Napkorong

Egész hétvégén esett az eső. Édesanya mondta is: „a májusi eső aranyat ér” így bár éjszaka a hirtelen támadt szél valamennyire megszárította a földet, mégis kicsit nyirkos volt. Ennek ellenére a gyerekek az udvaron gyülekeztek.

Később mindenki átment a saját udvarára, így a Csalitos csoport udvarára ment Nyafi, Tapsi és Hapsi és még néhány csoporttársuk is az óvó nénivel. Akik gumicsizmában jöttek és megfelelő ruházatban, azok egy kicsit ismerkedhettek a pocsolyákkal. Nyafi, Tapsi és Hapsi a három jóbarát a tócsák átugrását gyakorolták páros lábbal. Néha nem sikerült, ilyenkor jókat fröccsent a sáros víz. Nagyokat kuncogtak rajta, persze a szemük sarkából az óvó nénire pislantottak, de semmi negatív reakció nem volt, így folytatták a játékot. Ezt követte a fél lábon átugrálás oda és vissza, majd a pocsolyák közti szlalomozás. Jól elfáradtak. Így amikor az óvó néni a reggelihez sorakoztatta a lurkókat, különösebb szájhúzogatás nélkül álltak sorba.

Reggeli után ismét az udvarra mentek. Jönmegy óvó néni vitt egy plédet a hóna alatt, kosarat a kezében. Amikor kiértek egy napsütötte részre leterítette, így aki kedvet érzett hozzá piknikezhetett. Elég sok tevékenységet felajánlott a délelőttre így bőven lehetett belőle válogatni. A kosárból előkerültek a jellel ellátott csavaros tetejű, vízzel telt üdítős flakonok, amit otthonról hoztak. Ezt otthon minden reggel feltöltötték friss vízzel. A kis asztalra tette az aranyos Jönmegy óvó néni, a vitamintál, a nedves kéztörlő és a papírzsebkendő mellé. Nyafi, Tapsi és Hapsi először homokvárat épített, hozzá várárkot és mivel jól formázható volt a homok, gombócokból bástyákat. Jönmegy óvó néni kérésükre a várárkot vízzel töltötte fel. Ó, de jó volt sarazni egy kicsit! Miután megunták a játékot, lemosták a kiskúton vízzel a kezüket, megtörölték, majd leültek a vitamintál elé és jól belakmároztak belőle. Már futottak is labdázni. Amikor megszomjaztak, a flakonjukból vizet ittak, majd visszacsavarták az üveg tetejét. Muszáj volt, hiszen ha feldől kiborulhatott volna. Most tekézni támadt kedvük. Nagyon jó játék volt egészen addig, amíg a kisebbek is be nem csatlakoztak. Akkor már olyan hosszú volt a libasor, hogy a végét se lehetett látni. Ekkor úgy döntött Nyafi, Tapsi és Hapsi, hogy motorozni megy. Aztán futóbiciklizni, rollerezni, sőt gólyalábazni is elbattyogtak.

Kis idő elteltével Jönmegy óvó néni buborékújót adott minden Csalitos csoportba járó csemetének. Szappanból és vízből készítette. Nyafi, Tapsi és Hapsi versenyeztek, hogy ki tud nagyobbat fújni. Közben kacaráztak szivárványszínén, mert nagyon tetszett nekik, na meg amikor kipukkadt. Mielőtt bementek volna délben az óvó nénivel, aki kedvet érzett hozzá szélforgót készített, amit haza is lehetett vinni.

Jól érezték magukat egész délelőtt, ennek ellenére, amikor az óvó néni az ebédhez sorakoztatta a lurkókat különösebb szájhúzogatás nélkül álltak sorba. Ebéd után többekért jöttek, így Nyafi is hazament, s vele Szuszimuszi és Bíborka is. Közben becsatlakozott hozzájuk az iskolából hazafelé igyekvő Boglárka Pliccsplaccsal.

A kicsik egész úton az élményeiket mesélték. Hasonlóképp teltek el az elkövetkezendő napok is.