Napkorong

Bumbele Boglárka Húsvétra egy arany keretes képeskönyvet kapott ajándékba, amelyben sok- sok mese volt. Ma épp a hetediket olvasta.

Testvérei: Plicsplacs, Nyafi, Bíborka és Szuszimuszi köré ültek, hogy ők is hallják, mert nagyon szerették a meséket. - Egy nagyon érdekes történetet hallottam az imént az öreg pápaszemes baktól- kezdte a mesét Boglárka. Kikiriki földjén állt egy elhagyatott kút. Már a vize is kiapadt. Mellette nőtt egy mamutfenyő. Ez a fa az égig ért, de talán még annál is magasabb volt. A felhők fölött lakott a háromfejű óriás. Ez az óriás minden harmadik évben lejött a földre és elrabolt három hajadont. Sokan próbálták megmenteni, de senkinek se sikerült. Volt, aki lezuhant a fáról, ahogy mászott egyre feljebb és kezét, lábát törte. Volt, akit az óriás öccse a griff madár kergetett le onnan. Volt olyan is, aki már majdnem felért a tetejére, de a forgószél felkapta és visszavitte a földre. A kút tövében három törpe beszélgetett.
- Kedves bátyám Hórukk, hallottad ennek a kútnak a titkát?
- Nem hallottam.
- Azt rebesgetik, hogy a kút mélyén három tojás van elrejtve. Egy piros gyémántkő, egy cián színű kő és egy kék gránátkő.
- Tényleg?
- Igen.
- És mi az érdekessége?
- Az, hogy három gyönyörű, okos és nemes tündérleány van bele zárva. Hekaté, a boszorkány varázsolta el őket. Méghozzá azért, mert a király nem adta hozzá az ő három fiához.
- Mi hogyan tudnánk kiszabadítani őket?
- Hát azt én nem tudom, mert ha észreveszi Hekaté, hogy valaki megpróbálkozik vele, azt kővé változtatja. Látod ezeket a kőszobrokat? Ők mind megpróbálták, de nem jártak sikerrel.
- Zingzong törpe gondolkodóba esett, mit is tehetne, akárcsak az öccse Cikcak. Törték a fejüket három éjjel és három nap, de nem sikerült megoldást találniuk. Egyszer csak a közeli fűzfán egy aprócska aranymálinkó bús dalára figyeltek fel.
- De szépen énekelsz kismadár!- szólította meg Zingzong.
- Miért dalolsz ilyen búsan? - kérdezte Cikcak.
- Tudunk neked segíteni? - kérdezte Hórukk.
- Igen tudtok. Azzal sírni kezdett. - Siratom a nővéreimet, akiket elvarázsolt Hekaté. - Ahogy sírt, szeméből három jádekő gurult ki.
- Vegyétek fel ezt a három jáde követ szerencsét fog hozni. Így is tettek. Tovább tanakodtak a törpék, hogy most mihez kezdjenek a kövekkel. Eszükbe jutott, hogy van három szegénylegény, aki háromszor kisegítette őket a bajból. Elmegyünk hozzájuk. Őszinte, bátor, becsületes, ráadásul jóképű legények. Így is tettek. A fiúk miután megtudták, hogy miről van szó, azonnal ráálltak.

Mindegyik fogott egy jáde követ és elmentek a kúthoz. Lassan, óvatosan, lábujjhegyen mentek. A boszorkány épp kedvenc libatollas párnáján aludt. Az egyik követ csöndben a párna alá tették. Ettől Hekaté még mélyebb álomba szenderült. A másik fiú a második jáde követ bedobta a kútba. Hirtelen fényesség támadt és kiröppent egy piros gyémántköves, egy cián színű köves és egy kék gránátköves szárnyú csodaszép tündér. A boszorkány olyan mélyen aludt a jáde kő fölött, hogy nem ébredt fel. Olyan édesen aludt, hogy a nyála is elcsordult.

Ám ekkor a felhőből leereszkedett három táltos paripa. Egy piros gyémántköves, egy cián színű köves és egy kék gránátköves szárnyú papipa. Felpattantak rá a szépséges lányok, mögéjük a legények és illa berek, nádak erek, eltűntek. Repültek, még a szélnél is sebesebben egészen édesapjuk palotájáig. Ott leereszkedtek a táltos paripák. A király könnye nagy bánatában még mindig patakokban folyt, ám amikor meglátta lányait, már örömkönnyeket hullajtott. A király és a tündérszép lányok megköszönték az ifjak segítségét. Mivel őszinte, bátor, becsületes, ráadásul jóképű legények voltak, a lányoknak is tetszettek, a király örömmel adta rájuk áldását. Azon nyomban össze is házasodtak. Hencidától- Boncidáig tartott a lakodalom.

Közben Hekaté is felébredt. Mikor észrevette, hogy pórul járt, mérgében szétpukkadt, mint a lufi. Nyomán ezüst virágok nyíltak, ezüst fák nőttek, azon ezüst madarak daloltak. Megérezte ezt az óriás és öccse a griff madár, hisz mindhárman testvérek voltak. Ám így, hogy Hekaté örök álomba szenderült, az óriás és a griffmadár ereje is egyre jobban fogyott. Így amikor épp egy legény mászott fel a mamutfenyőre, a griff madár kergetni kezdte. Ám ereje elhagyta és lezuhant a földre és elpusztult. Nyomán arany virágok nyíltak, arany fák nőttek, azon arany madarak daloltak. A legény, aki egy dali, nyíltszívű ifjú volt már felért a fa tetejére, ahol épp hétrét görnyedve találta a háromfejű óriást. Az óriásnak már jártányi ereje se volt.

A legény kiszabadította a lányokat. Ekkor megjelentek a táltos paripák, hátukra kapták a hajadonokat és visszavitték a földre, a szüleikhez. Volt nagy öröm, volt nagy boldogság. Az ifjú az óriást nem bántotta. Amaz megígérte, hogy soha többé nem fog hajadonokat rabolni. Az ígéretét betartotta. A fiú pedig feleségül vette a legőszintébb, legkedvesebb, legszorgalmasabb lányt és addig éltek, amíg meg nem haltak a gyémánt palotában, amely parkjában gyémánt virágok nyíltak, gyémánt fák nőttek, azon gyémánt madarak daloltak. Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!