Napkorong

A Bummbele család egy szép tavaszi napon új helyre költözött.
Sokan voltak. Ha jól számolták, akkor: egy, kettő, három... heten, így szűkös lett a régi szeretett otthonuk. Olyan házba költöztek, ami sokkal tágasabb: a Csalafinta csalitosba. Szép parasztház volt, nádtetővel a tetején. A kéményen itt is gólya fészkelt, eresz alatt pedig fecske, hisz velük költözött Kelep és Ficseri is. Az ablakban piros muskátlik virultak. A házat búbos kemence fűtötte, és három hálószoba várta őket: egy a szülőknek, egy a fiúknak és egy a lányoknak. Este hamar álomba szenderültek.

Tacsi ugatása, Kelep kelepelése és Ficseri ficsergése ébresztette őket. Hétvége lévén bőven volt idejük megismerkedni a környékkel. Aztán gyorsan eljött a hétfő reggel. Pliccsplaccs és Boglárka új iskolába ment: a Pagonyba, a többiek pedig óvodába: a Csalitos csoportba. - Anyukájuk és apukájuk munkahelye nem változott, mert innen is könnyen meg tudták közelíteni. - A csemeték izgatottan indultak útnak édesanyjukkal. Az út szélén milliónyi gyermekláncfű nőtt gondtalan. Minden lurkó szedett egy csokorral.

Az iskola nagyon szép volt, hatalmas, de belülről pont ugyanolyan, mint a régi. Az udvart pedig üde, zöld gyep borította, mászókával és focikapuval. A kerítés mellett aranyvesszők és orgonák nyíltak. Miután a megszokott módon elköszöntek egymástól, Bogi és Pliccsplaccs sietve ment az osztályba. A tanító néniknek és az osztálytársaknak illendőképpen bemutatkoztak és átadták a csokrot a tanító néniknek. Megköszönték és vázában az asztalukra tették.

Az óvisok is tovább haladtak kéz a kézben édesanyjukkal. A Csalitos csoport ajtajában három felnőtt is állt: egy barna hajú, csillogó szemű óvó néni, akinek varázslatos volt a mosolya, szinte ugyanannyira, mint az előzőnek, de neki talán hosszabb volt a haja. Egy szőke dadus néni, akinek pont olyan aranyhaja volt, mint az előzőnek. Volt egy másik barna hajú néni is, aki szintén barátságos, kedves és halk szavú volt. Mint megtudták, ő volt az, aki mindig segített az óvó néninek és a dadus néninek is. Miután elbúcsúztak a kicsinyek az édesanyjuktól: - uzsonna után itt leszek, most én is megyek dolgozni. Érezzétek jól magatokat! - homlokukra rányomott egy cuppanós puszit, majd sietve távozott.

Mindhárom néninek és a csoporttársaknak is illendőképpen, bátran bemutatkoztak a kicsinyek és átadták a felnőtteknek a csokrokat. Nyafi Suzy óvó néninek, Bíborka a barna hajú, Zsike néninek és Szuszimuszi a dadus, Edit néninek adta. Megköszönték és vázában az asztalra tették. Nyafit kézen fogta a kedélyes és barátságos óvó néni, Bíborkát az aranyos néni és bevitte a játékbirodalomba, míg Szuszimuszit ölbe vette a szőke dadus néni. Nem sokkal később már mindhárom kisnyuszi játszadozott. Hamarosan barátokat is találtak. Foglalkozás és a szabadjáték után zöldségevés következett. Zsike néni kínálta körbe a kicsiknek. Miután telerakták pocakjukat és mosdóztak, gyorsan átöltöztek udvari ruhába. Akinek szükséges volt, annak segített: Suzy, Edit és Zsike néni. Mivel a napocska szorgosan szórta a sugarakat a földre, hamar kimehettek az udvarra játszani.

Szuszimuszi motorozott, Bíborka homokozott, Nyafi pedig mászókázott az új barátaikkal. Aztán egyszer csak arra figyeltek fel, hogy az óvó néni körjátékozik a hozzá kedvet érző gyerekekkel. Szuszimuszi és Bíborka is odaszaladt játszani. A tündéri Zsike néni labdázott néhány gyerekkel. Szuszimuszi is örömmel kapcsolódott be a játékba. Egyszer csak véletlenül elesett.

Zsike néni sietve ment oda hozzá aggódó tekintettel és jó alaposan megnézte, hogy nem történt- e baj. Miután meggyőződött róla hogy nem, mosolyogva megsimogatta Szuszimuszi buksiját. Keze féltő volt és olyan puha, mint a bársony, mint a gyolcs és olyan meleg, mint a friss kenyér. Kézen fogva, kacagva mentek vissza labdázni. Nagyon jó volt ebben az óvodában. Sokkal jobb, mint a másikban, pedig azt is nagyon szerették. Hasonlóképp érezték magukat iskolás testvéreik is.

Örömmel mesélték édesanyjuknak, aki munka után szokás szerint sietett értük.