Napkorong

Szép tavaszi nap volt. Vidáman csacsogtak a rigók, daloltak a pacsirták. Tirke- tarka virágok illatoztak a réteken. Bummbele nyuszik is ott kergetőztek önfeledten a lepkékkel, pöttyeiket számlálták a katicáknak, bodobácsoknak. Papírsárkányt eregettek. Egyszer csak egy sötét felhő jelent meg az égen, és nagy szél kerekedett. Kavargott a rét fölött körbe- körbe, aztán amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan tovább is úszott a sötét felleggel az égen. Ekkor két hófehér galamb röppent a faágra. Gondtalanul búgtak, burukkoltak. Olyan jó volt őket látni és hallani, hogy a kis nyusziknak béke és boldogság költözött a lelkébe.
Egyszer csak arra jött Borz Alfréd, Görény Gersonnal. Leültek a közeli padra. A kis tapsi fülűek tovább hancúroztak a réten, örültek a gyengéd napsugaraknak. Egyszer csak egy kirándulócsoport haladt el a padon ülők előtt.
- Nézd, de ráncos a homloka! Hú, de öreg, hú de vén, olyan, mint a botja! De görbe a háta, az orra majdnem a földet veri! - mondta széles mosolyra húzott szájjal Alfréd. Biztosan hallotta az idős ember is, mert rájuk nézett szomorúan, megfáradt tekintettel, de nem szólt semmit, csak ment tovább.
- Te is leszel majd egyszer ilyen öreg, és lehet, hogy pont így fogsz kinézni majd! Ki tudja, hogy milyen sokat dolgozhatott eddig és milyen nehéz élete lehetett- mondta Gerson a társának, akinek erre lehervadt a szájáról a mosoly. Ekkor egy anyuka haladt el előttük babakocsival. Olyan furcsán nézett ki. Nagy feje és rövid végtagjai voltak és olyan aprócska volt, mint mi- gondolta Alfréd.
- Nézd milyen furcsa, töpszli az anyuka! - fordult ismét Gerson felé.
- Nem illik megszólni a másikat, ráadásul ilyen hangosan! Nem tehet róla, hogy ilyen. Ez egy betegség. Így született. Nem gondolod, hogy megbántottad ezzel? Attól lehet még jó ember, csupaszív, kedves és ez a fontos! Nem minden a külső. A szépség egyszer csak elmúlik. A belső érték sokkal fontosabb, többet ér. Szállj már magadba! Azt hiszed, hogy te olyan tökéletes vagy?
- Igazad van! Nem vagyok tökéletes se kívül, se belül. Hisz nincs is olyan ember! Tényleg szörnyen viselkedtem. Igyekszem megváltozni, mert ez csakis rajtam áll.
- Hát akkor mielőbb változz meg légy szíves! - ekkor Gerson felállt, elköszönt, majd elment. Alfréd egy darabig még ott ült a padon, nézte- nézte a lassan elhaladó csoportot eltűnődve. Nem volt két egyforma ember. Mindenki más volt. Volt, aki alacsony volt, volt, aki nagyon, de nagyon magas. Volt, aki rettentő sovány volt, volt, aki rettentő kövér. Volt, aki bicegve járt, volt, aki bottal, mert hiányzott az egyik lába és az egyik pedig nem látott. Vele egy kutya is ment, aki segítette. Elhaladt előtte egy férfi, akinek a fején valami turbán volt és földig érő fehér ruha, meg egy toprongyos, szakadt ruhába öltözött, még talán piszkos is, senki se volt ugyanolyan. De mindegyik vidáman, csöndben beszélgetett a társával. Gyönyörködtek az üde zöld rétben, a színpompás, finom illatú virágokban, a csodás fákban, a tündöklő napsugárban. A tavaszt köszöntötték.
A Bummbele nyuszik játék közben mindent hallottak. Ők is eltűnődtek a látottakon, hallottokon. Aztán a hozott színes krepp papírjukból májusfát állítottak a rét közepére, majd a fiúk tuskócipelős, karikába dobálós játékokat játszottak. Teljesen belemerültek, úgy élvezték a közös programot. Pliccsplaccs nyert, így ő lett a Pünkösdi király. Büszke is volt a címre nagyon. Aztán a lányok egy csokor zöld ágat, virágokat, bodzát, pünkösdirózsát gyűjtöttek és még találtak pár szál jázmint is hozzá. Hazavitték, közösen az ablakokba és a kerítés lécei közé tűzdelték őket.
- Ó, de szép volt! - Aztán tovább játszottak. Bíborka és Boglárka, majd a közben hozzájuk csatlakozó barátnők is körbesétáltak a faluban azután kiválasztották közülük a legszebbet. Énekeltek, és jókívánságokat ismételgettek eközben. Nagyon jó, kellemes volt a hangulat. Végül megálltak az udvarukon. A legszebb Bíborka lett, így őt választották meg a pünkösdi királynénak nem csak a külső, hanem a belső szépsége miatt is. Fejét letakarták fátyollal. Énekelve körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s jókívánságokat skandáltak. Aztán megérkezett a Pünkösdi király is koronával a fején és elkezdődött a táncmulatság. Az ünnepi jókedvbe, a dínom- dánomba bekapcsolódott a réten szinte mindenki. A lepkék, katicák, bodobácsok, hangyák, méhek, legyek, szinte minden rovar, szúnyogok, tücskök, sáskák és a kismadarak is. Perdültek- fordultak jobbra és balra, körbe és körbe. Messze szállt a kacaj és a jó zene. Mulattak egészen addig, amíg le nem szállt az este. Akkor elbúcsúztak egymástól és mindenki hazament. Így történt. Ha nem hiszed, járj utána.