|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Elõszó:
Ezt a történetemet azért és azoknak a kedves olvasóknak írtam, akik unják már vagy el sem olvasták az igazi Harry Potteres történeteket. Úgy gondoltam, ha nem Harry Potterrõl írok, ha más szemszögébõl írom, meg akkor talán bele fogtok olvasni. Nem hosszú így bárki elolvashatja. Gondoltam ezzel szeretnék kedveskedni nektek. Remélem valaki, elolvassa és tetszeni is fog. Tudom, nem vagyok olyan jó író, mint az angol írónõ. De én nem lemásolni és átkölteni akartam a történeteit, hanem egyszerûen csak szabadon írtam egy történetet. Jó szórakozást kívánok hozzá mindenkinek.
/ U. I : Légyszi ne a nevek helyes írásával zavarjatok én sohasem olvastam a könyvet így ezek után a legtöbb nevet csak fonetikusan írtam le . Köszi a megértést ...
 Z
A nevem Hermióne Gringer. Már jó pár év eltelt azóta, hogy Harryt Potter megismertem és elkezdte a varázslói élet kitanulását. Jómagam tudom nem mindig sikerült neki minden elösször, de jó szívvel van megáldva. És elmesélem azt, amit mások csak a legféltettebb kéréseiben remélhettek volna. Most, hogy látom az új tanulókat, tudom, hogy vittük valamire. De azt is tudom hamarosan át fogunk kerülni az iskola másik részébe. Még van ez az év és a jövõ év és befejezzük az iskolát. Lassan már mindent tudunk, de még mindig vannak olyan dolgok, amik fejtörést okoznak. Ron mostanra már elég ügyes lett nem csak a varázslás terén, hanem a kvidicsezésben is. Harry és Ron a legjobb barátok lettek és ezt még legújabb szerelmük se tudja elszakítani. Én magam, Amandával és Tinával barátkozok és reménykedek abba, hogy egyszer majd a szerelem engem is megtalál. Harry igen híres és ismert varázsló volt sokan szerették ezért, sokan nem. Legfõbb ellensége Draco és a mi kedves bájital tanárunk volt. Piton professzor. Elég fura alak még mindig nem igazán tudtuk kiismerni pedig már jó pár évet eltöltöttünk melette. Olyan jól teltek a napjaink, a vizsgák is még elég messze voltak ahhoz, hogy izguljunk miattuk. De egy nap mégis megzavarta ezt a békességet valami. Eddig még sohasem történt ilyen. De mint tudjuk a varázsvilágba, történnek néha olyan dolgok is, amit nehéz felfogni. Hagrid kedves vadõrünk, egy nap egy ájult lánnyal jelent meg a Roxfortba. Azonnal a gyengélkedõre vitte és az igazgatónk Albus Dumbeldorf rögtön megpróbálta kideríteni ki is a lány. A lányt Evelyn Websternek hívták és idáig teljesen, máshol tanítatták. A lány szüleire egy különleges szörnyeteg támad és már majdnem végzett a lánnyal is mikor ismeretlen okok miatt a szörnyeteg menekülni kényszerült. A lány épp csak meglátogatta a szüleit, amikor a szörnyeteg rájuk támad. Egy kicsit öreg volt hozzánk. Mondjuk úgy túlságosan öreg. Majdnem húsz éves. Mi nálunk a legöregebb diák tizennyolc.
- Kedves Evelyn, végre magadhoz tértél. Mi történt? r11;Kérdezte Dumbeldorf.
- Nem. Nem nagyon emlékszem rá. A szüleim?
- Sajnálom, hogy nekem kell közölnöm, de meghaltak. De keresztanyád Meggalagony biztos örül a látogatásodnak.
- Nekem nincs már hol élnem.
- Tudom kedves lányom és azt is, hogy keresztanyád megtesz érted mindent. Én magam is így fogok tenni. Hisz nagyapád, akirõl tudjuk nagyon jól nem természetes életet élt nagyon jó barátom volt.
- Majd élsz nálam, a nyári szünetekben. És amíg veszélyben vagy itt fogsz tanulni, van még egy pár dolog, ami rád ragadhat. - Mondta Meggalagony.
- Mit kereset nálad az a szörnyeteg kedvesem? r11;Kérdezte Albus Dumbeldorf.
- Nem tudom, azt mondta értékes. Sokkal értékesebb, mint a bölcsek köve. Különleges ereje van és az, akinél van, azt megvédi mindentõl. De nem tudom, mi lehet ez.
- Zafír Withe ,õ volt az .Csak sejteni tudom mi kellet neki.
- Elképzelni sem tudom, hogyan sikerült kiszabadulnia a tükörbõl. Még inkább az Azkabanból és megkeresni minket. De utoljára azt mondta, köszönjem Harry Potternek.
- Hát különös ügy ez. Még inkább azért is, mert az a nõ a legszigorúbb büntetést kapta. Tükörbe zárták és a legsötétebb, legelfeledettebb helyre rakták. Kérlek, amíg rá nem jövünk ne nagyon, járkálj el.
- Ó Dumbeldorf professzor ez nem lesz nehéz neki. Evelynnek leginkább a bájital mesterségét tanították, de ha arról van szó a pálca használatba is gyorsan, beletanul.
- Ne féljetek, nem vagyok Harry.
- Mit mondtál, kedves Mcgalagony? Bájital? Az remek-remek. Legalább valaki majd Hermiónén kívül is meg fog szólalni azon az órán és legalább kedves professzorunk sem fog, mérgelõdni.
Tinával hamar jó barátok lettek de tõlünk más merre volt Evelyn lakosztálya egyedül volt nem volt vele senki nem aludt egy hálótárssal sem. Õt különhelyezték el, de egyébként minden órán meg kellet jelennie és ugyan úgy velünk reggelizett ebédelt és vacsorázott. Azért én is jól összejöttem vele. És ahogyan észrevettem az õ megjelenésével a bájital óráink egyre hangulatosabbak lettek. Noha már hozzá szoktunk Piton professzor mogorva viselkedéséhez, de amint meglátta Evelynt valami megváltozott. Mindig felszólította õt. Ez nem igaság én is tudtam a válaszokat. De valami mégis volt. Lehet csak azért volt ez a különleges megnyilvánulás, mert Evelyn sokkal többet tudott nálunk. Drácónál kimutatta professzorunk azt, hogy kedveli. Evelynnél ez más volt. Az órákon hosszasan bámulta és egy nap se telt volna el, hogy nem szólította volna fel. Lehet, hogy akkor csak én voltam az egyedüli, aki gyanakodott de minden esetre barátaimnak mindenrõl beszámoltam. Egyik nap Tina rohant hozzám és valamit a fülembe súgott. Ront és Harryt elrángattam a könyvek felõl és egyenesen a könyvtárba, rángattam õket. Beléptünk a könyvtárba és elkezdtem keresgélni. Harry érdeklõdõen hozzám jött és megkérdezte miért is, vagyunk itt.
- Harry keres olyan könyvet, amiben benne van a világ összes kristálya. Végül Ron meg is találta.
- Itt van Hermióne, de mit is keresünk.
- Egy kékes színû kristályt. Tina nem nagyon hitt a szemének, mert azt mondta ezek a legritkább kristályok a világon. Itt is van.
- Olvasd csak Hermióne mit, írnak róla. -Mondta Harry.
- Anygal kristály. Különleges erõvel bír. Az, aki védelmezi mindentõl, megvédi. Minden átoktól és méregtõl. És az, aki a közelében van azr30;.
- Mond már.
- Az megfiatalodik.
- De Hermióne ezt nem értem mi a barátai vagyunk!
- Nem így értettem Ron. Az, aki érdeklõdik iránta nem a kõ iránt a hordozója iránt az, elkezd lassan fiatalodni. Minnél erõsebb a kötõdés annál jobban láthatóvá válnak fiatalodás jelei. Rossz kezekben, rossz varázslattal az örök élet és szépség kulcsa is lehet. Ilyenbõl csak három van. Egyet már meg kellet semmisíteni, mert majdnem rossz kezekbe került. Egyet egy különleges varázsló õriz, akirõl nem írnak és egyetr30;
- Mi a baj Hermióne.
- Harry ezt nézd meg. Mcgalagony! Õ kapta a harmadikat, de nem hozhatta a Roxfortba így elrejtette.
- Evelyn!
Megjelent a lány és nagymosollyal elõvette a pálcáját. Rámutatott Harryre és mérgesen ennyit mondott.
- Experto Emendum Hermendina. Repüljön a kíváncsi boszorkány.
Erre mind a hárman egyenesen kirepültünk a könyvtárból. Az már csak a véletlennek köszönhettük, hogy egyenesen Piton Professzor lába ellõtt érkeztünk meg. Õ meg szintén nagy mosollyal megszólalt látni lehetett arra, hogy mindi erre vágyott.
- Nos Potter, Wesley és persze Gringer kisasszony. Már megint olyanba ütik az orrukat, amihez semmi közük nincsen. Én mondom, most megismerhették a kíváncsiság rossz oldalát. Evelyn viszont egybõl elment, mikor elkezdett minket Piton kioktatni. Ezek után egy jó ideig nem is láttuk õt csak órákon. De akkor sem volt túl barátságos. Lehet ezúttal tényleg túl messzire mentünk. Majd egyik nap Hagriddal ki kellet mennie a tiltott rengetegbe. Abba a sötét erdõbe, amibe én magam is rettegtem bemenni. Egy különleges virágot kellet keresniük, aminek a közepén egy kristály van. Valaki megbetegedett és ez volt az egyetlen ellenszérum. Azt hitték, hogy Evelyn betegítette meg. Mert csúnya dolgokat mondtak rá. Valaki ugyanis elkotyogta, hogy a szülei aranyvérûek és az ilyen, ha sárvérükkel barátkozik, az meg lesz átkozva, vagy már megvan. Evelyn ebben legalább hasonlított Harryre mert õ sem tûrte, ha vérszerit különböztetik meg a varázslókat. De Evelyn nem csinálhatta az átkot , hisz ilyet csak gonosz varázslók ismertek. Bármi is volt csak õ ismerte milyen virágot kell szedniük. Ám kinn az erdõben nem várt dolog történt. Hagrid épp a virágot kereste, nem messze állt a lánytól, aki épp egy kicsit megpihent. Megfigyelte a tavat, ami mindig is titokzatos volt neki. Most látta harmadjára a tavat régebben is volt már itt de akkor még a tündéreknek kellet segítenie. Amikor hirtelen felpillantott. Piton professzor épp kísérletezett valamin. De már jó ideje nézte a lányt. Komolysága és határozottsága most sem változott. Odajött hozzájuk.
- Nocsak. Hagrid! Mit kertek idekinn?
- Nem halotta mi történt ma?
- De igen. De szerintem nem Webster kisasszony mûve. Hisz mint jól tudjuk nem õ az egyedüli, aki utálja, ha így beszélnek róla. Vagy tévednék? Kisasszony?
- Nem professzor úr.
- Nos. Most ön a legérdekesebb pletyka anyag a diákok számára, és nem Potter. Lehet a fiúnak ez sokk volt, és õ okozta az átkot.
- De professzor úr! r11; Csattant fel Hagrid.
- Jól ismerem Harryt. Õ sohasem tenne ilyet! És ilyet csak gonosz varázsló mûvelhetett, valaki ólálkodik a Roxfortba.
- Lehet. De én még mindig azt mondom. A hírnév nem minden és Potter túlságosan is híres, mindenki szemébe. Nos Hagrid mint látom, nem találja a bíborszínt. Jobb lesz, ha Webster kisasszonynak én mutatom meg a virágot. Maga pedig mennyen vissza. És figyelje Potter mert szerintem nem mindig, mond igazat. Ez az én véleményem.
- Igen is professzor úr. Ebbe sajnos igaza van. Harry mostanába túlságosan titokzatos.
- Figyelje inkább az erdõt ,az való magának.
Miután Hagridot elnyelte az erdõ, Evelyn szó nélkül körülnézett. Mikor megtalálta a keresett virágot, elõvett egy kis barna zsákocskát és abba rakta bele a virágokat.
- Ne segítsek kisasszony?
- Nem kell köszönöm. Inkább foglalkozzon azzal, amiért jött. Én magam jól ismerem a bíborszínt. Ez egy különleges virág. Egy rózsa, aminek a közepén egy vöröses színû ritka értékes kristály van, ha már eléggé felnõtt a virág, akkor lehet látni a kristályt.
- Ha órán lennénk, ezért tíz pontot kapna. Jó megfigyelõ ilyet nem nagyon írnak tankönyvekbe.
- Talán ez bántja a többieket. A Griffendélbe raktak. Miért?
- Apád Mardekáros volt anyád Griffendéles, ezen ne csodálkozz ezen. A keresztanyád a Griffendél vezetõje ezért raktak oda.
- Honnan tudja ezt?
- Meggalagony elmondta mikor megkért arra, hogy félszemmel vigyázzak rád. Hisz én is tanár vagyok .
- Nem azt említette, hogy senkit se fog babusgatni?
- Ez nem az. Rosszul tudja. Maga most olyan híres, mint Potter. Magára vadászik az a szörnyeteg és nem Potterre. Az elsõ hat év után ilyet is megélek.
- De nem akarok híres lenni.
- Pedig az, amire vigyázz az teszi azzá, amit nem akar.
- Maga túl sokat tud!
- A viselkedése árul el magáról ennyit. A diákokat messze elkerüli. És igyekszik mindig eltakarni azt, amivel megbízták. De jól tudjuk mind a ketten, a kristály csak egy embert, enged közel a vigyázóhoz és ennek az embernek szerelmesnek, kell lennie. Pont ezért fiatalodik meg. Pont ezért vigyázza õt is a kristály. Nem is kell hordania, csak szeretnie kell. Maga ritkaságot hord és ez nem csak engem, érdekel. Mindenkit. Bele értve Harry Potter is.
- Potter megszerezheti?
- Nem hisz õ már szeret valakit. És ugyan úgy Wesley se és Granger sem. De rajtuk kívül még sok a diák. És egyiküknek csak kell. És az a baj más módon is elvehetik magától.
- De én mégis nem attól félek.
- Hát mitõl?
- Attól, amit híresztelnek, amit magáról meg rólam mesélnek. Nem akarom bajba keverni.
- Nem teszi azt.
- Nem illek én magához, nem vagyok én magához való. Maga olyan komoly és annyi mindent tud. Jó az magának, ha egyedül van és én is . És most vissza akarok menni.
A professzor csak bólintott. Összepakolt és visszaindultak. Egy szót sem szólt a lányhoz. Rögtön ahogy beléptek a kapun eltûnt mellõle. Mintha csak egy szellem lett volna. De valami megváltozott. A lány, ahogy felfelé sétált könny csillant meg a szemébe és én ezt pont láttam, amikor a többiekkel épp aludni mentünk. Odasiettem hozzá, de csak három lépés távolságnyira álltam, meg ahogy szoktam.
- Mi a baj?
- Semmi. Csupán nem igaz az amint mondtak a varázsvilágról.
- Miért?
- Nem történhet meg minden.
- Mi van?
Erre rám nézet és így szólt.
- Rá érsz?
- Persze.
Beléptünk a szobájába majd leültünk az ágyra és mindent elmondott.
- Én õrzöm az angyal kristályt. Zafír miatt bíztak meg. És bár húsz évesnek látszok egy kicsit örgebb vagyok. Egy r11; két évvel.
- Most már értek mindent. Nem mondom el senkinek, amit most itt elmondtál. De az egyáltalán nem igaz, amit elmeséltél. Nem döntheted el kihez, illesz. Vagy kibe szeretsz bele. És mivel csak átmenetileg vagy itt nálunk bárkibe beleszerethetsz. Érted? Te nem vagy diák! Így ha tanárt szeretsz meg nem fognak csúnyán rád nézni. Csupán egy darabig biztos titkolnod kéne a diákok elõl azok tuti fix nem, értenék meg. De mi is a baj?
- Mindneki utálja õt, mindneki. És nem mindenkit kedvel. De én Draco után én vagyok a legkedvesebb. És van még egy bajr30;.
- Piton professzorról beszélsz? Nohát! Ki gondolta volna.
- Mire gondolsz.
- Nem tudom. Figyelj, majd ha rájövök. Elmondom, oké? Mi a másik baj.
- Ne mond el senkinek. De nem csak azért vagyok itt, mert idehozott Hagrid, de azt még nem mondhatom el.
Ezek után Evelyn visszatért önmagához és még egy kicsit mesélt magáról. Valahányszor végig ment a folyosókon mintha csak kedves professzorunkat láttam volna. Egyik nap Ron meg is jegyezte ezt, ám pont rosszkor, mert Evelyn épp felénk közeledett.
- Ez kész ez a lány. Olyan mintha Piton lánya lenne. Ez kibírhatatlan!
Erre fellökte és felsietett a szobájába. Aznap nem is láttam. Egyre jobban zavart ez, hisz közeledett a Helloween és bár legelsõ éveinkbe nem volt bevezetve de most már bált is tartottunk. Mindneki beöltözött és ünnepeltünk egy jót. Mindegyikünknek volt valakije de mikor Evelynt elhívtam, azt mondta nem lesz ott meg nincs is ruhája. Elegem volt és bár megígértem, hogy nem mondom el senkinek. Elmentem a legmélyebb pincébe, ahol Piton professzor épp a könyveket bújta.
- Tanár úr.
- Gringer kisasszony. Mi dolga van itt?
- Evelynrõl van szó. Nem akar eljönni a bálba.
- Miért. Nincs ruhája?
- Szerintem maga miatt. Hazudott magának.
- Mivel kapcsolatba?
- Azt mondta magának, hogy nem való magához ez nem igaz. Maga is tudja ezt.
- Gringer kisasszony köszönöm szépen az információkat, de mint tudja mindegyik bált ezt is végig, fogom nézni. Partner nélkül. Köszönöm és most elmehet.
Feladtam. Bár Evelyn kapott egy gyönyörû szép ruhát Mcggalagonytól. Mégis nem volt hajlandó elmenni. Ám a bál napján mikor megláttam a diákokat, és a tanárokat reménykedtem. Kedves professzorunkat hamar felismertem, szokásához hívén hosszú fekete ruhát viselt és álarcot. Ha nem ismerném, azt mondanám, õ a kaszás. A party lassan elkezdõdött ám hirtelen csönd lett mikor a terembe belépet, Evelyn. Hosszú fehér ruhájában és fehéres maszkjába tündérhercegnõre hasonlított. Hosszú haja, ami a háta közepéig ért most elösször ki volt engedve. Elmosolyodott és jó estét kívánt. Mindenki lefagyott, mindenki beleértve professzorunkat is. Tátott szájjal bámult a lányra. Lassan az ablakhoz ment majd tovább folytatódott a zene és a tánc is. Piton már jó ideje bámulta a lányt a táncoló tanulók köreibe, de egyszer csak megjelent mellette egy kicsit pihenni akart de ezt ki is használta Piton.
- A barátnõd volt nálam. Tegyél, lakatott a szájára, mert még elkotyog olyan dolgokat, miket talán nem akarsz vissza hallani.
- Mirõl beszél?
- Arról, hogy hazudott nekem . Nem te döntöd el azt ki a barátod és ki az ellenséged.
- Megválogathatom a barátaimat.
- Kérem, jöjjön velem. Mutatok valamit.
Erre kisétáltak az iskola hátsó kertjébe. Sötét volt és egyedüli világításként a hold volt a felelõs. Beértek az üvegházba és mutatott neki egy rózsaszínû virágot.
- Mi ez?
- Hát nem ismeri fel? Mit tanítottam magának? Angyal rózsa. Még igen fiatal. Ennek a virágnak a közepén van az angyal kristály. Kevés van ilyen a világon. Három. Kettõ megsemmisült és ennek még kell leglább három év, hogy akkora kristállyá váljon amekkorát, véd.
- Gyönyörû virág.
- Igen. Én még itt maradok, de te menjél vissza.
- Nem akarom itt hagyni.
- Hagyjon most.
Evelyn mégis közelebb lépett és riadttan vette tudomásul azt, hogy életében elösször közelebb léphetett bárkihez. Belenézett a professzor fekete szemeibe és kérdõen rá nézet.
- Mi a baj? Talán a kristályod közelebb engedet. Ez nem a véletlen. Azóta szemmel tartalak, amióta csak megláttalak. Megkedveltelek, pedig én egyáltalán nem tudok kedvelni. Szeretek rossz lenni Én soha sem kívántam azt, hogy körül járjon egy nõ. De ugyan akkor mégis férfi vagyok, nekem is vannak vágyaim.
- Ez nem nagy baj.
- Most már nem az? Kisasszony, jó lenne, ha eldöntené mit is, akar.
Erre megfordult és visszaindult.
- Kérem,r30;
Megállt, ránézett és felé nyújtotta a kezét. Majd magához rántotta úgy, hogy az orruk hegye érintette egymást.
- A szüleid nem tanítottak meg a legfontosabb szabályra? Ne könyörögj senkinek fõleg ne férfinak.
- Nem fogok könyörögni .
Erre megcsókolta a férfit. A sötétség minden reszketésüket eltakarta. Piton gyengének érezte magát és sebezhetõnek még soha senki nem csókolta meg õt ilyen szenvedéllyel. Mikor elhajolt tõle a morcossága valahogy eltûnt maradt csak a komoly arc.
- Jobb lesz, ha vigyázz az érzelmeivel még a végén teljesen elragad magával. Megfogta a lány kezét.
- Kedvel? Kérdezte Evelyn.
- Igen.
- Akkor nincs mitõl félnem. r11;Közben lassan visszasétáltak.
- Tudom, hogy miért küldtek el akkor. Nem tetszett Albusnak, az, ami kettõnk között volt. Magát megbüntették. Megértem, hogy fél. Pont ezért nem akartam magának bajt.
- Maga mindig butaságokat beszél. ráadásul forró fejû is. De tudja mit? Szeretem ezt a stílusát.
- Nem akarom, hogy megint baja legyen!
- A sebeim már begyógyultak, bár néha még fájnak. Szerencsére a tanári állásomat is visszakaptam, hála a maga apjának. Tudja azt, hogy a kõ mit mûvelt velem?
- Fiatalodik?
- Igen. Nézzen csak rám! Hat éve nem láttam, gyönyörû vagy és fiatal. De amint eltûnt a kor és az évek múlása ilyenné tett. Ilyen, sötét és mogorva emberé. Nem mintha nem lettem volna az, de csak ön tudja milyen, vagyok. De egyelõre nem akarok többet adni magamból. A múlt túlságosan fáj.
- Malfloyal mi lesz?
- Bárkit megkaphat, miért pont te kellenél neki?
- Mert nálam van valami, ami miden vágyát teljesítheti.
Sosem érzett ekkora féltést még a férfi nem mondhatta a lánynak, akkor nem ö lenne. És Perselus Piton az utolsó pillanatig ön maga akar lenni. Komoly és határozott.
- Ne féljen, megvédjük magát.
- Tudom, hogy az én hibám, amiért magát megbüntették. Így megértem, ha kerülni akar.
- Jól figyeljen ide. Én csókoltam meg magát akkor én közeledtem önhöz. Úgyhogy kérem ne magát, hibáztassa.
Nem beszélgettek többet, visszasétáltak. Egész éjjel együtt táncoltak. Bár Evelyn néha odajött hozzám beszélgettünk de egyáltalán nem akarta elmondani hova tûnt. Este felé még jó pár diák ott maradt Harry is Ron is. Én elindultam lefeküdni mikor láttam, hogy Evelyn és új barátja épp felfelé sétálnak. Evelyn szobája elõtt meg egy-két szót váltottak majd a professzor elment aludni. Evelyn még sokáig figyelte eltávolodó alakját. Tudtam, hogy ez a nézése még sokba fog kerülni. Másnap reggel Albus Dumbeldorf hívatta magához Pitont. Mikor bekopogtatott ott volt Minerva Mcgalagony is.
- Oh, Perselus bújj be. Tudom, hogy közöttünk nem igazán jó a kapcsolat de hát nem is akartad te ezt. Én meg nem erõltettem. De akkor, ami történt azt jogosan tettem. Egy diákunk látta meg azt, amiért késõbb elkaptak és rádrótták a büntetést.
- Jó. Én is tudom mi történt Albus, de akkor miért hozod fel?
- Tudnod kell, az, aki az angyal kristályt hordozza egyedül, kell lennie. Férfiember nem közeledhet felé. Sajnos akkor a kristály veszítene erejébõl, hisz két embert kéne védenie. És akkoriban tudod ki, még elég erõs volt ahhoz, hogy mind a kettõtöket elpusztítson. Ráadásul az iskolai törvény miatt tanár és diák kapcsolat nem nagyon születhetett. De mostr30;
- Megint halottuk egy diáktól, hogy Evelyn és te eléggé megkedveltétek egymást. A régi érzelmek feltörnek és ezzel semmi gond, nincs, ha nem lenne az a jóslat, amit mostanába újból látok a csillagokban. r11;Mondta Minerva.
- Miféle jóslat? r11; Kérdezte Piton.
- Mikor Harry Potter megszületett mindenki azt mondta õ a legnagyobb, õ a különleges. Annyira elvakított minket, hogy nem vettük észre Harry mellet egy másik csillag is születendõbe van. És akkor, amikor eltiltottalak Evelyntõl akkor Harry életét rendesen megkevertem.
- Mirõl beszélsz?
- Harry nem lesz mindig itt velünk. Egy nap majd jön valaki, aki erõsebb lesz. És ettõl az embertõl kéne megvédenie annak, aki még egyelõre az én hibám miatt nem él.
- Perselus, Albus azt próbálja elmondani, hogy az õ hibája miatt most Harry nagy veszélyben van, mert nem él a lányod. Evelyn és a te gyermeked, Kitty. Õ neki kéne megvédenie Harryt. Sokkal híresebb lett volna. Hisz legyõzte volna Zafír Withet. Aki legalább akkora varázsló, mint Woldemorf.
- Nem akkora Minerva. Ugyan olyan erõs csak. Õ volt Woldemorf kedvese és õ is lesz. Szeretném, ha tanárként vigyáznál Evelynre és ezeket szem elõtt tartva, igyekezz ne nagyon beleavatkozni az életbe. Én már jól megkevertem a jövõt. Nem kell még jobban megbolygatni.
- Ennyi?
- Igen. Csak ezért hívtalak.
- Most órám van.
- Persze menj csak.
Az órára késve érve nem igazán volt önmaga. Nem tudod rendesen órát tartani így a könyvünkbõl részletett adott majd kitávozott a terembõl. Nem csak én, Evelyn is észrevette valami nincs rendbe Pitonnal hiába is, titkolja. Bár mindenki tudja, hogy mennyire jól tudja álcázni az érzelmeit Evelyn mégis felállt és elindult az ajtó felé. Draco erre gúnyosan megszólalt.
- Hova mész Webster? A professzor azt mondta, maradjunk itt!
- Fogd be Malfloy. Csak kihasználod õt.
- Nézzétek! A kis csajnak az öregebbek jönnek be.
Erre Evelyn hirtelen odalépett Malfloyhoz megszorította úgy a tanárját, hogy a gyerek majdnem megfullad és aztán dühösen a képébe, mondta.
- Idefigyelj szarrcsimbbók, te még beszélni tanultál mikor én már a Mardekárba tanultam. Úgyhogy jó lenne, ha megválogatnád a szavaidat. Mert ha velem kezdesz ki jó, ha tudod én voltam a harmadik legjobban tanuló diák.
- Ez egy kicsit túlzás volt nem. r11; Mondta Monstró.
- Lehet, de akkor is Én a Mardekárba jártam és jóval idõsebb vagyok. Jó lenne, ha nem szólnál bele a dolgaimba. Még mindig nagyobb hatalmam van.
Erre kiment és becsapta maga mögött az ajtót.
- Hülye liba, hogyan lenne õ öregebb? -Mondta Draco.
- Draco, Evelyn huszonhárom éves akár hiszed akár nem. r11;De amint kiejtettem ezt a számon, mindenki falfehéren nézett rám és több ezernyi kérdést zúdítottak rám. Végül ki kellet menekülnöm az osztályból Harryvel és Ronnal. A klubhelységbe igyekeztünk, amikor megláttuk Evelynt épp Pitonhoz próbált közeledni.
- Miért nincs órán?
- Mert maga sincs ott.
- Maga ne érdeklõdjön az én problémáim után, úgysem tudja megoldani. Mert ezeket legtöbbször én sem tudom.
- Tanár úr. Maga a kedvence ezt ön is tudja. Azt is nagyon jól tudja mennyire önfejû, vagyok. Ezért bármit is mondott most elengedem a fülem mellet.
- Ó. Igen. emlékszem még mennyire önfejû.
Ám mikor kinézett az ablakon egy sötét alakot látott az iskola területén mászkálni.
- Idegen ólálkodik az iskola területén. Menjen azonnal a szobájába. Én a gyereket visszakísérem a többi tanárral együtt.
Evelyn nem mondott többet elment mellette és gyorsléptekkel siettet a szobájába. Sose volt még ennyire engedelmes amennyire most volt. Mi is siettünk vissza, hisz valahogy mind a hárman éreztük a gonosz jelenlétét. Evelynhez mentünk úgy éreztük, legalább addig sincs egyedül. Hamarosan megjelent Mcgalagony. Evelynfelé fordult majd ijedten remegõ hanggal segítséget kért tõle.
- Evelyn egy diákunk ismeretlen okok miatt egy jeges tükör fogságába esett. Tudod, mit lehet ez ellen tenni?
- Persze. Lélek tükör. Kiszívja a félelmeid és zárva tart, amíg le nem gyõzöd azokat. Zafír bûbája az egyik legrosszabb mind között.
Erre felállt és elindult Mcgalagonnyal. A diák a Hollóhát klubhelységébe sietett de a folyosón elkapta Zafír. Evelyn mikor megpillantotta a diákok ijedt arcát a megfagyott fiúhoz sétált majd megkérte, állítsák fel és tartsák, amíg õ a ruhája alól felfedte a kristályt. Látni lehetet, hogy egy kicsit fázik a hasa, de segíteni jött, nem érdekelte a hideg. Mikor megláttuk a követ csak bámulni tudtunk. Sohasem láttunk ilyen különlegességet. .
- Kristály, kristály ék kék szín kristály. Szabadítsd meg ezt a szegény árvát a kegyetlen átoktól mely mindenkit, fenyeget, amit Zafír küldött ránk.
A tükör erre széttört. Evelyn a gyerek felé hajolt, megnézte minden rendbe-e van. Majd felállt visszatakarta a kristályt és ennyit mondott.
- Itassanak meg vele bíborszín virágból nyert folyadékot. Attól két nap alatt rendbe jön és legalább addig is mélyen, kialussza magát.
Ezek után lassan visszasétált a szobájába. Csak egy pillanatra láttam az igazi arcát azt, amelyet a kristály eltakar tõlünk. Hosszú szõkés haja, komoly felnõttes arca mely tele volt félelemmel. Karcsú vékony testét, melyet soha senki sem érintett. Senkis sem, ezt nem mondhatnám. Tudtam, hogy valamit eltitkolnak már sejtettem mit is, titkol Piton elõlünk, de többet kellet tudnom róla. Valami hajtott. A következõ nap nem nagyon kezdett ki senki sem Evelynnel. Még Draco is befogta a száját. Amit tegnap látott úgyérezte meghaladja az õ tudását is, ami viszont nem kevés. Ismét a könyvtárba siettem, de tudtam ott nem nagyon, találom meg azt, amit keresek. Így segítségül hívtam Harryt, hogy nézzen körül egy kicsi. Meg is találta azt, amit kerestünk a tiltott könyvtárba, ahova diák nem léphetett be. Ilyenkor nekem is jól jönne az a láthatatlanná tévõ köpeny.
- Nézzétek benne, van azok nevei, akik elkövetek valamit. Benne van Sirius is.
- Örülök, hogy megtaláltad a keresztapád de Piton?
- Õ is benne van, de nem követett el akkora dolgot.
- Olvasd!
- Jól van Hermióne olvasom.
- Perselus Pitont hat évvel ezelõtt elítélték és korbácsütéssel megbüntették. Majd két hétre az Azkabanba záratták. Megszegte az egyik legszigorúbb törvényt melyben az állt, hogy diák és tanár között semmilyen szerelmi viszony nem lehet. Noha csak egy csókról van szó, de ezzel veszélybe sodorta az angyal kristály õrzõjét, akihez soha senki sem érhet. Soha egyetlen egy férfi nem szeretheti. Mert azzal az angyal kristály elveszítené hatalmát és így a hordozója és akkor a diákok veszélybe, kerültek volna Woldemort miatt. Aki akkor élte fénykorát. Miután Piton letöltötte büntetését Nicolas Webster, Evelyn Webster apja, a mágia ügyi minisztériumba visszakérte Perselus Piton tanári állását. Webster azzal indokolta kérelmét, hogy ha már híres apja, aki Nicolas Flammel volt, sok évig szolgálta õket legalább ennyit tegyenek meg érte. Soha senki sem sejthette volna, de ezzel a határozással megváltoztatták a jövõt. Evelynt elküldték Pitontól messze, hogy elfelejtse. Bár mindenki sejti a szerelmet kettõjük között nem lehet eltépni. Még nem születhet meg a gyermek kit megjósoltak. Addig nem, amíg tudjuk ki kedvese, aki egyben legjobb diákja él.
- Van más is?
- Csak egy megjegyzés az alján.
- Azt írja: Ifjabb Nicolas Flammel azért nem vette fel apja nevét, mert nem akarta veszélybe sodorni a családját. Apjának így is sok problémája volt. Így felvette felesége nevét kirõl tudni, kell, hogy árva gyermek. Tündérek nevelték fel és õk adták neki a Webster nevet, ami annyit jelent az õ nyelvükön, angyal. Evelynre áldott gyermekként néznek rá. Neve csupán annyit jelent szenvedély. Evelyn hat éves korába megölt egy sötét varázslót, aki Woldemort parancsára gyilkolt. Az õ feladata lett volna, hogy megölje Evelynt de így a lány bekerült a legveszélyesebb varázslók könyvébe.
- Hát ez túlzás. Mindjárt korbácsoljuk is meg. Ez sokk nekem. Egy hatévessel így elbánni.
- Ron néz körül jobban nem mindenki, jár úgy, mint Harry.
- Ez igaz.
Három nappal késõbb megint megfagyott egy gyerek. Evelyn persze megint segített. De ami utána történt mindenkit megrémisztett és a Dumbeldorf már azt tervezgette, hogy a diákokat haza küldi. Több megfagyott diák is volt és mire Evelyn mindenkivel végzett már jó késõre járt legutoljára Dracót mentette meg a tükör fogságából. De valamiért úgyérezte meg kell látogatnia Pitont is, túl sok Mardekáros diákot ejtett most Zafír. Piton ajtajától nem messze borzasztó látvány tárult a lány szeme elé. A kõ véres volt. A tanár ruhája szét volt szaggatva mintha kutya marcangolta volna meg. És hátán a begyógyult sebek most megint ott virítottak mintha valaki gonosz mágiával feltépte volna. És ráadásul olyan láza volt, hogy Evelyn egybõl pánikba esett. Valamennyire felsegítette a professzort a földrõl. Ám mikor az ajtaja elé értek tudta kell a belépési kód. Minden tanárnak volt ilyesmi az ajtaján.
- Professzor ne tudok addig magán segíteni, amíg nem enged be minket.
- E-emendum, lamenis, ekto.
Erre az ajtó kitárult. Evelynnek nem volt ideje megbámulni a szobát. A kádba levette róla a széttépett ruháját. Csak a nadrág volt rajta de az is elég koszos állapotba volt. Gyorsan kiszalad, és mikor meglátta a bájitalokat és a minden féle gyógyszert, gyógynövényt és kenõcsöket egy üvegszekrénybe meg tudta volna csókolni. De az idõ szorította. Igyekeznie kellet, Pitonnak túl magas láza volt. Mikor visszaért hozzá egy kicsit visszanyerte a tudatát.
- Mit mûvel velem?
- Lemosom a hátát gyógynövény összetevõkkel. Úgy ahogy maga tanította.
- Borzasztó ugye?
- Micsoda?
- A sebek a hátamon, és a mellkasomon.
- Megbüntették miattam. Számomra ez nem borzasztó, inkább szégyenlem magam.
- Mondtam már, hogy nem a maga hibája. Nem fogja fel?
- De.
Erre kicserélte a véres vizet, amiben a férfi ült és ujjból elkezdte mosni a hátát, amíg a víz folyt. De a láz megint elhatalmasodott rajta.
- Emlékszem, még amikor belépet a nagykapun az apjával. Milyen kicsi volt, és mégis nem ismert félelmet. És amikor a teszleg süveg beosztotta a házamba annyira örült az apja a hírnek.
- Maradjon nyugton, kérem, így nem tudom ellátni a sebeit.
A professzor nyugton maradt, de nem tudta abba hagynia múlt emlékeit.
- És amikor megtiltottam magának, hogy abba a könnyû fehér hosszú ruhájában mezítláb sétálgasson a parthoz.
- Igen emlékszem. Nyelvet nyújtottam magának, mert idegesített az atyáskodó viselkedése.
- Eléggé idegesített maga is. Nem az apja akartam lenni, csupán vigyázni akartam magát, maga túl lobbanékony.
- Akkor ön biztos a nyugalom ne továbbja ön is felidegesített egy párszor.
- Mikor Viktorió bántani akarta magát, miután meghallottam szörnyû féltékenység fogott el. Én túlságosan kedvelem magát, hogy osztozkodjak mással ezért is csókoltam meg magát.
- Maga lázas, badarságokat mesél. Jöjjön már elõkészítettem a láz ellen a gyógyszert, a sebeit betekerem, tiszta kötszerrel.
Ellátta a sebeit, majd megitatta vele a gyógyszert. Ezek után jól betakarta és figyelte az állapotát. De mielõtt a professzor elaludt volna még beszélt Evelynhez láz álmába.
- Maga a legcsodálatosabb angyal, akivel valaha találkoztam. Annyira kívánom, bárcsak együtt lehetnénk.
Evelynt megdöbbentették ezek a szavak hallatán, de egy kicsit megnyugodott mikor Piton végre elaludt. Evelyn az ablakba ült és ott várt, amíg a professzor rendbe jött. Már hajnalodott mikor a professzor ébredezett. Evelyn odasétált hozzá majd megnézte a homlokát.
- Rendben, nincsen láza.
- Zafír ez az õ mûve volt.
- Igen. Tudom.
- Beszéltem?
- Elég sokat.
- Mirõl?
- Leginkább rólam.
- Gondolom az nem újdonság magának.
- Tényleg féltékeny volt?
- Eléggé. Még akkor is, ha a kristály megvédett. De tudom nem helyes az, amit teszek.
- Már nem vagyok a Roxfort diákja. r11; Nézett rá mérgesen. Ma feküdjön. Eléggé elfáradt.
- Nem lehet, órám van.
- Elfelejti azt, hogy én magam is tanárnak készültem. Maga miatt.
- Igen. r11;Elmosolyodott. r11;Emlékszem rá. Azt mondta, azért akar tanár lenni, mert én vagyok a példaképe. És felnézz rám.
- Akkor feküdjön. Én majd bemegyek az órájára.
- Kérhetek magától valamit?
- Igen.
- Megsértõdne, ha egyszer nem így beszélnék magához?
- Engem nem zavar, de már különbe is megszoktam magától.
Erre felült és a szemébe nézett. Sokáig tanulmányozta a lány arcát, fáradt szemeit és kedves arcát.
- Angyalarcú, és annyira jószívû. Vajon megérdemlem ezt?
- Hadd döntsem én el kivel érem magam jól.
- Szenvedély. Evendum tatem raroim. (Nagyon vigyázz magadra)
- Szeszej lemennem. (Vigyázok mester)
- Tetatem lemen ekori. (Tudod, hogy szeretlek)
- Lemen i. Dej nemen mernem Zefírre. Kenszen emon nemen. (Én is szeretlek. De addig, amíg Zafír él. Nem viszonozhatom érzelmeidet.)
Erre kiment. Ez volt az õ nyelvük, amit senki sem ismert. Melyet senki sem beszélt. Ezt a nyelvet még maga Draco Malfloy sem ismerhette. Ez egy õs régi nyel melyet õsi nép beszélt egykoron mikor még a varázslók nem tettek különbséget sárvérûek és aranyvérûek között. Evelyn és Piton között hat éve tart a beteljesületlen szerelem. Hat éve szenvednek, reménykednek és bíznak a jövõben. Mikor Evelyn belépett órát tartani egy pillanatra, ha nem ismertem volna azt hittem, volna, hogy Piton lép be hozzánk. Ugyan az a mozdulat, ugyan az a stílus de most valami még sem illet a képbe. Nem volt nála az angyal kristály. Legalább is nem hordta. Öregebbnek nézett ki. Most láttuk elõször igazi arcát. Senki sem ismert rá, így mintha egy új tanár lépett be hozzánk. Megállt ott, ahol álltalába Piton szokott ,majd rákezdett mondandójára.
- Jó reggelt. Ma Piton professzor nem tud veletek lenni. Gyengélkedik. A nevem Liliam Nina Evelyn Flammel. Én is szintén bájitaltant tanítok. Most nem rég tértem vissza a tanulmányi utamról és úgy gondoltam nagyapám régi jó barátját meglátogattam. Megnézem az iskolát melyhez olyan sok emlék, köt. Szívesen voltam itt a nagyapámmal.
- Liliam Nina Evelyn Flammel? r11;Nevetett Malfloy. r11;Ha nem lenne tanár, még azt hinném, hogy Webster áll velünk szembe.
- Tenttej nemej. Malfloy. Kikikem edmunode szerten-e titim?
Erre mindenki rámeredt majd nagy mosolyogva lefordította nekünk.
- Malfloy. Te is szarcsimbók. Honnan tudod, nem én vagyok-e az?
Erre mindenki felnevetett.
- Ma választhattok. Új bûbáj vagy netalántán ez a nyelvi ág érdekel?
Mikor kijöttünk az óráról Ron akkorát sikított, hogy majdnem kiugrottam a ruhámból.
- Atya úr isten. Ez az óra baró volt. Többet is lehetne beteg Piton.
- Ron ne mondj ilyet. r11;Mondta Harry. r11;Az éjjel halottam, hogy Zafír talált rá, mert kereste Evelynt. De Piton megvédte nem árulta el sem, a kristályt sem õt hol van. Állítólag olyan varázslatot mondott rá, amitõl a régi sebei ujjá születtek azért, hogy emlékezzen arra mit kapott, azért amiért szerette õt.
- Ron állítólag egész éjjel Evelyn mellette volt. Ápolta, ezt akarod minden nap látni? A fáradt arcát?
Mikor Evelyn bement meglátogatni a professzort õ már várt rá.
- Fárasztó egy nap volt?
- Nem igazán mesterem.
- Most már jobban vagyok, hála neked.
- Élvezték az óráid.
- Micsoda? Még a végén ön miatt nem lesz állásom.
- Nem, nélküled nem olyan.
- Evelyn. Gyere közelebb.
Megfogta gyengéden a kezét majd a szemeibe nézett.
- Merrendenn lemen ekori. (Nagyon szeretlek)
- Miért nem tudod az én nyelvemen mondani?
- Mert ezt csak te érted.
- Mennem kell. Nem maradhatok sokat veled.
- Igen tudom.
- Én nem félek tõlük.
- Tudom.
- Szeretlek.
Erre kirohant a szobából. Õsz közepén jártunk de nem várt dolog történ elkezdett esni a hó. Október végén még idáig sohasem esett. Nagy sötétség lepte el a tájat és minden fehér volt. Egy jó idejig ki sem tudtunk menni az iskolából. Még a kviddics mérkõzések is elmaradtak. Mindenhol fûtöttek, még ott is igyekeztek megoldani a problémát, ahol idáig sohasem volt fûtés. Mikor az udvaron, kin sétáltam Harryékkel mindig együtt láttam õket. Evelynt és Pitont. Nem beszélgettek sokat. Egyfolytába beszélgettek de látni lehetett rajtuk, hogy kedvelik egymást. Idõvel rájöttem arra is, hogy a kristály hatalmát meg lehet törni gonosz erõvel. És akkor Evelyn is csak egy egyszerû varázsló lesz. Féltem borzasztóan, de ekkor rájöttem valamire, amit idáig észre sem vettem. Valahányszor megláttuk Evelynt és a professzort, amikor senki se volt annyira a közelbe mindig úgy búcsúztak, hogy megölelték egymást. Hirtelen világossá vált minden. Így rohantam a fiúkhoz, hogy elmondjam. De útközbe megint összefutottam a diákok csoportjával és az igazgatóval. Most egy levelet olvasott fel, amit Zafír küldött.
- Minden halandó varázsló és boszorkány rettegjen tõlem. Én nem válogatok meg senkit sem. Nekem két dolog kell összesen, és ha ezt nem adják oda elveszem saját kezemmel. Az anygal kristályt és Harry Potter követelem.
Aláírásként oda volt csúnya biggyesztve, hogy Zafír Withe. Ekkor vettem észre, hogy Evelynnen egy melegebb ruha van, rajta ami egyet jelentett csupán. Hamarosan elmegy az iskolából. A diákok és a tanárok felé fordult és megmondta az igazat.
- Ne haragudjatok rám, De két nap múlva útnak kellek. Az egész iskolát nem keverhetem veszélybe, nem mindenkit tudnák idõben megmenteni. Tudom, hogy váratlan és rossz, hogy csak most jelentem mindezt be. De nem tehetek mást. Zafírnak nem pont Harry Potter kell én is jó, vagyok neki. Kérem távozásom után a legszigorúbb õrzés a Roxfort körül senki sem mehet ki és be. Semmilyen varázslattal. Különbe az nem csak a barátai, hanem a saját életét is kockáztatja. Csak ennyit akartam mondani, köszönöm.
Ezek után elrohant megint a szobájába. Egy kicsit sokként ért minket. Délután felé tudtam csak a fiúkkal rendesen beszélgetni. Ekkor láttam Piton professzort utoljára bemenni a lányhoz. Mérgesen jött ki, gondolom meg akarta gyõzni a lányt, de nem sikerült. És az órái ezek után a régi ként zajlottak. Mi hárman a tûzhelyellõt ültünk és tanácstalanul a tüzet bámultuk.
- Ezt nem hiszem el. Akkor most mi lesz Hermióne?
- Nem tudom Ron.
- És a professzorral mi lesz?
- Amint meghal a lány, elfelejti õt. Fájdalmas emlék marad csupán melyet soha sem foghatott meg. De szerencsére az angyal kristálynak lesz annyi ereje , hogy elvegye tõle minden érzését, amit érez Evelyn iránt .
- De Hermióne, miért kell meghalnia?
- Nagyon egyszerû Harry. Miért? Azért mert kell annak a szörnyetegnek egy fiatal emberi lélek, kell, hogy testet ölthessen. Ehez ki a legalkalmasabb? Az, aki szerelmes. Fülig bele van esve valakibe és ezt idáig észre sem vette.
Erre furcsán a tûzbe néztem majd nagy kerek szemmel Harryre bámultam.
-Úristen. Harry!
-Mi a baj Hermióne? r11;Kérdezte Ron ijedve.
- Evelynt nem szerezheti meg. Hisz egy elég különleges emberbe szerelmes. Nem csak bájitalokat ismeri de övé a sötétség varázslatok kivédése tantárgy is. Nem viheti el a lányt, mert védve van.
- De ez csak akkor érvényes, ha õ is szereti.
- Nem láttad, mennyit vannak együtt? Mennyire kedvelik egymást? Mindig megölelik egymást titokba. Nem csodálkoznák azon, hogy ez tényleg igaz.
- Hát sajnálom Harry. Megpróbálunk Hermiónéval majd megmenteni.
- Kösz Ron, ez bíztató.
Hamarosan megjelent Evelyn és leült közénk.
- Sziasztok.
- Szia. Nah mi a helyzet?
- Egy örülttel kell szembeszállnom. Szerinted Herióne?
- Nem kell egyedül szembeszállnod vele, itt vagyunk mi hárman. Mindig mindenbe bele lehet venni. Hadd segítsünk.
- Legfeljebb te és Ron jöhettek, nem akarom a nagy Harryt veszélybe sodorni.
- De Evelyn!
- Harry ne haragudj rám. Mikor idekerültem mindenki felnézett rád, mindenki kedvelt. Hõs vagy a szemükbe. De mikor feltûnt nektek, hogy Piton professzor megváltozott rögtön nem te lettél a nap eseménye. Mindneki errõl sugdolózott. Féltettem pont ezért a professzort. Nem akartam bajba keverni. Gondolom, utána szaglásztatok annak, amirõl beszélek, ne kell most elmesélnem. A másik meg idáig mindig volt valami, amiben félre fogott. Mindig ti értettétek a rejtélyek megoldását õ útközbe mindig elakadt valahol. Ugyan akkor nagyon jó varázsló és nem beszél a levegõbe.
- Evelyn. Nem pont én akartam elmondani de. Sajnos már belekeverted. Méghozzául úgy, hogy belé szerettél.
Erre mind a ketten Ron és Harry csúnyán rámnéztek. Ron majdnem elordította magát.
- Az nem lehet Evelyn még csakr30;
- Igaza van Ron. Nem húsz éves vagyok. Huszonhárom éves vagyok. A kõ védelme alatt mindig is csak egy picit fiatalodtam. Úgy, hogy ezt idáig senki észre sem vette. Hat éve szeretem Piton professzort és õ is engem. Velem együtt védelmezi az angyal kristályt.
- Idáig se járhattál volna ide. De ezek után.
- Ron én már ide tartozok elõször Mardekáros voltam, Piton volt akkori is a ház feje. Belém szeretett én meg belé. De akkoriban még nem történhetett más csupán szenvedés és fájdalom. Hála az igazgatónak te Harry óriási nagy veszélyben vagy. Én is veszélyben vagyok a barátaink és Piton is. Zafír kegyetlenül megöl minket, de akkor a varázsvilágnak vége. Ha nem lesz Harry Potter sem, Kitty Piton ki fogja megvédeni a sárvérû diákokat ezektõl a kegyetlen sötét varázslóktól?
- A lányod?
- Igen. És nem tudom, hogyan de idõvel az egyik Potter gyerek a családunkhoz fog tartozni. Így Perselus akár akarja akár nem a Potter család már örökre, elkötelezi majd magát nekünk.
- Evelyn ne haragudj meg, de most hárman lefeküdnénk aludni. Sok volt ez mára. És úgy látom neked is pihenned kéne.
- Rendben. r11;Ron.
Evelyn állt fel elõször a helyérõl és elsétált. Abba a pillanatba, hogy eltûnt mind a hárman egy kicsit kiakadtan és hangosan beszéltünk. Ami eléggé ritkaság egyszerre, mint a hármas ikrek.
- Öregem!
- Ezt ne hiszem el. Persze. Piton tantárgyához ért, mert erre tanították. De ki a gondolta volna, hogy ilyen is megtörténhet.
- Isten hozta a varázsvilágba Hermióne ahol minden, megtörténhet.
Harry kezet fogott velem, majd elment aludni. Az éjjel nem tudtam nyugton aludni, és reggel, ahogyan láttam Evelyn se. Riadtad rohant hozzám és ennyit mondott.
- Hol van Harry?
- Még alszik. Mi a baj?
- A hangját halottam éjjel és Zafírét. Kiáltott és láttam Harry arcát, ahogyan kétségbe esetten harcol Zafír átka ellen.
- Én is valami ilyesfélét álmodtam, de ez nem lehet. Harry mégr30;
Ront, láttam köntösbe felénk rohanni.
- Ron?
- Harry eltûnt.
- Azonnal indulok.
- Evelyn! Ez most már a mi ügyünk is.
- Jó de elõtte megtennél valamit.
Amíg Ron felöltözött, miután és is jól melegen minden feltûnés nélkül felöltöztem Evelyn szobájába volta. Evelyn kicserélte az ékszert egy másik kõre. Egy hasonlóra de nem valódi varázs kristályra. Majd a kis lilla szín zacskót a kezembe nyomta és ennyit mondott.
- Ad ez kérlek, Pitonnak. Most már csak õ vigyázhat rá, ha velem történik valami.
- Ez nem veszélyes egy kicsit? Odamenni kristály nélkül.
- Van nálam valami. Egy darabka a bölcsek kövébõl. Ez csak egy töredék nem csinál nagy zûrt épp , hogy csak ékszernek jó. Összekevertettem bíborszín virággal majd medálba rakatva így hordtam. Megvéd mindentõl, amitõl csak lehet egy átok kivételével.
- Melyik az?
- Amelyik a tükröt varázsolja, és amelyik be is zár oda.
- Miért nem te adod oda neki?
- Piton nem áll velem szóba. Azt hiszem ez érthetõ.
- Sietek vissza.
- A nagy óra alatt várunk.
- Rendbe.
Ezek után egy bájital segítségével lovakat szereztünk, ám életembe most elösször láttam, egyszarvú lovat. Olyan tiszta és szent állat, úgy tudtam senkit sem védelmez. De mégis. A hóviharból egyszer csak elõtûnt. Meghajolt Evelyn elõtt. Aranyló szemeibe látni lehetett, hogy a lányt ismeri, majd gyengéden megbökte Evelynt jelezvén, hogy indulásra kész.
- Hulló csillag. Nyolc éve nem láttalak.
Gyengéden megsimogatta a hátát, majd ráült.
- Hova megyünk?
- A szellem várba. Nagyon jó búvóhely az olyan gonoszoknak, mint Zafír.
Így elindultunk a legnagyobb hóesésben. Semmit sem láttunk, de a lovak az egyszarvú segítségével így is megtalálták, hogy merre kell menni. Ám r11; e közben Piton professzor kibontotta a kiszacskót. Mikor megláttam a kristályt egybõl elindult az istálló felé. Néha szívéhez kapott mintha rossz érzés szorongatná. Remélte, hogy nem indultunk el a nagy hóba. Ekkor meglátta a lovászfiút épp kászálódott fel a földrõl.
- Mi történt?
- Három diák. Elaltattak. De csak két ló tûnt el.
- Akkor most adja ide az utolsót. De a leggyorsabbat.
- De, látta az idõjárást?
- Ide figyeljen, adjon egy lovat különbe békává, varázsolom.
A lovász fiú rémülten felszerszámozott egy fekete színû lovat. Piton kedvenc lovát. Tudta, hogy az övé, mert megcsillant a professzor szeme mikor meglátta. Majd odavitte a professzorhoz.
- Most kié ez a ló?
- A magáé jó uram. Esthajnalnak én magam viseltem gondját tudom, hogy az egyedüli lova és a kedvence mind között.
- Igen. Ez a ló, sokszor megmentett még a nagyúr idejébe. Most ismét a segítségét kérem.
Mélyen a ló szemébe nézett a ló meg bólogatott mintha az értette is volna, amit mondanak hozzá. Ezek után elindult utánunk. Mi eközben felértünk a legfelsõ emeletre. Harryt a földön feküdve találtuk meg nem messze tõle egy nagytükör állt. És az ablakba ott állt Zafír. Gonosz kacajjal aztán így szólt.
- Kitalálom. Hermióne, Ron és Evelyn. Régóta látlak már titeket a tükrömbe. Evelyn ennyire fontos Harry vagy a családodon akarsz bosszút állni?
- Mind kettõ.
- De mégis, amíg engem meg akarsz ölni, addig elvesztettél valamit. Vagyis valakit. Õ nem fontos?
- Mi közöd van hozzá. Megígértem, hogy addig nem nyugszok, amíg el nem pusztítlak.
- Sajnos azt is láttam, hogy a kristály nincs nálad. Nem is jutott volna eszedbe, hogy egy olyan embernek adtad oda, aki visszaél a bizalmaddal?
- Inkább egy olyan varázslónak adom, mint Perselus. Mindent megteszek, hogy ne kerüljön hozzád.
- Pedig õ útnak indul. Nézz csak bele a hatalmas tükörbe, a tükörbe mely nélkül élni nem tudok.
Evelyn felém nyújtott egy üveget.
- Itasd meg vele ez egy kicsit másféle ital, amit a többiek kaptak. Fõnix könny is van benne. És amint magához tért induljatok vissza.
- De Evelyn.
A varázsvesszõ segítségével Evelyn egy kicsit odébb lökte egy varázsszöveg segítségével. Zafír gonoszan felnevetett és csak ennyit mondott.
-Elég! Ez csikizz! r11;Nevetett gúnyosan.
Erre õ megfogta a pálcát és kivette a lány kezébõl. Miután eldobta letépte a lány nyakából a láncot. És majdnem megfujtotta. A nyakánál megfogta a jobb kezével majd a tükör felé emelte.
- És most a szüleid után küldelek!
Elhúzott a ruhája alól egy kardot és Evelynbe szúrta. Majd a lányt megfogta a nyakánál, és a tükörnek emelte, amibõl két kéz nyúlt ki. Ez a két kéz megfogta Evelynt, és lassan befelé húzta a tükör mélyébe. Ebben a pillanatba éreztem egy szúró érzést nem csak én, Ron is és Piton is. Piton ekkor elkezdett felrohanni a lépcsõkön. Evelyn feje lógott már csak ki amikor Zafír nagy mosolyogva megkérdezte .
- Az utolsó kívánságod?
Nem lehetett tisztán hallani. A lány könnyes szemmel lefelé nézett a földre száján vércseppek jelentek meg. Csak ennyit mondott utoljára, Perselus. Utána eltûnt a tükörben. Zafír felnevetett majd felénk fordult. Harry elkezdett lassan magához térni.
- Milyen fura, ugyan az a kard végzett vele, ami a szüleivel is. Érzem, ahogy az õ lelke is belém száll. Érzem a szerelmét, ami sohasem lehetett azé, aki idefelé igyekszik. Tudjátok, mi van nálam?
Amikor megmutatta mind a ketten rémülten, ránéztünk.
- De ez a Mardekár kardja!
- Igen az. Könnyû volt ellopni. Fõleg ha valaki Mardekáros volt. És most veletek is végzek.
A kard még mindig a földön feküdt mikor belépett Piton is. Egy igen erõs átokkal a falnak nyomta Zafírt. Majd felvette a kardot és Zafírhoz lépett.
- És most, mi az utolsó kívánságod?
- Soha nem fogod tudni, kiszabadítani a tükör átkából.
Erre elõvette az Angyal kristályt a szebbébõl.
- Igazán? Angyal kristály, angyal kristály ék szín kék tünemény tüntesd el örökké ezt a gonosz lényt.
Ekkor belé szúrta a kardot majd Zafír testét tûz borította ezek után megfagyott és összetört, mint egy üvegbõl készült szobor. Harry ekkor végre fel tudott állni.
- Harryt ültessétek az én lovamra, meg fogja engedni, hogy megülje. Induljatok, és ne nézzetek vissza. A környéket Dementorok õrzik. Siessetek.
- De professzor úr.
- Hermióne. Induljatok! Õk nem várnak rátok, jönnek és támadnak.
Elindultunk de Harryvel elég lassan haladtunk így sikerült mindent hallanom, amirõl lemaradtunk volna, ha igyekszünk. Ron és Harry egyedül is le tudtak menni én, így ott maradtam, hogy megtudjam barátnõm életbe, van- e még. Evelyn mostanra már több volt, mint barátnõ hisz az életünket köszönhetjük neki. Piton megfogta a tükröt és ugyan azzal a varázsszöveggel Evelynt is, kiszedte a tükörbõl, de már alig élt. Egy üvegcsét vett elõ majd rácsöpögtette a sebre.
- Fõnix könny. Ez majd rendbe hoz.
De sem, az ital sem a könny nem segítet Evelynnen. Bár a sebe begyógyult mégis haldoklott. A kristályt a kezébe adta és kétségbe esetten szólongatta.
- Evelyn, kérlek. Visszahoztam a kristályt, ne tedd ezt. Hallod? Kérlek, ne hagyj itt.
A kristályfénye ekkor lassan elkezdett erõre kapni. Ránézett a lányra és felé hajolt. Gyengéden megcsókolta és ennyit mondott.
- Szeretlek. Hallod? Tudom, hogy te látod bennem azt az embert, amit megpróbálok eltakarni. Kérlek, ne hagyj itt.
A lányba ekkor a kristály erejével visszatért az élet. Evelyn nagy levegõt vett majd Pitonra nézett. Csak rámosolyodott majd elaludt. Piton a karjaiba vette és jól betakarta ekkor megindult az ajtó felé. Gyorsan lerohantam lovamhoz aztán Harryék után lovagoltam.
Mikor Piton kiért a hóba elindult gyalog de megjelent az egyszarvú és most minden meghajlás és kérlelés nélkül felajánlotta a segítségét. Piton elösször Evelynt rakta fel majd felszállt õ is, megfogta és elindult az iskolába. Evelynt azonnal a gyengélkedõbe vitték. Két napot aludt. Harry viszont teljesen rendbe jött. Az órákra is beültünk és sajnos nem tudtuk megúszni mindenki kedvencét a bájital órát. Épp azon gondolkoztunk feladat megoldás közben, hogy vajon Piton mennyit öregedett, amíg nem volt Evelyn közelébe mikor hirtelen lépéseket halottunk. Hirtelen belépet Evelyn, hosszú fehér ruhába kiengedett hajjal. Akkorát néztünk, mintha szellemet láttunk volna. Elösször láttuk Evelynt ilyennek.
- Elnézést.
- Webster kisasszony magának nem pihennie kéne?
- Kérem vissza a kristályt.
Az a nézés, ahogy nézett is. Több volt, mint egy egyszerû semmit érõ nézés. Takart valamit, valami olyat, amit csak õk ketten tudttak. Ez teljesen meg is zavarta az óra keretét, mert miután Piton átadta az ékszert és Evelyn elment, öt percig azt se tudtta hol folytassa az órát. Evelyn után ki is ment rögtön. Megállította a folyosón majd mérgesen rászólt.
- Elösször is, pihenned kéne. Másodszor, hogy merészelsz így berontani a tanórára? Még a végén minden kitudódik aztán megint, elküldenek.
- Már nem. Kérlek, gyere velem.
Bementek a szobájába majd a kristályt visszahelyezte a lila kis zsákocskába.
- Döntöttem. Azt mondták, amíg védem a kristály nem, lehetek veled. Nem bírok többé távol maradni tõled! Nem tudok diáknyelven többé hozzád beszélni. Nem akarlak körültáncolni, mert tudom azt nem, szereted. Nem leszek a feleséged, sem ha azt nem akarod. De szeretlek, és nem tudok nélküled élni. Idáig sem tudtam, késõbb se tudok. A hat év alatt csak rólad álmodtam. A csókról, amit adtál, elösször csókolt meg engem férfi és elösször tudott valaki a közelembe jönni elég volt. Veled akarok lenni. Megszabadulok tõle örökre.
- Komolyan ezt akarod? Egy öregedõ emberrel akarsz élni, aki fél lábbal a sírba van?
- A kristályt ma még itt hagyom magamnál. Feloldhat a szörnyû átoktól melyet Woldemort nagyúr szabadított rád.
- Evelyn, nincs az r11;az erõ, ami ezt megtehetné.
- De van. Atnem e ,e lemen ekori ? (Tényleg szeretsz?)
- Indamdum edmini, lemendum denkorie. (Az életemet odaadnám egy csókodért)
- Akkor szeres!
Erre Evelyn elkezdte levenni a pulcsiját. Miután levette az ingjébe fogott bele.
- Én. Én nem tudom. Nincs akkora nagy tapasztalatom.
- Nekem sincs. Vagy vetkõztessem le újból?
Erre megfogta a lány kezét dacosan és büszkén vadul megcsókolta a lányt, majd letépte róla az inget.
- Hat évet várta erre és most felajánlod magad?
- Nem könyörgök, mert azt megtanította.
- Ne tedd! Kedvesem. Ne tedd, beleõrülök, ha elkezdesz könyörögni.
Ezen az éjjelen egymásié lettek. Ezen az éjjelen még az idõ is más volt. A hó eltûnt hulló csillagok jelentek meg az éjjel langyos volt a levegõ. Mintha a természet tisztára megõrült volna. Másnap mikor Piton megjelent reggelinél azt hittem rosszul látok. Sohasem reggelizik de most farkas étvágya volt. Enyhén borostás arcán látni lehette , hogy reggel baromira nem ért rá. De mikor megláttam, hogy a hajáról el kezd eltûnni az õsz hajtincsek azt hittem, majdnem lenyelem a kanalam. Mikor megjelent Evelyn az már csak hab volt a hab tortán. A haja kócos volt az arca fáradt étvágya mégis akkora, mint egy kiéhezett farkas és tényleg úgy evett mintha kiéheztették volna. Egy nap mikor ebédeltünk Harry odahajolt hozzánk és épp, hogy halottam mit mond.
- Jövõ héten új tanárunk lesz.
- Miért talán nincsen baj?
- Nincs csupán, elutazik egy pár hónapra.
- Ezt két hónappal ezelõtt nem tudtta volna bejelenteni? Pont vizsgák elõtt.
- Nincs semmi baj, elmaradnak a vizsgák.
- De miért?
- Zafír miatt. Mint kiderült elég sok gyerek esett áldozatul a bûbájainak de ezek szerencsére nem voltak annyira erõsek.
- De akkor is mi ez a hirtelen elutazokcímû duma?
- Nem vetted észre vagy csak már nekem és Ronnak tûnt fel.
- Micsodát?
- Evelyn, megváltozott. Nem vettél észre rajta valami furát úgy két hét után?
- De sokat eszik.
- Gyereket vár. Azt mondják ez a gyerek legalább annyira híres lesz, mint én. Hisz Evelyn a halálból tért vissza. A szerelem hozta vissza. Ami elég nagy szó, ha Pitontól.
Megdöbbenten vettem tudomásul a híreket. Hisz az olyan dolgokat, mint új tanár vagy óra az igazgatónk szokta bejelenteni. Most már tudom, akkor titokba kellet tartani mind ezt. Hisz most már tudom Evelyn gyermeke nagy figyelmet keltett, volna. Hisz õ az, aki különlegesnek születet. És soha nem tudja most már Albus Dumeldorf helyrehozni a hibáját. Megszületett Kitty és bár szülei óvják mindentõl. De egyetlen egytõl nem tudják megóvni. Az r11;az, amit megjósoltak neki a csillagok. Õ lesz az, aki majd végezni fog Harry Potterrel, amikor rossz útra lép. Vajon addig, tényleg nagytetteket várhatunkr11;e ugyanúgy Evelyn gyermekétõl mind Harrytõl? Azt majd a jövõ nemzedék majd biztos meglátja, és majd elmeséli. Az biztos, az elkövetkezõ tizenhárom év alatt nyugodt lesz mindenki. Késõbb majd rá érünk ezen gondolkozni. De ezt majd máskor egy másik történetben elmesélem nektek.
A nevem Hermióne Gringer. Evelyn Webster legjobb barátnõje vagyok, és ez az õ története.
Vége
By: Linlinlady86 |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 22. péntek,
Cecília napja van.
Holnap Kelemen napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
