Napkorong

A következő hétvégén, szombaton reggel korán reggeliztünk. Anya és apa a nappali közepére tologatták a bútorokat és jól bebugyolálták, letakarták fóliával, leszedték a villanybúrát, maszkolószalaggal leragasztották azt mind, ami a falból kilógott. A kapcsolókat én ragasztottam le maszkolószalaggal.
Sejtitek már, hogy mit fogunk csinálni? Igen, valóban, festeni fogjuk a falakat.

Apával, Nyafival és Szuszimuszival előkészítettük a spaklit, a glettet, az alapozót, a falfestéket, az ecsetet, a hengert, a hígítót és egy rongyot. Megbeszéltük, hogy kinek mi lesz a feladata és neki is kezdtünk. Apa a fal egyenetlenségeit, a repedéseket tüntette el elsőként. Mikor ez megtörtént vártunk egy kicsit és nekiálltunk a festésnek. Apa jó magas létrán a plafont mázolta, mi hárman pedig a falat festettük. Amikor apa elkészült, ő is becsatlakozott hozzánk. Estére készen is lettünk. Apa és anya leszedték a bútorokról a fóliát, én pedig Pliccsplaccsal a maszkolószalagokat távolítottam el. Ezután édesanya Bogival és Bíborkával összesöpört és felmosott. Amikor megszáradt a föld, anyuci és apuci visszatolta a bútorokat a helyére. Nem tolta be teljesen a falig, hogy az még tudjon száradni, szellőzni. Édesanya és a lányok még egyszer felmostak. Amíg száradt gyönyörködtünk az elkészült nappaliban. Nagyon szép lett, tiszta és mintha egy új lakásba költöztünk volna. Ráadásul nagyon finom, friss illat áradt szerteszét. Nagyon jól éreztük magunkat. Megmosakodtunk, átöltöztünk és leültünk egy kicsi a kanapéra megpihenni.

Következő nap vasárnap reggel a kerti munkákban segítettünk apának. A gyönyörűen, egészségesen fejlődő növényeinket gyomláltuk, kézzel illetve kis kapával. Fontos volt, hogy lehetőleg gyökérrel együtt szedjük ki a gazt, hogy ne nőjön vissza. Utána behordtuk a komposztálóba. Szép volt és még szebb lett a kertünk. Miénk volt a környéken a legszebb! Utána Jenő kerekeit cseréltük át, mert még a téli gumi volt rajta. Apa jól megnézte a téli és nyári gumik állapotát. Szerencsére kifogástalan volt. Ez után megvizsgálta, hogy a kocsi biztosan van- e rögzítve gurulás ellen. Igen, itt is minden rendben volt. Még egyszer közösen Pliccsplaccsal, Nyafival és Szuszimuszival leellenőriztük, hogy minden szükséges szerszám kéznél van- e, megkerestük a kerékkulcsot, a csavarkupakokat, a fémszerszámot, csipeszt, kerékőrt, a feltűzőjét és az emelőt. Minden megvan, ami szükséges! - nyugtázta apuci. Ekkor meglazította a kerékcsavarokat. A mi munkánk az volt, hogy kézhez adjuk, amit kér. Úgyhogy nagyon figyeltünk. Aztán elkezdte a megemelést. Nagyon óvatosan csinálta. Mi kicsit távolabb álltunk a kocsitól. Apa is hátrébb lépett, amíg ezt végezte, majd lecserélte a kereket. A csavarokat jól rácsavarta, majd a többivel is ugyanígy tett. A leszedett gumikat megjelölte, hogy melyik hol volt, hogy majd könnyebb legyen visszatenni. Mikor mindennel elkészült, még egyszer leellenőrize és ezután a helyére tettük a szerszámokat. Jó maszatosak voltunk, de hát a munka ezzel jár. Alaposan megmosakodtunk és átöltöztünk, majd egy kicsit megpihentünk.

Nagyon szerettünk édesapának segíteni igazából mindenben. Hisz minden érdekelt, mindenből lehetett tanulni. Ráadásul a későbbiekben nekünk is szükség lehet erre, s arra a tudásra. Mikor kicsit megpihentünk elkezdtük a favágást. Apa vágta őket, mi pedig behordtuk és szépen egymásra raktuk. Időben kell megkezdeni a készülődést a hűvösebb napokra. Semmit se szabad az utolsó percre hagyni.

Közben édesanya és a lányok finom vacsorát és tortát készítettek, azt, ami édesapa kedvence, hisz apák napja van. Ezért ma különösen szívüket- lelküket beletették. Nagyon szerettük apát. Nagyon sokat dolgozott a betevőért. Amikor hazaért mindig fáradt volt, de ennek ellenére sokat beszélgettünk. Sose utasította el, ha játszani szerettünk volna vele, vagy ha segítséget kértünk tőle. Mindig őszinte volt velünk. Határozott, komoly, bár néha vicces is szokott lenni. Következetes is, mert amit kimondott az úgy is volt. Tanított és nevelt is minket, mi pedig szót fogadtunk. Mindig tiszteltük. Tudtuk azt, hogyha valamiért megszidott, annak oka volt és tisztában voltunk vele, hogy szeret így is, úgy is. Ó volt a minta számomra, ha felnővök, olyan leszek, mint ő.