érzem a festészetnél maradok, Imádom a régi festőket
,legtöbben a human testbe tálálták meg igazi művészetüket. Közben jött a pincér.
- Péter : Ebben a csúnya időbe jól esne egy kis tömény édes ital amivel megihatjuk a pertut.
- Éva : Igen az jó lenne.
Koccintottak, Péter nem győzött betelni Éva varázslóan szép szemeivel. Az eső már régen elált,Péter és Éva
cserélgették egymás történeteiket.
- Éva Ha ven időd és ha szereted a szép festményeket mutatok egy helyet itt a közelben én biztos vagyok benne
nagyon megleszel elégedve. A művészet az élet szépsége amit a nagy mesterek teremtettek.
Péter huszonhat éves még mindíg független pár barátnő tartotta vissza,hogy nem gondolt a házasságra.
Éva huszonnégy éves igazi művész tehetség,szerelemnek él,ami szerinte a legszebb művészet.
Kis idő urán elérkeztünk a megbeszélt helyre, körűlnézve gondoltam ez nem galéria,vagy múzeum.
Éva látván,hogy csodálkozom : Hozzám hajólt : megsúgom neked, ez az én búvóhelyem,remélem tetszeni fog.
Magas duplaszárnyú bejárati ajtó,szép kovácsólt művészi munkával. Beljebb érve egészen meglepődtem.
Magas mennyezet. Az előtér és a nappali nagy gyönyörű olajfestmények sorozata. Arra gondoltam ez nem
lehet Évának a lakása,aki itt lakik az igazi jó módú művész lélek lehet
- Éva : Na, mit gondolsz,szép helyre hoztalak ? Ez egy festő barátom tulajdona és néha én itt festegetek,
ott a jobb oldalon van egy kis bar,ha kivánsz csinálj két koktailt én nem vagyok válogatós, elfogok tünni a
fürdőbe egy percre azt gondoltam addig élvezzél mindent,azzal megcsókólt és elment.
- Péter : Azt mondta nem válogatós, csináltam két vodka tónikot,vártam
Ajtó nyílt, meglepődve láttam Évát valami hosszú átlátszó selyem köntösben jött felém ,két karját magasan kitárva mikor a köntös szélyel nyillott,szépséges teste akárcsak a festményeken, megölelt,mondván igyunk
a szerelmünkre,bevallom nekem nagyon tetszel. Talán meglepődtél látván engemet ilyen rövid ismeretség
után ennyire kitártam magamat. Nézd mi művészek vagyunk ellentétben a régimódi ósdi szerelemmel mikor
hetekben tartott valakit megkapni, itt vagyok neked, gyere had élvezzelek.
Éva húzott az ágyhoz,segített mindent levenni rólam szivem erősen dobogott vágyam magasan ágaskodott.
Vad szerelemben kezdtünk sokáig szeretkeztünk,Ő volt a kezdeményező mindenben a végén teljesen kimerültem. Egyszercsak hallottam az előszoba ajtaja,mintha valaki hangosan becsapta volna.
Lépteket halottam,szivem vert hevesen, Éva hangosan megszólalt :
- Róbert ?
- A hang : Igen !
- Éva : Kérlek gyere vissza pár óra múlva.
Bennem lehűlt minden.Már tudtam én nem vagyok műnész fajta. Abban a lányban talán régen elveszhetett
az igazi ártatlan szerelem amiben van az érték ami szerintem több mindennél.
- Éva : Bocsás meg Péterkém ez az én felelőtlenségem volt. Annyira felvoltam izgulva megfeledkeztem valamiröl, gyere ölelj,most már nem fog zavarni senki,megmondom neked te is egy ritka tehetség vagy ami a
szeretkezésedben nyílvánul meg,és imádlak érte.
- Éva szeretném ha barátom maradnál,igazán megszerettelek. eltelt egy kis idő nekem mennem kellet,azzal
búcsúztunk,hogy rövidesen hívni fogom őtet.
Ami nem történt meg, tudtam ő kutatott utánnam,úgy intéztem,hogy eltünjek az életébol. Sokáig gondolkodtam
a történteken azon,hogy manapság már alig található az ártatlan szerelem. Fital lányok alig várják,hogy
megszabaduljanak a szűzességüktől.Más világ ez mint amiben felnőttem, és mind a nagy változás a háború
után történt.Kár,hogy a szél nem kapta fel Évát azon a napon,azóta már egy piros lámba lóghat a homlokzaton.
Ágoston TIbor |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
