|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_
Száz évvel ezelőtt született Tóni bácsi. Korán árvaságra jutott. Apja második házasságából született, voltak hát féltestvérei, akiknek anyja meghalt gyerekszülésben. Abban az időben szokás volt felségül venni az elhunyt feleség nőtestvérét, ha az még hajadon volt, mert így az anya nélkül maradt félárvák az új asszonyban "édes mostohára" leltek.
Tóninak csak egy öccse és egy húga született az új frigyből, amikor apjuk eltűnt az első világháborúban, és az új anya a sok gyermekkel nehezen boldogult, a szegénység, a sok gond megviselte és hamarosan ő is ura után ment a halálba. A gyerekek szétszóródtak - különböző rokonoknál találtak pótszülőkre.
-Tóni, öccsével János bácsinál, anyja testvérénél talált menedéket, megdolgozott - már gyerekként - az ellátásért. János bácsinak három saját gyermeke is volt. Őket úrnak akarta nevelni, azért az egyház gondjára bízta tanításukat, a fiát papnak, a lányt apácának adta, hogy tanulhassanak. Miután érettségiztek, - még felszentelésük előtt - kiléptek az egyház kötelékéből éa házasságot kötöttek. János bácsi ügyesen kitervelte ezt a jövőt számukra.
- A gondjába vett Tónit kőműves szakmára taníttatta és gondoskodott róla, hogy a lehető legkorábban dolgos feleséget szerezzen számára. Abban az időben ez nem volt gond, a házasságok nagy része nem szerelemből, hanem a szülők megállapodása szerint köttetett,és az áldozatul vetett fiatalok ez ellen nem sokan mertek fellázadni. Tóni saját családot alapított egy sokgyermekes csalágból való törékeny, szép arcú fiatal lánnyal, aki ugyan más legényt szeretett, és egész életében boldogtalan lett , de három fiút szült Tóninak. A fiúkat tisztességben felnevelték, miközben nagy szegénységben éltek. A kőmüves munka bizonytalan elfoglaltság volt, télen nem építkeztek, ilyenkor alkalmi munkából szerzett Tóni - immár bácsi - pénzt és néhány holdnyi örökölt földön is gazdálkodtak, hogy állattartással is legalább az élelmüket előteremtsék.
- A legidősebb fiú szerény értelmi képessége miatt vasas szakmát tanult, de felnőttként levelező tagozaton technikumban leérettségizett. Elsőszülöttként magának vélte a családban a döntés jogát, ha intézkedni kellett. Két fia született, egyszerű, gyári munkásként dolgozó felesége, aki a fiúkat alaposan elkényeztette, még felnőttként is gügyögve beszélt velük. Felnőve mindkét fiú boldogtalan házasságot kötött, a fiatalabb háromszor elvált, az idősebbet elhagyta a felesége, aki nagyzási mániájában megzavarodott, mert anyagi igényeit nem tudta a férj kielégíteni, - és el kellett válniuk, de a gyerekek nevelése a férjre maradt. Sorsát nem csak ez tette szerencsétlenné, hanem már az apai szigor is, ami a fiú sorsáról rosszul döntött.
Vasas szakmát kellett tanulnia - mint apjának - de ő zenei tehetségét akarta fejleszteni. Kiválóan zongorázott, de tanulni nem engedték, értelmi képessége is gyenge volt.Mivel nem tudott érettségit tenni, bárzongoristaként boldogult. Ennek előtte a színházban zenés darabokban foglalkoztatták, itt ismerkedett meg leendő feleségével, aki a tánckarban szerepelt. Eleinte boldogok voltak, külföldön éltek és ott születtek gyermekeik is, anyagi gondok sem voltak. Később minden rosszra fordult. Haza településük után már csak a munkahelyi gondok, a gyereknevelés és a pénzhiány rontotta a házasságot, ami véget ért.
- Tóni bácsi is úgy vélekedett, hogy biztos megélhetést csak egy jó szakma adhat fiainak. Ez a szülői makacsság tette boldogtalanná a középső és a legfiatalabb fiút is. A középső fiú is nagy képzőművészeti tehetséggel volt megáldva. Kiválóan rajzolt és festett, noha ezt csak az iskolai rajzórákon gyakorolhatta. Festményeit kirakták az iskolai folyosó falára. Itt látta meg az a festőművész, aki a tenplom oltárképét restaurálta és ellátogatott az iskolába is. Az ifjú Antal képeit látva ígéretes tehetséget fedezett fel, és felkereste a szülőket. Felajánlotta, hogy a fiút magával viszi a fővárosba, vállalja tanitása költségeit és művészt nevel belőle. A szülők azonban ezt a lehetőséget elutasították és a fiúkat gépipari technikumba íratták be. Érettségizett, műszaki tisztviselőként dolgozott egész életében, beletörődve sorsába.
Egy ideig - már felnőttként - próbálkozott bejutni a képzőművészeti főiskolára, de - mert kapcsolatai nem voltak, a tehetsége nem volt elegendő a felvételhez. A vizsga egy hétig tartó rajzolással történt. A kiálított tárgyat vagy modellt kellett lerajzolni. Akinek másnapra áthúzták a rajzát, nem jutott tovább. Antal az utolsó napon esett ki.
Egy ideig még kedvtelésből rajzolt, plakátokat és dekorációkat festett - akkoriban ez nagyon fontos politikai feladat és kitüntető megbízatás volt - de elvesztette kedvét és többé nem vett ecsetet a kezébe, hiába könyörögtek barátai és rokonai.
- A legifjabb fiú zenei tehetségnek született, de ő sem járt jobban bátyjánál. Őis műszaki mérnöknek kellett tanuljon. Becsülettel helytállt, megszerezte a diplomát, de nem maradt a pályán. Elhagyta az országot, messze országban saját zenekart alapított, melynek dobosa, majd nagybőgőse is lett - anélkül, hogy a zenét tanulta volna szakszerűen. Jól megélt belőle, bár sokat kellett küzdenie, mire idáig jutott. Külföldön házasodott, majd elvált és új házasságából is született fia, míg az elsőből kettő fiút neveltek a második feleséggel. Ma már nyugdíjasként csak saját örömére muzsikál hétvégeken az ottani nosztalgiázó magyaroknak. Legidősebb fia hivatásos zenész - harsonás - az ottani filharmonikus zenekarban.
- Nincs ebben a történetben semmi különös, de hiteles képet nyújt az akkori időkről és az elvesztegetett tehetségekről, a szűklátókörűségről és a lelkek boldogtalanságáról. Tanulságos - megbecsülendő a mai szülők és gyermekeik számára. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
