Napkorong

A Bummbele család ezen a hétvégén leutazott a nagyszülőkhöz a Nekeresd vadonba, ahova nemrég költöztek. Az ifjak már nagyon izgatottak voltak, hisz oly régen látták már a mamát és a papát. Az új házukat se látták még. Beültek a kedves Jenőbe, természetesen Tacsi is farkcsóválva ugrott be a hátsó utastérbe és lekuporodott a szőnyegre. Nehézkesen, de aztán mégiscsak elindult Jenő. Mentek, haladtak előre, egyszer csak megérkeztek. Örömmel borultak nagyszüleik nyakába. Még Tacsi is üdvözölte őket. Aztán bementek a lakásba körülnézni, majd beszélgetni. Egy idő után a kicsik kimentek a kertbe, természetesen engedéllyel. Minden kicsi zeget- zugot felkutattak, minden apró- cseprő dolgot megfigyeltek. Aztán egy jó játék után visszamentek. Nagyapó épp akkor kezdett bele egy történetbe. A kicsik leültek a pamlagra és figyelmesen hallgatták.
- Pár hete itt kóborolt a környéken két barnamedve, szőrös, barna bundás tenyeres- talpas. Került- fordult, dirmegett- dörmögött minden
nap. Békésen csillapították étvágyukat. Szinte mindent megettek, nem válogattak: legyen az gomba, gyökér, gyümölcs, rovar, hal, vagy akár szarvas, minden ínyenc csemege volt a számukra. Bambán bandukoltak, cammogtak, de a légynek se ártottak. Egyik alkalommal, amikor az erdőben gombásztam az egyik szembejött velem. Hirtelen a földbe gyökerezett a lábam. Lomhán, mély hangon brummogva: brumm-, brumm-, brumm, jött felém, aztán egyszer csak megállt. Jól tudtam, hogy ilyenkor mit kell tennem. Minden medve jó futó, kiválóan úszik, fára mászik. Ezért más taktikát kellett választanom. Nem néztem a szemébe, nem futottam el, hisz gyorsabb nálam és hátat se fordítottam neki. Óvatosan hátrálni kezdtem, olykor zajt csaptam a kezemben levő bottal, amíg biztonságos távolságra nem értem tőle. Egy idő után megfordult és visszament a sűrűbe, én meg fellélegeztem. Gyorsan megszedtem az üres kosaramat gombával és siettem haza. Szóval izgalmas volt a gombászás, de szerencsére nem történt baj. Mindenesetre a kukát mindig zárva tartom, Ugrabugrát a kis tacsim, pedig éjszakára bezárom. Képzeljétek, mit hallottam a minap!
- Mit hallottál?- kérdezték egyszerre csodálkozva, kikerekedett szemmel.
- Innen nem messze, egy másik erdőben kilőttek két medvét.
- Micsoda? Komolyan? – kérdezték döbbenten a többiek.
- Talán csak nem őket?
- Hát nagyon is lehetséges!
- Ez borzasztó!
- Igen, az! A bőrüket és a koponyájukat egy preparátor kitömte. De a rendőrség lefoglalta és elkobozta tőlük.
- De ez már nem jelent semmit, hisz védtelen állatokat öltek meg orvul!- jelentette ki dühösen Nyafi.
- Eső után köpönyeg! – jelentette ki határozottan és komolyan Bogi.
- Nem volt engedélye a két vadásznak a kilövésükre, úgyhogy meg is büntették őket – folytatta a nagypapa.
- Meg is érdemelték! - hangoztatta ingerülten Pliccsplaccs.
- Többé biztosan nem tesznek majd ilyen rosszat!- közölte feldúltan Szuszimuszi.
- Hát reméljük!- zárta le a témát nagypapa. – Most menjünk vacsorázni. Nagymama már biztosan elkészítette. Hamarosan besötétedett, napszálltakor a Nap is lebukott. Ezüstösen sziporkáztak a csillagok, haloványan világított az égen az újhold.

Kérdések: Mi a tanulság a mesében? Mit emelnél ki belőle? Tudsz olyan jelzéseket még, amivel a medve kifejez valamit? Sorolj fel és magyarázd is el, ami az eszedbe jut. Mi az, amit még elmondanál a mesével kapcsolatban. Fejtsd ki bőven a véleményed, mondd el az álláspontodat a címmel kapcsolatban.

Állatok világnapja