Napkorong

Szuszimuszi édes mosollyal szenderült álomba. Egyszer csak felébredt. Szobájába beszűrődött a Hold fénye. Nézte, hogy mily kék a Hold ott fenn az égen, ragyogott, szinte igézett a fénye. Néhány sirály halkan szállt alatta, talán a sóhajos éjt avatta? Gondtalan szárnyalt, figyelte csöndben, eközben némán pergett a könnye. Oly gyönyörű volt minden, mit látott, hisz lelkében nyugalomra vágyott. Tárta szárnyát, vagy lebegett veszteg, mint ott fent az a szép szatén felleg. Ezek a gondolatok jártak a fejében, aztán hirtelen újra álomba szenderült.

Egy fényes fémpénz gurult előtte a réten. Gurult, gurult, aztán egyszer csak megállt. Aztán forogni kezdett. Először csak lassan, aztán egyre gyorsabban, végül olyan gyorsan forgott, hogy azt már Szuszimuszi szeme nem bírta követni. Milliónyi fényes gyémánt por kezdett kavarogni a levegőben. Egyszer csak kirajzolódott a fémpénzen egy gyémánt palota. Az is forgott az érmével sebesen, majd fénylő gyémánt erdő kezdte körbe ölelni, benne gyémánt fákkal, bokrokkal, virágokkal és gyémánt állatokkal. Aztán egyszer csak lassulni kezdett a fémpénz, s s rajta minden, majd megállt. Szuszimuszi feltarisznyálta magát és elindult felé. Ment, mendegélt, már a gyémánt erdőben járt. Gyémánt őzsuták és a gímszarvas tehenek gyémánt gidáikkal, borjaikkal járták az erdőt. A kicsik Szuszimuszihoz egészen közel mentek. Ó, de jó lett volna, de nem volt szabad hozzáérni, megsimogatni őket, tudta ő ezt nagyon jól. Hogy miért nem? Az idegenszag miatt az anyjuk sorsukra hagyná őket. Ebben az esetben vagy éhen pusztulnának, vagy ragadozók zsákmányává válnának a kicsik. Ezért inkább távolabbról gyönyörködött bennük, amíg tovább nem mentek legelészve a gyémántos fűben. Ahogy ment, mendegélt, egy gyémántos asztalkán egy gyémánt mag árván tündökölt. Beletette a tarisznyájába, aztán ment tovább. Egy gyémánt hordóban esővizet talált. Megtöltötte kulacsát gyémántos esővízzel, majd folytatta útját.

Megérkezett. Hosszú, hosszú kacskaringós lépcsősoron ment végig. A korláton gyémánt rózsák futottak végig. Rajta lepkék, pillangók, méhek táncoltak derűsen, önfeledten, gondtalan.

Ekkor Szuszimuszi egy pillanatra felült az ágyában, kinyitotta a szemét. Körül nézett a szobában, talán még el is mosolyodott, aztán visszahuppant a párnájára és aludt tovább. Álmában Szuszimuszi elérkezett a kapuhoz. Lenyomta a kilincset és belépett a hatalmas, tágas terembe, ahol gyémántos trónuson egy óriás nyuszi ült. Kedvesen, szelíden beinvitálta. Illendőképpen köszöntötték egymást.
- Gyere be Szuszimuszi, már vártalak. Finom étellel, itallal kínállak, egyél, igyál nyugodtan, utána majd
beszélgetünk - mondta és eközben féltőn átölelte. Így is történt. Miután jóllakott beszélgetni kezdtek. Gyorsan telt- múlt az idő. Az égen a Hold aludni készült pihe- puha fészkén, tündöklő fények ölelték békén. Így hát Bummbele nyuszi is elbúcsúzott. Az óriás nyuszitól kapott egy csodaszép gyémántos könyvet ajándékba, tele szebbnél- szebb rajzokkal. Megköszönte, majd hazament. A könyvet, az esővizet, a magot az éjjeli szekrényére tette nyuszikás tálkájába, majd lefeküdt és elaludt.
Sarjadt a holnap, űzte a múltat, vajon mi az, amit csak Ő tudhat? Nézte, milyen kék volt a Hold ott fenn az égen, ragyogott, szinte igézett a fénye. Aztán ő is aludni tért.

Ahogy ébredt, a Nap és sugarai bevilágították a szobát Szuszimuszi is felébredt. Egy ideig még ült az ágyán ásítozva, csipáit törölgetve, közben az álmára gondolt. Kinézett az ablakon, de nyoma se volt se a gyémánt palotának, se a gyémánt erdőnek, de ahogy megfordult csak úgy tündökölt az éjjeliszekrényén valami. Pliccsplaccs és Nyafi ekkor már körötte álltak.
– Hát mégse álom volt? – Szuszimuszi töviről- hegyire elmesélte mi történt az éjszaka. Testvérei tátott szájjal hallgatták. Aztán fogta a gyémántos kincseket és lement a szüleihez reggelizni, nyomában fiú, majd lánytestvérei nyargaltak. Lent aztán újra elmesélt töviről – hegyire mindent.
Reggeli után Szuszimuszi kiment a kertbe, elültette a gyémántos magot, meglocsolta gyémántos esővízzel, majd mellétett egy aprócska gallyat. Ezután visszament a szobájába és belelapozott a könyvbe. Sok- sok illusztráció volt benne. Utalás arra, hogy mit kell tennie, hogy hatalmasra nőjön a kertben a gyémántos répa fa. Így is tett. Eltelt egy nap, eltelt kettő, három és a harmadikra tényleg csodaszép, gyémántos répafa tündökölt a kertben. Leszakított egyet és jól lakott vele. Így tett mindenki a családban. Minden nap termett a fa hét gyémántos répát. Aztán pirkadt a reggel, Kukorékolni kezdett, ahogy csak a torkán kifért Kakas Kamill. Erre Szuszimuszi is felébredt.
Egy ideig még ült az ágyán ásítozva, csipáit törölgetve, közben az álmára gondolt. Kinézett az ablakon, de nyoma se volt a gyémántos répafának. Egy darabig még ült az ágyában csodálkozva és az álmára gondolt. Így volt mese volt, talán igaz se volt.

Kérdések: Sorold fel sorrendben a mese szereplőit! Mi volt az a tárgy, ami az előző és ebben a mesében is szerepelt? /fémpénz/. Hol találta? Ki volt a mese főszereplője és ő hány éves volt? /3 éves/. Emlékszel arra, hogy a többi testvére hány éves? /Szuszimuszi (3 éves kisfiú nyuszi), Bíborka 4 éves kislány nyuszi), Nyafi (a 6 éves kisfiú nyuszi) akik óvodások és a Csalitos csoportba járnak. Új iskolába, a Pagony iskolába jár a 7 éves Pliccsplaccs fiú nyuszi, illetve a 10 éves Bíborka /. Milyen napszakban játszódott a mese? /éjjel álmában/. Hányszor álmodott Szuszimuszi? /3/