Tacsi pacsi talált a földön egy zacsit. Kíváncsian közelebb merészkedett hozzá. A zacsi fel volt fújva és össze volt kötözve. - Lehet, hogy Marcsi veszítette el? Tegnap, mintha ő játszott volna vele, de sebaj! Most az enyém!- gondolta Tacsi pacsi. Azzal paskolgatni kezdte. Pofozgatta balról, pofozgatta jobbról. Majd kerülgetni kezdte. Szaladt a zacsi körül, körbe- körbe. Addig szaladt, amíg el nem szédült a kis csacsi. Közben örömében ugatni kezdett: vau-, vau-, vau. Egyszer csak megszédült és ráesett a felfújt zacsira. Az meg hatalmasat durrant. Tacsi pacsi úgy megijedt az eldurrant zacsitól, hogy ijedtében bebújt az ágy alá és fülét- farkát behúzta. Azóta se jött ki onnan.
