Napkorong

Boglárkának egy kép ragadta meg a figyelmét egy könyvborítón. Érdeklődve olvasott bele a könyvbe. Aztán már le sem bírta tenni, amíg ki nem olvasta. Élt egyszer valahol, valamerre egy árva. Nem volt se anyja, se apja. Amikor megszületett, valaki egy inkubátorba rakta. Innen hamarosan nevelőszülőkhöz került, majd az árvaházba. Itt se volt jó neki és ott se. Aztán egyszer csak megszökött. Ment, mendegélt hegyeken- völgyeken, erdőkön- mezőkön által egy száll ruhában, a szüleitől örökölt medállal a nyakában, születését igazoló papírokkal, amíg egyszer csak elérkezett a Csalafinta csalitos sűrűjébe. Ott egy fa árnyékába leült megpihenni. Közben azon tűnődött, vajon miként jutott erre a sorsra?
- Talán szegények voltak a szüleim? Az anyukámnak nem volt társa? Vagy volt, csak sokat
veszekedtek? Jó volt a nevelőszüleimnél, de mégse. Nem szerette, ha átöleltem és ő se viszonozta. A nevelőapám nagyon művelt volt és a tökéletességet várta tőlem. De én nem vagyok az, mint ahogy senki se az. Az otthonban meg egy voltam a sok közül. Ezért úgy döntöttem, hogy megszököm és megkeresem az édes szüleimet és kérdezek tőlük valamit. Itt ez a csodaszép kastély. Bekopogok illendően. - Gyönyörű, illatos virágok borították be a palota kertjét. Pillangók, méhek és milliónyi nyüzsgő, aprócska rovarok rajzottak köröttük. Dalos madarak röppentek vidám dalt fújva a fák, bokrok ágaira. Olyan gyönyörű volt, hogy elképzelni se lehetett volna szebbet. Árvácska bekopogott és illendően köszönt, ám nem felelt neki senki. Lenyomta a hatalmas rézkilincset és bement az ajtón. Üres volt, lakatlan. A falakon fotók árulkodtak a korábbi lakókról. Aranyozott dísztermek, főúri lakosztályok tárultak a szeme elé. Fehér márványköveken lépkedt. A falakat vadásztrófeák, tájképek díszítették. Az ajtók mellett márványmellszobrok álltak. Gyönyörű volt. Az egyik kép nagyon ismerősnek tűnt. – De hasonlít rám, csak sokkal idősebb, mint én. Árvácska kiment a kertbe és gondolataiba mélyedve leült a padra. Eltelt egy, nap, kettő, három, de nem történt semmi. Vidáman gondozgatta a pompás kertet, takarította a házat, egyre otthonosabban kezdte magát érezni benne. Negyed napon úgy döntött, hogy elmegy a Pagony iskolába, hogy tanulhasson, mert minden érdekelte. Így is tett. Eleinte nem mert megszólalni, ha a tanító kérdezte, mert attól félt, hogy kinevetik a társai, ha rosszul válaszol. Ám gyorsan tanult és az új otthonában is nagyon sokat gyakorolt. Egyik alkalommal, mikor újra felszólította a tanító, már bátrabb volt. Hangosan olvasni kezdte a könyvet:
„- Ó, te kis csacsi! Fák nem isznak tejet! Hát nem tudod, hogy a fa, mint a többi növény, a földből szív magának táplálékot a gyökeleivel? Az az ő eledele! De abban igazad van, hogy sok-sok víz kell neki. Gyele, tölöld meg a szemedet, elmegyünk valahová.”
- Nagyon ügyes vagy!- dicsérte meg a tanító. Ám ő nem volt elégedett. Amikor vége lett a tanításnak és hazafelé igyekezett, egy varjú szállt el a feje fölött.
– Kárr- kárr- károgta. - Ő meg utánozni kezdte. Ismételte egészen addig, amíg meg nem érkezett:
- káll- káll- káll. Aztán egyszer csak sikerült:
- kárrrrr- kiáltotta boldogan.
A ház előtt egy autó állt. Árvácska zavarba jött. Nézte, nézegette. Aztán óvatosan belépett a házba a nyitott ajtón. Három bőröndöt látott a földön. Ekkor a képen látható hölgy és a férje jelent meg előtte, akik döbbenten nézték Árvácskát. Egy ideig néma csönd volt, majd a felnőttek szeméből patakokban folyni kezdett a könny. A hölgy odament hozzá, nézte elöl, hátul a nyakában levő medált, forgatta, majd átölelte és így szólt:
- Hazajöttél édes kislányom? Egy darabig ordított a csönd a házban, amikor Árvácska megszólalt:
- Nem értek semmit. Most mi történik? Elmondaná valaki? Álmodom talán?
- Nem, nem álmodsz,- ültette ölébe az édesanyja.
- Elmesélek neked valamit. Valamikor réges régen kölcsönt vettünk fel, hogy az álmainkat valóra
válthassuk. Túl nagy kölcsönt. Még fiatalok, könnyelműek voltunk. Megvettük ezt a kastélyt, ez volt az otthonunk. Mindenünk megvolt, amit csak kívánhattunk magunknak. Összeházasodtunk. Nagyon boldogok voltunk. Édesapádnak jól fizető állása volt, ahogy nekem is, de sajnos egyik napról a másikra megszűnt. Sehogy se sikerült másikat találni. Ekkor te már úton voltál. Nem tudtuk fizetni a kölcsönt és elszegényedtünk. Elvették tőlünk az otthonunkat, fizetség fejében. Az utcára kerültünk. Ekkor születtél meg. Nem tudtunk mit tenni, azt találtuk a legjobb megoldásnak, hogy egy inkubátorba rakunk, és a sorsra bízunk. Reméltük, hogy egyszer újra együtt lehetünk. Édesapádnak sikerült elhelyezkednie és éjt nappallá téve dolgozott, hogy ki tudjuk fizetni az albérletet. Nekem is sikerült munkát találni. Aztán ismét gyarapodni kezdtünk. Csak azt vettük meg, amit nagyon muszáj volt. Minden fillért félre raktunk. Közben megtudtuk, hogy a kedves kastélyunk megüresedett, mert meghalt, aki elvette tőlünk az otthonunkat, sőt meglepetésünkre a nevünkre íratta. Így visszajöttünk. Már egy ideje keresünk téged, mindenhol és mindenkitől érdeklődtünk rólad. Nemrég eljutottunk a nevelőotthonba, ahol megtudtuk, hogy elszöktél. Képzelheted, hogy mit éreztünk. De most végre itt vagy, megtaláltuk egymást. A szíved hazavezetett. - Árvácska arra gondolt, mennyi fájdalomban, szomorúságban és nehézségben volt része. Édesanyja lehajolt hozzá, megsimogatta, édesapja átölelte. Közben forrón sütött a nyári Nap, s Minna szíve csordultig telt örömmel. Mert, hogy így hívták Árvácskát. Fejét felemelte, tekintetét édes szüleire emelte és izzó hálával mondta:
- Álmodni sem mertem volna ennyi örömről és derűről, amikor még Árvácska voltam!

Kérdések: Milyen külső és belső tulajdonságai voltak Árvácskának? Miért került vajon a nevelő szülőktől az árvaházba? Onnan vajon miért szökött meg? Mit tett ezután? Milyen gondolatok foglalkoztatták? Mi volt a célja? Miért ment iskolába? Ott hogyan állta meg a helyét? Mi segítette ebben? Hogyan találtak egymásra édes szüleivel? Miről ismertek egymásra? Mondd el mindkét szemszögből! Mi volt az oka, hogy Árvácska inkubátorba került? Mit érzett a végén? És a szülei? Mit mondanál még el a meséről? Ismersz árva gyerekeket? Mit mondanál róla? Milyen kérdések fogalmazódtak meg benned a mese végén? Mondd el! Válaszold is meg őket.